Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Harminc évvel az eredeti Mad Max trilógia után a film szülőatyja, George Miller leforgatta a kultikus film újragondolását, és a végeredményre nem lehet panaszunk. A posztapokaliptikus jövő látványvilága lenyűgöző és a filmben szereplő járművek miatt minden autófetisisztának kötelező moziba mennie. A jó öreg Mel Gibsont nem láthatjuk viszont, helyette Tom Hardy játssza Max Rockatansky-t, a magányos országúti harcost.
Nehéz dolga van az egyszeri filmkritikusnak, mert valahogy szavakba kell öntenie azt a lelkesedést, amit akkor érzett, amikor elhagyta a mozitermet a Mad Max - A harag útja sajtóvetítés után. Annál is inkább bonyolult a szituáció, mert ha egy filmről - főleg ha egy hollywoodi moziról van szó - szégyentelen dicshimnuszt zeng a (szak)sajtó, akkor azonnal mindenki valamiféle világméretű szabadkőműves összeesküvést sejt a pozitív kritikák mögött.
Csakhogy a Mad Max-ről tényleg csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, és bár nem akarom már május végén ellőni a közhelyes “ha csak egy akciófilmet nézel meg idén, akkor ez legyen az”-formulát, de nagyon viszket a tenyerem, hogy leírjam ezt a mondatot. Komolyan, emberek, ezt a filmet muszáj megnézni!
Pedig voltak kétségeim. Mindig baljós előjelnek vélem, ha a rendező neve mellé odabiggyesztik, hogy “lángelme” vagy valami hasonló kacifántos és nagyzoló jelzőt, mert az esetek többségében az adott film gyakorlatilag értékelhetetlen. És valljuk be, George Miller utolsó Mad Max filmje Tina Turner-estül is pocsék volt. Épp ezért a trailereket nézve azt gondoltam, ha a film csak fele annyit tud, mint amit az előzetesek ígérnek, már jól járunk.
Végre egy nézhető akciófilm
Ellenérzéseimre aztán durván rácáfolt George Miller; végre egy hollywoodi szuperprodukció, ami nem nézi teljesen hülyének a nézőket! És ez hatalmas szó manapság. A Mad Max egy vérbeli akciófilm; semmi sallang, semmi parasztvakítás, az egész film egy percről percre tökéletesen megkomponált akcióorgia. Teszi mindezt úgy, hogy nem esik át a ló túloldalára: sehol egy öncélú vagy felesleges, CGI-vel felturbózott akciójelenet.
Félreértés ne essék, a történet faék egyszerűségű: Furiosa Imperátor (Charlize Theron) megszökteti Halhatatlan Joe féltve őrzött ágyasait, a Citadella ura ezért hajtóvadászatot indít a lányokért, és ebbe a családi perpatvarba csöppen bele Mad Max (Tom Hardy). Szóval a sztori nem egy Shakespear-i királydráma, de legalább nincsenek égbekiáltó logikai bukfencek vagy elfuserált csavarok. A Mad Max csak azt hozza, amit kell, semmi flikkflakk - és ez több mint elég.
Amiben még klasszis az új Mad Max, hogy a 120 perces eszeveszett száguldás közben az olyasmik, mint a remény, a könyörület vagy az emberség, úgy vannak tálalva, hogy nem fordulunk le hörögve a moziszékünkből, a pénzüket követelve. Na, és a párbeszédek; valahogy így kell jó és élvezhető dialógusokat írni, remélhetőleg a szinkronos verzióban is működnek majd a szövegek.
Torzszülöttek kavalkádja
A Mad Max trilógiában a benzinért ölték egymást az emberek, George Miller aktuális posztapokaliptikus világában a víz a legnagyobb érték, ez jelenti a világégés utáni civillizációk alapjait: Halhatatlan Joe is a vízkészlettel tartja sakkban a Citadella alattvalóit. Az egészséges emberi test is nagy kincs az elsivatagosodott jövőben; a szereplők többsége torz, amorf, hiányzik egy vagy több végtagjuk, gusztustalan elváltozások borítják testüket - igazi földi pokol elevenedik meg a szemünk előtt.
