Németh Róbert
Szerzőnk Németh Róbert

Meghallgattuk Bobafett új dalát és leesett az állunk. Ja, és olyanok jutottak eszünkbe, mint Tar Sándor és Jack Kerouac.

Az elmúlt években számtalanszor beszéltek a hazai popkulturális térben (bármi is legyen az) a könnyűzene és az irodalmi értékű szövegek találkozásáról, keresztezéséről, kapcsolatáról, viszonyáról. A végeredmény, de maga a diskurzus is többnyire modoros, mondvacsinált, érdektelen, súlytalan, ráadásul túl sokszor kifejezetten idegesítő, bosszantó, és gyomorforgató.

Gondoljunk csak a közmédia Red Bull Pilvaker nevű rémségére. Vagy a sok esetben rémesen fárasztó hazai slam poetry-re.

És akkor, hopp, tessék, itt van mindennek az ellentéte, Bobafett zseniális, tízből tízes cucca, a Nem van takarekon a Kotorek Szeretet (A Jancsika trilologia 1.resz). Teljes fegyverzetben, mint ahogy Pallas Athéné pattant ki Zeusz fejéből. Könnyedén, mintha mi sem történne. Straight to your heart.

Az, hogy Bobafett mit tud, persze nem most derült ki, ismerhetjük a világjáró nyírségi művész korábbi klasszikus alkotásait is, mondjuk a Nénikét, vagy a Star Wars-t de ez a mostani az életmű ékköve.

Az opus magnum.

Ahogy a legnagyobb, legfontosabb, létösszegző alkotások, ebben a műben is a mindenség néz szembe a befogadóval. Miszerint humor, líra, szürreália, elbeszélés, mélység, magasság, személyesség, filozófia, tacskó, szeretet, cukiság, szilvapálinka, és még kismillió ilyen meg olyan réteg, csak győzzük összeszámolni.

Ott van benne a Tinódi Lantos Sebestyén-i értelemben vett történetmondás, a személyes sorsot elbeszélő, keserédes blues, a Gil Scott-Heron-i spoken word, a fülbe- és agybamászó popérzékenység, és valószínűleg az a barátom sem beszél hülyeséget, aki szerint Tar Sándor óta kevesen írtak ennyire érvényes szociográfiát. Ennyire szórakoztatót mondjuk egész biztos, hogy nem.

Sőt, ha meg a road movie felől nézzük, akkor Tar Sándor meets Jack Kerouac. Csak épp a helyszín nem a Route 66, hanem valamelyik alsóbbrendű nyírségi főközlekedési útvonal.

Mindez valakitől, aki gyakorlatilag nem része az úgynevezett színtérnek, nem része a magyar könnyűzenének, aki soha nem lesz, mondjuk Fonogram-díjas, Artisjus-díjas, Junior Príma díjas meg ilyenek.

Megáll az ész.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!

Címkék
További cikkeink Trump elnöki beiktatásáról