A címben szereplő mondattal adta hírül egy bulvárlap, hogy a Berlin melletti nagy múltú német város január végén jelentős új múzeummal gazdagodott – írja a friss Műértő.
Egy 1771–1772-ben épült, a szövetségesek bombázásai során súlyosan megsérült, majd lebontott s az elmúlt években újjáépített palotában megnyílt a SAP szoftvercéget alapító Hasso Plattner gyűjteményének helyet adó Museum Barberini.
Bár Potsdam gazdag történelmi múltú tartományi székhely, a show-t rendszerint ellopja előle a mindössze 25 kilométernyire fekvő főváros, Berlin. Az utóbbi években azért változott a helyzet: a Németország egyik legszebb terének tartott Alter Markt szenvedélyes viták kereszttüzében is jól haladó rekonstrukciója ismét vonzó turisztikai célponttá teszi a várost, amely sokat köszönhet leggazdagabb lakójának, a Forbes adatai szerint közel tízmilliárd eurós vagyonnal rendelkező Hasso Plattnernek.
A világ egyik legnagyobb szoftverfejlesztő cégének alapító résztulajdonosa – jelenleg felügyelőbizottsági elnöke – bőkezű mecénás. Többek között 20 millió euróval támogatta a ma a tartományi parlamentnek otthont adó Stadtschloss rekonstrukcióját, és tudományos kutatóintézeteket finanszíroz. A műgyűjtésen túl is aktív a művészet területén: 2005-ben a stanfordi egyetemen általa alapított Design Intézetet stafírozta ki 35 millió dollárral, tavaly pedig a híres párizsi műkereskedő-dinasztia jelenlegi fejével, Guy Wildensteinnel közösen hozott létre egy központot kiemelkedő művészek életművének feldolgozására és digitalizálására. A központ első „terméke” Jasper Johns oeuvre-katalógusa lesz.
Plattner ügyesen használja ki, hogy szavának súlya van, amit nemcsak vagyonának köszönhet, hanem a cége által kifejlesztett termékek stratégiai jelentőségének is; ezek legnagyobb felhasználói közé tartozik a hadsereg, a hírszerző és belbiztonsági szervek. Időnként megszólal kultúrpolitikai kérdésekben: tiltakozásának és gyűjteménye Amerikába telepítésével való fenyegetőzésének is szerepe volt abban, hogy a tavaly elfogadott német műtárgyvédelmi törvény sokat „puhult” az eredeti tervezethez képest.
A műgyűjtést Plattner 1972-ben kezdte, és párhuzamosan négy eltérő súlypont köré építette fel kollekcióját. Az első nagy szerelmet az impresszionista tájképek jelentették számára; gyűjteményében ma egyedül Monet-tól több mint 40 olajfestmény található. Az absztrakt művek iránti érdeklődése egy jelentős amerikai kollekció megszületését eredményezte. A harmadik súlypontot a nyugati gyűjtőkre nem túl jellemző módon az egykori NDK képzőművészete jelenti, a negyediket pedig a kortárs művészet legutóbbi negyedszázada. Miután a kollekció gyorsan bővült – ugyanis Plattner még egyetlen művet sem adott el –, csakhamar felmerült egy saját múzeum gondolata, ám az út a megvalósulásig az ő anyagi lehetőségei mellett is hosszúnak bizonyult.
Potsdamban még az NDK-s időkben fordult meg először, később kapcsolata a várossal annyira elmélyült, hogy oda is költözött. A régi főtér, az Alter Markt rekonstrukciója adta az ötletet és a lehetőséget, hogy gyűjteményének ott keressen helyet. A római mintára épült klasszicista-barokk Barberini-palota újjáépítésének finanszírozását azért vállalta el, hogy abban nyithassa meg múzeumát.
Az új múzeumról a friss Műértőben olvashatnak bővebben.