hvg.hu: Milyen hangulata van egy ilyen turnénak? Ez egyfajta visszatérés? Vagy semmi különös?

Rob Birch: Tudod, mi azért minden évben elég sokat koncertezünk. Közben pedig írjuk az újabb zenéinket is. Szinte mindig melózunk valamin. Szóval nem igazán mondanám azt, hogy ez egy visszatérés, hiszen mindig is itt voltunk. Alapvetően tehát minden rendben van. Hálás vagyok azért, hogy azzal foglalkozhatok, amivel jelenleg. Imádom ezt! Imádom az életemet.

hvg.hu: Rendben, mindig is itt voltatok, de azért néha nekem olyan érzésem volt, mintha nem lennétek annyira előtérben, mint korábban – mondjuk a kilencvenes években.

R. B.: Nem értek egyet veled. Mármint persze van egy alapvető különbség. A kilencvenes években volt olyan albumunk, amely valóban elképesztő siker volt. A mostaniak pedig egy kicsi, független kiadónál jelennek meg, lehet, hogy nem jutnak el annyi emberhez. De ugyanúgy aktívak vagyunk, mint régen. Vannak koncertjeink, sokat DJ-zünk – szinte állandóan –, mindig a stúdióban agyalunk valamilyen újabb dalon. Persze azért változott is néhány dolog. Mostanában szeretnénk inkább visszatérni a gyökereinkhez és underground elektronikus zenéken pörögni. Amivel egyébként is elkezdtük annak idején. Szóval az igaz, hogy a zenénk az ma már nyilvánvalóan más, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.

hvg.hu: Melyik áll hozzád közelebb? Lemezeket pörgetni egy klubban, vagy egy arénában koncertet adni egy zenekar tagjaként?

R. B.: Na, hát ez aztán tényleg két nagyon különböző dolog. Ha azt vesszük, pusztán fizikailag is teljesen más élmény. Kezemben a mikrofonnal, mögöttem egy egész zenekarral… fú, hát akkor teljesen más energiák mozognak. Azt kell mondanom, hogy fárasztó is. Nagyon ott kell lennem fejben is, hiszen tudnom kell, hogy mikor és mit mondok, vagy énekelek. DJ-ként pedig csak a hangulatra kell figyelnem, illetve magára a zenére. Ami mind a két esetben szükséges, az a koncentráció. Tudnod kell, hogy mit akarsz, hová akarsz eljutni. Bíznod kell magadban. Olyan ez, mintha a focit és a sakkot hasonlítanánk össze. Mind a kettőnél nagyon ott kell lenned, de teljesen más értelemben. Fizikailag más, de a koncentráció, az energiák, a hangulat ugyanúgy fontos.

hvg.hu: Most a ’Collected’ című összefoglaló lemezetekkel turnéztok. Mit jelent ez számodra ez a kiadvány?

R. B.: Ez az összes korábbi munkánk gyűjteménye. Egy olyan csomag, amelyben minden benne van, egészen a kezdetektől, a legelejétől. Ritka stúdiófelvételek, remixek, DJ-munkáink, a slágerek, új dalok, demók. Tényleg minden!  Jó érzés így együtt látni ezeket. Méltó összegzése, illetve lezárása egy fejezetnek.

hvg.hu: Amikor a korábbi, esetleg már-már elfeledett munkáitokat újra elővettétek, akkor nem ragadott magával a nosztalgia? Nem fogja el ilyenkor az embert valami furcsa érzés, hogy „te jó ég, tényleg már harminc éve toljuk”?

R. B.: Fogalmam sincs. Mindenkinek más elképzelése van az idővel kapcsolatban. Nem igazán foglalkozom az idő múlásával, aggódni meg aztán végképp nem aggódom miatta. Az újra felcsendülő, rég nem hallott dalok pedig inkább frissítően hatnak rám. Ráadásul néha sokkal jobbnak találom őket, mint ahogy emlékeztem rájuk. Nem nagyon szoktam ugyanis egy az egyben visszahallgatni az albumjainkat. Ha egyszer kész van, akkor ennyi. Nem hallgatom őket újra és újra. Szóval jó volt ismét hallani azokat a dallamokat, amelyeket esetenként már régen el is felejtettem. Illetve a szövegeket is! Érdekes volt figyelni azt, hogy milyen dolgok foglalkoztattak hosszú évekkel ezelőtt, egy másik életszakaszban.

hvg.hu: És az a pillanat megvan, amikor eljött az igazi áttörés?

