1842. július 8-án teljes napfogyatkozást figyelhettek meg az emberek Magyarországról. Tisztában voltak akkor is a napba nézés veszélyeivel, de Petőfi nem törődött vele, majdnem meg is vakult. S erről verset is írt.
Pénteken nem lesz teljes a napfogyatkozás (ilyen 1842 után 1999-ben volt, és legközelebb 2081-ben lesz), de – mint írtuk - szabad szemmel, vagy akár fényképező, vagy okostelefon lencséin át is nagyon veszélyes megcsodálni a jelenséget.
Orlay Petrich Soma leveléből tudjuk, hogy "Konok természetének Petőfi nem egyszer megadta az árát. Így az 1842-ik nyarán majdnem megvakulással lakolt érte. Ez évben teljes napfogyatkozás volt látható Magyarországon, s mi [Orlay, Petőfi, Jókai] e tünemény kedvéért a város [Pápa] szélére mentünk ki, hogy teljes pompájában láthassuk. A mint a nap fényes tányérja fogyni kezdett, Petőfi föltette magában, hogy annak teljes elfogyásig bele fog nézni, s csakugyan, intésem daczára sem vette le arról a tekintetét. De a mint az első sugár igen éles hatással ismét kilövellt, Petőfi szemeire csapta tenyerét, s egész hazáig karon kellett őt vezetnem, s csak napok múlva szűnt meg káprázata, de balszemének ez annyira ártott, hogy avval soh' sem látott többé tisztán."
Az esetről sokkal később, 1844 szeptemberében maga a Petőfi írt rövid verset.
„Szemfájásomkor
Teremtő isten! Szemeimre
A vakságot tán csak nem küldöd?
Mi lesz belőlem, hogyha többé
Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!”
1842-ben az újságok még azt ajánlották, hogy a napfogyatkozásból az érdeklődők „sokat tapasztalhatnak puszta szemmel is, vagy tűszúrást tévén setét papíroson, vagy gyertyafüstjével bekormozván valamely darab üveget, melyeken által az egész jelenetet szemeik veszélyeztetése nélkül nézhetik.”
Azóta tudjuk, ez is kevés. Mint felhívtuk a figyelmet a pénteki részleges napfogyatkozás megtekintése csak speciális napfogyatkozás-néző szemüveggel, napnéző fóliával, vagy 16-os hegesztőüveggel biztonságos.
Már, ha szeretnénk még látni lyányt s pipafüstöt.