Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Vasárnap Duna-parti majálissal véget ért az idei Mediawave. A fényírók fesztiválja már 26 éve szerethető. Mindig ugyanolyan és mindig más.
A Mediawave eredetileg leginkább filmfesztiválnak indult Győrben és környékén, majd egyre inkább előtérbe került a zene (elsősorban a jazz és a világzene, de belefér időnként némi punk, vagy mint látni fogjuk, akár ipari-zene is), illetve az egyéb gasztro, színházi és közösségi programok. Közben valamiért Győrből kiutálták a rendezvényt, a szombathelyi helyszín nem nagyon jött be, néhány éve viszont megtalálta a helyét a komáromi Monostori erőd Duna-parti bástyájában és környékén. Itt egy helyen lehet (a várudvaron) külső koncerteket tartani, a kisebb termekben mozizni, illetve intimebb hangversenyeket rendezni. A parton és az udvaron pedig igazi közösségi terek nyílnak a kultúrák és az emberek találkozására.
A fesztivál lényege épp ezekből a találkozásokból áll. Kár, hogy mára a multikulturalizmus szitokszóvá vált, mert ezt a jelzőt ma sem moshatja le magáról a rendezvény. Persze nem is akarja. Sőt, épp ellenkezőleg: kifejezetten erre építi a programját. A versenyző filmek, a meghívott zenészek éppúgy a szervezők nyitottságát mutatják évről-évre a világ népei, kultúrája iránt, mint a kísérő rendezvények.
Idén például egy magyar-argentin „lagzin” (a pap nem volt igazi, mert, mint a menyasszony mondta, az még korai volna) vehettünk részt a lánykéréstől a boldogító igen kimondásán át a pazar lakomáig vagy a menyasszonytáncig. A pár - Mihályfy Kinga és Eduardo Bonapartian - egyébkánt a buenos airesi Regősök néptáncegyüttes vezetői, akik sokat tesznek az argentin magyar közösség összetartásáért, a hagyományok ápolásáért. A fiú nagyapja vándorolt ki Argentínába, így ő már a harmadik generációs magyarként (édesanyja magyar, édesapja argentin) teszi mindezt.
Miközben az ifjú pár ünneplése zajlott, ezerrel dübörgött a filmes program erről itt írtunk, és a koncertprogram. Idén is felléptek többek között Ferenczy Gyuriék, a világ legjobb dobosának tartott Hamid Drake, az izgalmas belorusz csapat, a Yegor Zabelov Trio, a Müller Péter Sziámi Andfriends nevű zenekara, vagy Ujj Zsuzsi darvas Kristóffal, a Colombre Band. A Duna parti színpadon szombat délután - csakhogy nehogy túl hippis legyen a légkör - a Vatafaka agro-indusztriális sáméntáncába futhattak bele az ámuló/megerettenő nézők. Az olajhordók püfölése még hagyján, de a láncfűrés ritmikus bömböltetése és az állványzatra szerelt Zaporozsec-motor búgatása már valószínűleg megvadította a Dunában békésen úszkáló halakat.
A szombati nap zárása (egyben a lagzi csúcspontja) Both Miklós alkalmi formációjához kötődött. A zenekar zseniális fiatal cigány énekese aznap délelőtt próbált először a Palimo Story és a Napra zenészeiből álló csapathoz. Mint ahogy az erdélyi Dzseztán tagjai is véletlenül, egy spontán találkozás után álltak be a Both-projektbe.
És ezek a találkozások adják a lényegét a fesztiválnak. És mindegy, hogy a spontán zenei formációkról van szó (amelyek hol a színpadokon, hol a pihenő helységekben, hol a WC előtt kezdtek közös örömzenébe), vagy a sörpadoknál zajló nagy beszélgetések résztvevőiről, esetleg a Duna-parti feldíszített tank előtt táncoló lányokról, akiknek egy harmonikás segített be a tank tetejéről.
A Mediawave nagy pillanatai ezek – vagy inkább: ezek a nagy pillanatai a Mediawave-nek.
Mutatunk néhány ilyen Mediawave-pillanatot. Ilyen volt nekünk idén a Tartóshullámra átkeresztelt Fényírók fesztiválja.