R. B.: Nincs. Annak idején véletlenül alakult úgy, hogy elkezdtünk együtt zenélni. Csak úgy megtörtént. Csináltunk pár cuccot együtt, amelyekről kiderült, hogy baromira működnek. Gondoltuk, hogy ebben több is van. Aztán jött az, hogy kitaláljunk valami nevet, nekiálltunk egy lemeznek. Minden ment szépen sorjában. Nem volt olyan pillanat, amikor úgy éreztük, hogy megtörtént a csoda. Persze tudtam, hogy valami nagyon megy körülöttünk, de egyszerűen csak felültünk egy hullámra, és kész. Egyébként pedig mindig hittem magamban. Tudtam azt, hogy milyen úton haladok. Azt nem mindig tudtam, hogy hová is juthatok el ezen az úton, de voltak álmaim és céljaim már egészen gyerekkorom óta. Szerintem nincs ebben semmi trükk. Csak hinned kell valamiben, tenned az álmaidért, és végig ragaszkodni hozzájuk. Azt sosem gondoltam, hogy majd milliókhoz eljuthatunk a zenéinkkel. Csak annyi volt biztos, hogy zenélni szeretnék, ez az én életutam, aztán majd eljutok valahová. De még egyszer mondom: ha elkötelezed magad a hited és az álmaid mellett, akkor semmi sem lehetetlen.

hvg.hu: Mit jelent számodra a Stereo MC's?

R. B.: Energiát. Rengeteg energiát, amit a zenébe fektettem. Meg milliónyi érzést. Erről szól az egész.

hvg.hu: Nem érezted úgy, hogy szívesen belevágnál valami másba is? Hogy esetleg elfáradt a Stereo MC's?

R. B.: Sosem gondolkoztam ilyen fogalmak vagy keretek mentén. A zene mindig változik, amit csinálunk, az is mindig változik. Napról napra fordul egyet a világ. Lehet, hogy holnapután majd úgy ébredek, hogy inkább kertészkedni szeretnék. Ebben a pillanatban underground dance zenéket tolnék, meg DJ-znék. Most erre koncentrálok. Ettől függetlenül azonban, ha az emberek továbbra is követelik maguknak a Stereo MC’s koncertjeit, zenéit, akkor boldogan teszek eleget a kérésüknek. Hiszen imádom azt is! Imádom azt a feelinget, énekelni a mikrofonba, a tömeget. Nem látok bármiféle okot, amely miatt abba kéne hagynunk. Hiszen se én, se a csapat nem fáradtunk el. Jó passzban vagyok, vigyázok magamra, szerencsére nem hülyültem meg. Tök rendben vagyok. Ja, és nincsenek illúzióim. Nem akarok valamiféle popsztár, celeb vagy baromi híres ember lenni. Nem érdekel ez a baromság. Csak jó zenét szeretnék csinálni. Ha emiatt véletlenül népszerűvé válnék, akkor az rendben van, de nem ez a lényeg.

hvg.hu: Hogyan változott a zenéd, zenétek az elmúlt évtizedekben? Illetve mi az, ami ugyanolyan?

R. B.: A szellemiség szerintem semmit nem változott. Maga a zene keresztülment valamiféle evolúción. Bár ez vicces, mert lassan oda térünk vissza, ahonnan elindultunk. Az első két lemez tele volt kemény elektronikus zenével, ilyen dance muzsikákkal. Annyi energia volt bennük, hogy simán padlóra küldtek bárkit. Az valódi underground zene volt. A ’Connected’ már valami egészen más volt. Gyakorlatilag az volt a belépőnk a mainstream világba. Egyikünk sem készült erre, nem terveztünk ilyesmit. Szerettünk volna egy olyan zenét is csinálni, aztán úgy alakult, hogy a tömegek is imádták. El is vesztünk akkoriban egy picit. Fogalmunk sem volt, hogy mit csináljunk. Nem volt könnyű. Szerettünk volna továbblépni, miközben mindenki azt várta tőlünk, hogy majd kihozzuk a következő Connectedet. De hát nem csinálhatsz meg valamit kétszer. Mi értelme lenne annak, nem? Az idők során sok mindennel kísérleteztünk, de egyvalamiben megbizonyosodtunk: nem szeretnénk egy nagy kiadó albumgyára lenni, ami csak úgy hegeszti a slágereket egymás után. Inkább a gyökereinket kezdtük el újra felfedezni. Hát itt tartunk most.