Ebből a szempontból is borzasztóan jó a Mad Max, olyan egyedi és őrült látványvilágot sikerült kreálni, ami méltó az eredeti filmekhez, sőt, túl is szárnyalja azokat. Minden jelmez és halálfej nagyon a helyén van, nem győzi a szemünk felfalni ezt az utolsó apró részletekig kidolgozott forgatagot.
A félkarú rabló
Charlize Theron rövidre nyírt hajával, az olajtól maszatos arcával és a karprotézisével egészen elképesztőt alakít Halhatatlan Joe tábornokaként és a homokdűnék között térdrerogyó Furiosa jelenete az egyik legerősebb pillanat az egész filmben. Tom Hardy is telitalálatnak bizonyult, mint Max Rockatansky. Egy pillanatig sem sírtam vissza a jó öreg Mel Gibsont pedig Hardynak összvissz, ha 20-30 eldünnyögött-morgott mondata van a több mint két órás filmben. De pont ettől zseniális az új Max: csak az arcjátékával és egy-egy kézmozdulatával hibátlanul hozza a megkeseredett országúti harcost. Ha nagyon kukacoskodni akarok, akkor egyedül Max visszatérő látomásait éreztem erőltetettnek, oké, értjük, hogy meghalt a családja és emiatt velejéig megkeseredett, de ezt nem kell mindig az arcunkba tolni.
Apropó Halhatatlan Joe; az a Hugh Keays-Byrne játssza, aki a Toecutter nevű bandavezért alakította még az 1979-es ős-Mad Max-ben. Keays-Byrne fehérre mázolt, hullaszerű fejével az egyik legijesztőbb karakter A harag útjában. Nicholas Hoult is remekel, aki a film másik fontos szereplőjét, a fanatikus hadfiút, Nux-ot játssza. A fiatal Hoult az Eleven testekből vagy az Egy fiúból lehet ismerős. A mellékszereplők is telitalálatok: Rictus Erectus egyszerre idézi meg a második Mad Max svéd díjbirkózóját, Hummungus-t és a csalódást keltő harmadik rész Blasterjét, de az Emberevő karaktere vagy Skulófarm ura is nagyot dob a film hangulatán.
A mindenható V8
Muszáj szót ejtenünk a Mad Max járműveiről, mert lenyűgözőek: a rozsdás, összetákolt gépek brutálisan látványosak és mindegyik valódi, nem pedig CGI-illúzió. Szinte a levegőben érezzük a benzingőzt és reflexből tennénk ötösbe a halálfejes sebváltókart. Nem spóroltak a film készítői: a Mad Max kedvéért összesen 113 autót építettek meg, hogy aztán összetörjék és felrobbantsák azokat. (ez egy jó kis videó a film járműiről.)
A sivatagi fosztogatók sünszerű járművei igazán jól festenek a mozivásznon, a Furiosa vezette hadigép pedig egy igazi gépszörny, a lángokat lövelő gitárral felszerelt gép elsőre kicsit túlzásnak tűnt, de összességében tökéletesen beleillik a Mad Max őrült világába.
Autó-fetisisztáknak tehát külön ajánlott a film; a felturbózott kamiontól kezdve, a dupla Cadillaceken át az off road terepjáróig minden megtalálható a Mad Max járműparkjában, a Halálos iramban sehol sincs a sivatagi száguldáshoz képest.
Igaz, az ortodox Mad Max-fanoknak hiányérzetük lehet az ikonikus Ford Falcon Interceptor miatt, mert a rebootban jóval kevesebb szerepet kap, mint az 1981-es Mad Max 2-ben. Ez akár egy szimbolikus gesztusa is lehet a 2015-ös filmnek: nem folytatása az eredeti trilógiának, hanem egy teljesen új mozi.
A Mad Max kultfilm lesz, ezt már most aláírom és nagyobb összeggel mernék rá fogadni, hogy 2015 legjobb mozija - jár a dupla csillagos ötös a filmnek. Az senkit se riasszon el, hogy 30 éve volt egy trilógia, mert mindenféle előképzettség nélkül is tökéletesen élvezhető a 2015-ös film.
A sok dicséret után azért lenne egy kritikai megjegyzésünk a végére: a Mad Max egyetlen és megbocsáthatatlan hibája, hogy 120 perc után vége van. De vigasztalódjunk azzal, hogy a hírek szerint Tom Hardy összesen négy Mad Max filmre szerződött le.
