Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Felesleges ragozni, és jelzőket dobálni: az egyik legnagyobb élő színész, Jack Nicholson betöltötte a nyolcvanat, ennek apropóján idézzük fel a színész botrányoktól, filmtörténeti pillanatoktól, és egyéni tragédiáktól sem mentes életének néhány emlékezetes epizódját.
„Ami Jacket annyira naggyá tette, és ami még ma is felfedezhető benne, az az, hogy nem félt kimutatni sebezhetőségét, amitől a fiatal színészek általában félnek. Vágyott rá és volt hozzá mersze, hogy felfedezze magában ezt az oldalt is, és kilépjen a komfortzónájából. Nincs ebben semmi pózolás, semmi gőg. Semmi sem ölheti meg Jack Nicholsonban a művészt” – James L. Brooks elsőfilmes rendezőként találkozott először az 1983-ban már a földkerekség legnagyobb színészeként emlegetett színésszel a Becéző szavak forgatásán. El lehet képzelni, mennyire be lehetett tojva Brooks a közös munkától, hiszen a hetvenes években Warren Beattyvel, Marlon Brandóval együtt Hollywood legnagyobb rosszfiúi és nőfalói között emlegették Jack Nicholsont.
A közös munka azonban nagy sikerekben gazdag szakaszt indított el mindkettejük életében. A Becéző szavak 5 Oscart is bezsebelt, Brooks a legjobb rendezésért, Nicholson a legjobb mellékszerepért kapott szobrot. Később sem adták alább: 1987-ben a Híradó sztárjai is komoly visszhangot váltott ki, de a páros a kilencvenes években ért a csúcsra. A Lesz ez még így se! már a harmadik főszereplőként elnyert Oscart jelentette a színésznek, amivel egy háromtagú elitklubba is bekerült: Daniel Day-Lewis és Walter Brennan mellett csak ő nyert karrierje alatt három Oscart is férfi színészként.
Szinte minden jelzőt elhasználtak már Jack Nicholsonra, amióta a Szelíd motorosok egyik mellékszerepében igazán ismertté vált: egyesek szerint ő az egyetlen, aki megőrzött valamit a „régi Hollywoodból”, Humphrey Bogart eleganciájából és kisugárzásából, James Dean lazaságából, hogy aztán idősödve többször leiskolázta az új generáció sztárjait is később, például A téglában, ahol Matt Damon és Leonardo DiCaprio sem tudott igazán csillogni mellette.
A kettősség amúgy is végig meghatározta pályáját: miközben színészként a rosszindulatú pletykák ellenére mindig felkészülten és koncentráltan dolgozott, nagy híre ment a Mulholland Drive-i villájában tartott orgiáknak is, mint ahogy nőügyein is szívesen csámcsogott a sajtó. Nem félt a gonosz szerepektől, sőt az 1989-es Batman-filmben nyújtott Joker-alakítására az egyik legbüszkébb egész pályafutása során. De nem nézte le a könnyedebb filmeket sem, 9/11 sokkja után például direkt vállalt komédiákat, hogy így rángassa ki magát és nézőit is az általános rossz hangulatból és félelemből. Miközben az egyik legjobb sztorizónak tartják Hollywoodban, sohasem vállalt talkshow-szereplést, egyre ritkább interjúi is egyre kevésbé szóltak friss filmjéről.
De mik azok az összetevők, amelyek az egyik legnagyobb élő ikonná tették őt? Ezt próbáltuk megfejteni életének néhány jellegzetes epizódjával.
Egy szörnyű felismerés
Nicholson családi históriája még a belterjes és néha már kibogozhatatlan vérvonalak között is bizarrnak számít, hiszen egészen 37 éves koráig közvetlen családtagjai eltitkolták előle, hogy Ethel May, akit édesanyjának hitt, valójában a nagyanyja, míg a nővérének hitt June a vér szerinti édesanyja. A felismerést csak súlyosbította, hogy a titkot a két a színészhez legközelebb álló nőről a Time riportere derítette ki 1974-ben, és addigra már egyiküket sem kérhette személyesen számon: sem June, sem Ethel May nem élt már akkor.
"Ráébredtem, hogy nem kívánt gyermekként jöttem a világra, a valódi szüleim már a születésem előtt elváltak, ezzel párhuzamosan pedig kialakult bennem a ragaszkodási vágy. Úgy viszonyulok a nőkhöz, hogy annyira a kedvükben akarok járni, mintha az életem múlna rajta. A hosszú távú kapcsolataimban is általában én voltam az, akit elhagytak” – nyilatkozta még 1975-ben a People magazinnak.
