Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Életének 85. évében csütörtökön elhunyt Poszler György. Főként filozófiai esztétikával, esztétikai neveléssel, műfajelméleti kérdésekkel és ezek irodalomtörténeti vonatkozásaival foglalkozott.
Életének 85. évében csütörtökön elhunyt Poszler György Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja - közölte az MTI-vel az MTA pénteken. Poszler György 1931-ben született Kolozsváron, a város piarista gimnáziumában tanult. 1945-ben került Magyarországra, ahol befejezte a gimnáziumot, és 1949-ben leérettségizett. 1953-ban szerzett magyar-történelem szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
Az egyetem elvégzése után vidékre helyezték tanítani, előbb a mosonmagyaróvári, majd a szombathelyi mezőgazdasági technikumban oktatott. 1960-ban került át a szombathelyi felsőfokú tanítóképző intézetbe, ahol négy évig tanított - idézi a halálhírt először közlő Litera.hu az ELTE oldalán 2001-ben megjelent önéletrajzát.
1964-től dolgozott Budapesten, előbb a Népművelési Intézet, majd 1968-tól a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa volt. 1972-től az ELTE esztétika tanszékén, és ezzel párhuzamosan a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított egyetemi docensként. Ugyanezen két intézményben lett 1983-ban egyetemi tanár. Az egyetemen esztétikát és irodalomelméletet, a főiskolán irodalomtörténetet tanított.
Tudományos kutató tevékenysége három területen bontakozott ki: az irodalomtörténet, az irodalomelmélet és az általános esztétika területén. "Korábban foglalkoztam az esztétikai nevelés elméletével is, de ezt a későbbiekben elhagytam" - írja 2001-es önéletrajzában.
Szaklapokban és irodalmi folyóiratokban megjelent számtalan publikációja mellett több mint egy tucat könyvet is írt, ezek közül ő maga A regény válaszútjai (1981) és a Duna-völgyi reálfantasztikum (1998) című köteteit tartotta legfontosabbnak - írja a litera.hu. Pályája elején két könyvet is szentelt Szerb Antalnak, legutolsó kötete pedig Az eltévedt lovas nyomában (2009) volt.
Poszler György 1982 és 1987 között az ELTE általános rektorhelyettese, 1990-től az MTA levelező, 1995 óta rendes tagja volt. 1997-ben elnyerte a Soros-alapítvány alkotói díját. 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar irodalom értékelésének esztétikai és filozófiai gondolkodású irányt adó munkássága elismeréseként. 1999-ben elnyerte a Nemes Nagy Ágnes-díjat, 2010-ben pedig Lukács György-díjjal tüntették ki.
