Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Idén Magyarország volt a prágai könyvhét díszvendége. Már olvasható a Člověk bez osudu vagy a Kniha pamětí című magyar regény, de mit tudnak a csehek egyáltalán a magyarokról, és magyar irodalomról? És mit eszünk mi magyarok a cseheken, például Hrabalon?
Míg az irodalom iránt átlagosan érdeklődő magyar olvasó polcán akad egy-egy Čapek, Hašek, Hrabal, Kundera, de legalább egy Kafka, addig hiába keresünk Jókait vagy Mikszáthot a cseh átlagpolgárok könyvespolcán. (Igaz ott Kunderát se mindig találunk). De lassacskán nő a csehre fordított kortárs magyar szerzők műveinek száma: 4 Nádas, 7 Esterházy és 5 Kertész-kötet és több mint 15 Márai is olvasható már csehül.
Vasárnap zárta kapuit a 20. prágai könyvhét, ahol Magyarország volt a díszvendég. Ez a meghívás a KGST-évek után kissé visszahőkölt kulturális kapcsolatok szorosabbá válását jelzi – akkor is, ha a visegrádi négyek között Magyarország volt az utolsó díszvendég – de jól mutatja a cseh kiadók növekedő nyitottságát is a magyar művek iránt.
„Az utóbbi években eljutottunk oda, hogy a cseh kiadók már nem vonakodnak a nyelvileg teljesen megfoghatatlan magyar prózai alkotástól – mondta Robert Svoboda, aki Esterházy Péter Javított Kiadásának fordításával nyerte el az idei Magnesia Literatura díjat. De tanúbizonyság erre Tóth Krisztina Akváriumjának fordítása is, ami pénteken debütált a vásáron.
Hufnágel Pisti és Hortobágy
Az általunk megkérdezett vásárlátogatók jó része ugyanakkor inkább a magyar fürdőkre, az ételekre, néha a Hortobágyra és a Mézga Gézából Hufnágel Pistire asszociál, ha Magyarországra gondol. A zavarosság magyar metaforája számukra, hogy „tekergőzik, mint magyar a kukoricásban – fűzi hozzá Jan Nejedlý cseh író és publicista, aki a vásáron prezentált új magyar könyveket mutatta be. Azt is elmesélte, hogyan jutott első Skorpió lemezéhez, és azt is, hogy egy kukkot sem értett a szövegből.
„A magyar stand kétféle közönséget céloz meg – nyilatkozta Kiss Szemán Róbert, a prágai Magyar Intézet igazgatója. Az első csoportot kevéssé lehet az irodalmi művekkel elérni, őket valóban inkább a fürdőink és a gasztronómiánk érdekli, esetleg eljutnak egy koncertre a MÜPÁ-ba. De a cseh értelmiség magasabb kulturális igényű, a könyvek, a pódiumbeszélgetések, az irodalomtörténeti viták elsősorban nekik készültek, de a vásár vonzza a Prágában élő magyarokat, is. A két ország közötti kulturális csere mélyebb, mint első ránézésre tűnik, a Český rozhlas rádió például 2012 óta Egyperceseket játszik, igaz nem Örkény-től, hanem fiatal cseh drámaíróktól és költőktől.“
Hraballal lezárult egy korszak
Egyébként a kortárs magyar írók sikeresebben exportálhatók, mint a cseh kollegáik. Az utóbbi 15 évben ugyanis jóval több fordítás készült magyarról cseh nyelvre, mint fordítva. Ebben közrejátszik, hogy egyre több „hangos” könyvünk van – magyarázta lapunknak Esterházy Péter. Igaz a versekre még mindig kevesen figyelnek, egy regénynek jobbak az esélyei. Az utóbbi idők nemzetközileg is díjazott magyar „hangos” könyvei óta egyre több fordítás készül, egy fiatal kolléga más környezetbe érkezik, a magyar irodalmi szövegkörnyezetbe, már nem magányos – fűzi hozzá Esterházy.
Ami a cseh irodalmi műveket illeti, jó néhány magyar kiadó továbbra is visz cseh sorozatot (például a közelmúltban megjelent Miloš Urbán-, Petra Hůlová-, Tereza Boučková-fordításokat), de számuk és eladott példányszámuk jóval kevesebb.
Hraballal lezárult a cseh aranykor – mondják a bohemisták. A huszonegyedik Hrabal kötet után már nincs mit fordítani, az újabb nagy nevek pedig még váratnak magukra. Csehszlovákia szétválásával különben is új, önálló Csehország képet kellett kialakítanunk Varga György szerint, mert sokszor a közvetítő szlovák szemüvegen át láttuk a cseh kultúrát. A tisztábban látáshoz időre van szükség és a „made in Československo“ jelentése is átalakul lassan.
A tisztábban látás ellenére, még mindig idealizált Prága-képpel látogatunk az Arany-utcácskába, de hiába keressük a hrabali alakokat az Arany Tigrisben, és igazi Švejkeket is csak nagyritkán látunk. A reális cseh emberkép megváltozott, és az óváros hibátlanul felújított utcái bármelyik közép-európai film kulisszái lehetnének.