Hollywood legvadabb partijai
Miután a Szelíd motorosok mellékszerepe után igazi filmsztárrá vált, majd sorban a legnagyobb rendezőkkel dolgozott, igazi A-kategóriás sztárhoz méltóan megvásárolta villáját a híres Mullholland Drive-on. Mielőtt azonban Marlon Brando szomszédságába költözött volna, már előző lakása is hamar központi helyszíne lett a mesze földön híres orgiáknak. Marc Eliot Nicholsonról írt könyvében arról számolt be, hogy a színész két szinten tartotta a házban a drogokat: felül a jó minőségű, exkluzív tudatmódosítókat a közeli barátoknak, szexpartnereknek, az alsó szinten pedig a gyengébb drogokat. A hűtőben nem volt étel, csak sör, tej (a színész érzékeny gyomra miatt) és fű.
1977-ben azonban majdnem örökre vége szakadt a dionüszoszi idillnek: miután egy tizenhárom éves lány szerint Roman Polanski a színész villájában erőszakolta meg őt, a rendező elmenekült az USA-ból, a rendőrséget azonban a házkutatás során már kicselezte Nicholson, olyan ügyesen rejtett el minden törvénybe ütköző szert.
Az aranykorszak, amikor a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt
Polanski, Antonioni, Forman, Kazan, Kubrick – ezt a névsort bárki irigyelve nézné teljes pályafutása során a színészek között, Jack Nicholsonnak azonban egy évtized alatt összejött ez a – néhány tanulóleckeként felfogható rossz döntéssel meg-megszakított – sorminta. Valójában ez az időszak tette igazán megkerülhetetlen sztárrá, hiszen sorban nyújtott döbbenetes alakításokat. Polanski thrillerében, a Kínai negyedben nyújtott alakítása máig etalonnak számít, de ikonná természetesen a Száll a kakukk fészkére és Ragyogás tette – utóbbi két filmje a popkultúra monolitja lett, annak biztosan szigeten kellett felnőnie, aki nem látott egyetlen kockát sem ezekből a mozikból.
Ez a két szerep abszolút passzolt a személyiségéhez, hiszen ahogy egyik, még kezdőkorában megismert íróbarátja, a Kínai negyedet is jegyző Robert Towne fogalmazott, „Jack tud szórakozni, megéli a legörömtelibb pillanatokat, de van egy sötét oldala is. Ez a skizofrén állapot teszi az alakításait ma is olyan izgalmassá.”
A csendes visszavonulás, majd nem várt visszatérés?
Nem lehet azzal vádolni Jack Nicholsont, hogy idősödve bármivel is beárnyékolta volna az őt övező kultuszt. Máig utolsó filmszerepe, a 2010-es Honnan tudod? után bölcsen inkább visszavonult a színészkedéstől, mivel egy közeli forrás szerint már kezdte cserben hagyni rövidtávú memóriája. De még így sem hazudtolta meg magát a 2014-es Oscar-gálán, ahol a jelenleg talán legnépszerűbb színésznővel, Jennifer Lawrence-szel flörtölt szemrebbenés nélkül élő adásban.
De a legutolsó hírek szerint lehet otthagyja a nyugdíjas életét, és a Toni Erdmann amerikai remake-je kedvéért még visszatér egy igazán neki való, egyszerre szellemes és drámai szerepben.
Egyik legemlékezetesebb utolsó szerepében, A bakancslistában ráadásul egy hozzá hasonló nagy ikonnal, Morgan Freemannel dolgozhatott együtt. A rendező, Rob Reiner sem állhatta meg, hogy ne rajongóként nézze a két színészt, ez egyik visszaemlékezéséből is világosan kitűnik.
„A forgatás utolsó napján, Morgan, aki nagy ölelkezőnek számít, odament Jackhez. Utóbbi azzal fogadta: »csak semmi érzelgősség«. Morgan azért megjegyezte: »egy álom vált valóra.«»Részemről is« – válaszolta Jack, majd hosszan megölelték egymást. Életem legnagyobb élménye volt ezt a filmet elkészíteni, mert szerintem ők ketten a legnagyobb élő színészek ma.”
