Óriási karriert futott be a minap a Facebookon egy óbudai tanító néni posztja, amely arról szólt, hogy nem ad fel hétvégére házi feladatot a gyerekeknek, sőt megígéri, dolgozatot sem írat hétfőn. Tóth Diána (Dia néni) azt kívánja a diákjainak, hogy pihenjenek, gyógyuljanak, és puszit is küld nekik. A netes közösség felkapta a történetet, a legtöbben sztárolják a pedagógust, mások értetlenségüket fejezik ki, hogy miért marad el a „jó öreg” házi feladat.

Hogy miért is okozott ekkora hype-ot ez az iskolai táblafelirat, arról a wmn.hu-n Szalánczi Krisztina klinikai szakpszichológus kifejtette: „a kisdiákok (különösen az alsósok, de a felsősökre is igaz) akkor tudnak jól teljesíteni, tanulni, játszani – egyáltalán: élni –, ha érzelmi biztonságban érzik magukat. Nem csak otthon. Ezt az érzelmi biztonságot már ez a pár sor is megadja.”

A foci mellett az oktatás az a terület, amihez mindenki ért. Főleg az olyan népszerű témákban lángolnak fel a viták, mint a buktatás vagy éppen a házi feladat. Hiszen a „mi időnkben is volt házi, mi is kibírtuk, és nem lett semmi bajunk, felnőttünk. És egyébként is: a régi iskolarendszer sokkal jobb volt.”

Ez utóbbit vélemény akkor is szilárdan tartja magát, ha a különböző felnőttvizsgálatok rácáfolnak, és bebizonyítják, hogy a felnőtt korosztály például olvasásban még rosszabb eredményt ér el nemzetközi összehasonlításban, mint a ma 15 évesek.

Stiller Ákos

Magyarországon nagyon sok a házi

Bár a nemzetközi oktatásvizsgálatok általánosságban azt mutatják, hogy bizonyos mennyiségű és minőségű házi feladat a legtöbb országban javítja az átlag tanulói teljesítményeket, de az összefüggés egyáltalán nem egyértelmű. Több országban – többek közt Svájcban, az USA-ban, Horvátországban – kifejezetten negatívan hat a sok házi a vizsgaeredményekre.

Nemrég jelent meg az az OECD-tanulmány, amely a PISA-felmérés adataira épülve állítja sorrendbe az országokat a tanulók házi feladattal töltött idejének függvényében. A listát Finnország és Korea vezeti heti kevesebb mint három órával – márpedig e két ország oktatási teljesítménye hagyományosan a legjobbak között van évtizedek óta. A sereghajtók között találjuk viszont – több mint hat órával – Magyarországot. Ennél több otthoni munkára csak a spanyol, a lengyel, az ír, az olasz, illetve – közel tíz órával – az orosz gyerekek vannak kárhoztatva. A 2012-es PISA-vizsgálaton matematikából – a lengyeleket kivéve – ezek az országok az átlag alatt teljesítettek.

hvg.hu

A „minél több a házi, annál jobbak az eredmények” közkeletű összefüggést tehát abszolút megcáfolják az adatok, igaz, mint a lengyel példa mutatja, azt sem lehet mondani, hogy minél több időt töltenek a gyerekek házi feladattal, annál rosszabb a teljesítményük.

A kevés házi jó, a sok házi rossz

Egy számos nemzetközi vizsgálat eredményeit összegző tanulmány megállapítása szerint a kevés házi feladat jobb teljesítménymutatókat eredményez, mint a semennyi, ugyanakkor a túl sok házi vissza is veheti a tanulói teljesítményeket.

A vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a házi feladatnak vannak kifejezetten negatív hatásai is, mint a megcsömörlés (vagyis az az állapot, amelyben a tanulón úrrá lesz a fáradság, elveszti érdeklődését tennivalói iránt), a szabadidős és közösségi tevékenységek lehetőségeinek elvesztése, valamint az etikátlan gyakorlat terjedése. Az például, hogy a tanulók a feladatokat másokról másolják le, netán másokkal csináltatják meg.

Akkor most kell-e házi feladat, vagy sem?

Nincs összefüggés a jó/rossz tanulmányi eredmények és a sok/kevés otthoni tanulói munka között – véli Nahalka István. Az oktatáskutató szerint azon viszont sok múlik, hogy milyenek a házi feladatok. Magyarországon pedig hagyományosan kevéssé hatékony, gyakorló típusú házikat adnak a pedagógusok.

„A gyerekek (az egész napra kiterjesztett idővel) napi 8-9 órát bent vannak az iskolában, és ez idő alatt sem mindig oldják meg a házikat. Vannak olyanok, akik így akár napi 9-11 órát foglalkoznak a tanulmányi munkájukkal. Ez egészségtelen, és semmi értelme nincs.” Nahalka szerint a szünetekre, hétvégére sem szabadna házit adni, akkor ugyanis pihennie, feltöltődnie kellene a gyerekeknek.

Knausz Imre oktatáskutató szerint is az iskolában kellene megtanulni a tananyagot. „Minél inkább arra törekszünk az iskolai tanítás során, hogy ott ténylegesen megtanulják a tananyagot a gyerekek, annál kevésbé van szükség a házi feladatra. A magyar közoktatásban ugyanakkor sokszor csak annak a körvonalazása folyik a tanórákon, hogy mit kell megtanulni, a diákok aztán kénytelenek ez alapján otthon készülni.”

Annak a legrosszabb a házi, akinek a legnagyobb szüksége lenne a tanulásra

Ne felejtsük el, hogy ha az iskolában mindenki megtanulná a szükséges anyagot, és nem lenne szükség otthoni tanulásra, az esélyegyenlőségi szempontból is méltányosabb volna. Hiszen míg a középosztálybeli, jó családi körülményekkel rendelkező diákoknak otthon tudnak a szüleik segíteni, akár még magántanárt is fogadni, addig egy rossz szociális hátterű gyerek magára marad – az amúgy is ingerszegény környezetben – a tanulásban is.

A szakemberek nem utasítják el általánosságban a házi feladatot, a tanulók önálló otthoni munkáját, de ez szerintük sokkal inkább egy kreatív, elgondolkodtató, kutatómunkát igénylő tevékenység kellene hogy legyen, mintsem a szokásos gyakoroltató feladattömeg. Ez utóbbit mellesleg – mindenki emlékszik a tanulóéveiből – sokszor egymásról másolják le a diákok.

Értelmetlen a házi feladat

Vekerdy Tamás szerint nemcsak a 16-17 óráig tartó iskola után értelmetlen és a gyerekeket megterhelő házi feladatot adni, hanem még a normál korábban befejeződő iskola után is. Nemrég egy új-zélandi kutatásra hivatkozva kijelentette, hogy „az eminens számára a házi feladat nem nyújt fejlődési lehetőséget – a többi gyerek pedig nem csinálja meg, hanem szünetben leírja az eminensről”. Az egész napos iskolában pedig végképp nincs helye a házinak.

A valódi egész napos oktatással működő pesthidegkúti Gyermekek Házában 20 éve soha nem adnak házi feladatot. „Az egész napos iskola nem egyenlő azzal, hogy délelőtt a gyerek végigüli a tanórákat, délután pedig a napköziben elkészíti a házi feladatot, és kicsit futkározik az udvaron. Ez jó esetben egy olyan reggel nyolctól délután négyig-ötig széthúzott oktatási forma, amiben lehetőség nyílik a hagyományos tanulás, sportolás, művészeti foglalkozások mellett a mostanában sokat hangoztatott legkülönbözőbb nevelési feladatok ellátására is” – magyarázza Lányi Marietta pedagógiai vezető.

hvg.hu

Ebből az iskolából négykor a gyerekek úgy mehetnek haza, hogy nincs házi feladat, nem kell már otthon foglalkozni a tananyaggal. Ez nem zárja persze ki, hogy sokszor kiselőadásra, valamilyen projektfeladatra készüljenek otthon a gyerekek.

Nem gondolta volna

Dia néni sem gondolta volna, hogy a Facebookra feltöltött képével "robbanthatna" az interneten. Meg sem fordult a fejében, hogy az elsőseinek kirakott posztja bárkinek is szemet szúr majd. Mint a wmn.hu-cikk nyomán írta, annak azonban örül, hogy a hirtelen népszerűvé vált posztja „felhívta az emberek figyelmét arra, hogy a gyerekeket meg kell értenünk, tudnunk kell igazodni az ő tempójukhoz, és ami a legfontosabb: szeretettel kell nevelnünk őket. Szerintem valóban nem a tananyag mennyisége a fontos, hanem az, hogy hogyan tanítjuk meg azt a mennyiségű anyagot. Az a fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeket arra, hogy szeressenek tanulni, és folyamatosan megtartsuk bennük azt a motivációt, amit alsóban még valóban nem olyan nehéz kialakítani.”

A tanító nem is érti, miért lepődtek meg olyan sokan az üzenetén. Mint írta, teljesen normális, „ha gyógypuszit küldök a ’gyerekeimnek’, amikor betegek, és elhalasztok egy dolgozatot... Hiszen többen is betegek. Akkor nekik nem az lenne a házi feladatuk, hogy meggyógyuljanak?”