Esterházy első találkozása Hraballal, 1990-ben |
„Szívesen mesélem el ezt ezredszer is – mondta Esterházy a pódiumbeszélgetésen a hallgatóságnak. - Két évig Hraballal keltem és Hraballal feküldtem (vagyis írtam a könyvet), de nem voltam kiváncsi a hús-vér Hrabalra … Személye és művészete adott egy formát, formát és szabadságot, ami lehetővé tette, hogy ezt a könyvet megírhassam. Hálás voltam, de személyes találkozásra nem gondoltam. A kortárs író emberi tulajdonságai többnyire csak zavaróak tudnak lenni… Találkozásunk aztán elég drámai volt…. Az az ember, aki egész életében arról írt, hogy milyen fantasztikus dolog barátokkal együtt lenni, meginni egy sört, ez az ember egy hosszú kocsmaasztal végén teljesen egyedül. Úgy, hogy oda ember le nem mert ülni. Mi leültünk, de sokra nem mentünk. Kelletlenül hallgatott. Ehhez én már öreg vagyok, gondoltam negyven éves aggastyánként, és fölálltam, és mentünk. Akkor azért utánunk szólt, hogy öt-től a Medvében lesz. Oda is mentünk időre. Rémes társalgás kezdődött közöttünk. Németül. Arra tanítottak, hogy egy negyed órát mindenkivel kell tudnunk beszélgetni, így, mint egy jól nevelt zsúrfiú, próbáltam kérdéseket föltenni. Nagy csöndek jöttek, nem nagyon működött. De sörök is jöttek, szerintem ez javított a helyzetünkön. A kézirat is előkerült, de elsőre azt hazudta – nyomatékosítja mosolyogva Esterházy –, azt hazudta, hogy otthon hagyta a szemüvegét. Újabb sörök után az is előkerült. A kéziratból azt a részt mutattam meg neki, ahol Hrabal beszélget az Úristennel, ezek a mondatok ugyanis csehül voltak. Idézetek voltak Kafka levelezéséből Milénával, amiket úgy vágtam össze, mintha az Úristen beszélgetése lenne Hraballal. Most jó csönd lett, Hrabal halálkomolyan olvasott. Aztán felém fordult, mintha most vett volna csak észre, és a kezét a fejemre tette. Valahogy így történt. Mindig egy kicsit másképp. Még megittunk egy-két sört, és ő elrepült az estébe. Ennél nagyobb irodalmi díjat nem kaptam..” Hrabal szervült a magyar irodalmunkban – így Tóth Krisztina. „Olyan közelséggel érezzük, hogy elérte a hazai írók státuszát“ – mondja Esterházy. „Nem annyira a közös történelmi háttér, a közös szenvedés a megértés kulcsa, hanem az, hogy Hrabal mindennek formát tudott adni. Pepin bácsi vesztes figura. Hrabal anekdotázása önironikus, a kisemberről szól, abszolút eltér a magyar műfajtól; mert a magyar anekdota önsajnálaton alapszik, így annak főhősei mindig győztesek. A magyar anekdota csak a nagyság nagyságáról tud beszélni, Hrabal azonban a veszteség nagyságáról is.” Hrabal olyat hozott – értettek egyet egyhangúlag a könyvvásár magyar írói - amit a magyar irodalom nem tudott. Nemcsak élőbeszéd-szerű stilizált nyelvet alkotott, hanem úgy tudta megírni a kisemberek tragédiáját, hogy íróként sosem állt fölöttük, nem vált gőgössé – fűzték hozzá mosolyogva a pódiumon ülők. „Hrabal szereti az embereket, akikről ír és jó mesélő is, kicsit olyan, mint Seherezádé: amíg él, addig mesél, és addig él, amíg mesél“- fűzte hozzá Háy.
(összevont idézetek a prágai könyvvásár május 17-i „Hrabal Magyarországon“ pódiumbeszélgetéséből) |
„A belvárosban nincsenek is csehek, csak középosztálybeli amerikaiak, meg pilsnertől beakasztott germán turisták“ – meséli első benyomásait lapunknak Háy János. „A csehek pedig egyáltalán nem jó fejek. Zárkózottak és morózusak - fűzi hozzá.
„A cseh embertípus nyugalmasabb, nem patetikus és nem is felkelő típus – bólint rá Jiri Zeman, Tóth Kritsztina Akvárium című könyvének műfordítója – fontosabb neki a jólét és a kellemes hangulat, ugyanakkor nem szereti, ha átvágják, ilyenkor képes demonstrálni is.”
A vasárnapig tartó 20. prágai könyvhéten 26 ország és régió – az európa országok mellett Azerbajdzsán, Japán, Szaud-Arábia, Tajvan, Izrael és USA - mutathatta be csehül megjelenő könyvújdonságait, kiemelkedő kortárs íróit. A legtöbbjük önálló standon prezentált, mások, mint pl. a skandináv és a német ajkú országok, közös régióba tömörültek.
A kortárs magyar irodalom kedvelői találkozhattak Esterházy Péterrel, Háy Jánossal, Spiró Györggyel és Tóth Krisztinával; a világirodalom szerelmesei pedig – többek között - a javíthatatlanul optimista Jean-Michel Guanassia, a német fantáziát felbolygató Kai Meier, a vámpírkutató Giuseppe Maiello, a svájci Jenny Zoë, az izraeli Keret Etgar és a lengyel Justyna Bargielska műveit hallhatták cseh fordításban.
A standokon a non fiction mellett kiemelt helyet kapott a fantasy és sci-fi, de szép számban találtunk nyomdafestékes szakkönyveket, lexikonokat, CD-ket és e-könyveket is. (A holešovicei leégett vásárcsarnok bal oldali sátrában számos keménykötésű antikváriumi könyvre is rábukkanhattak az érdeklődők).
| Kortárs íróink cseh nyelven megjelent könyvei |
Esterházy Péter: * Malá maďarská pornografie (Kis Magyar Pornográfia) * Hrách na zeď (Falra hányt borsó - esszékötet) * Hrabalova kniha (Hrabal könyve) * Pomocná slovesa srdce (A szív segédigéi) * Život a literatura (Élet és irodalom) - elbeszélés Kertész Imre / Esterházy Péter "Egy történet" művében * Harmonia Caelestis * Opravené vydání (Javított kiadás)
Nádas Péter:
* Setkání (Találkozás) * Dům paní Kláry (elbeszélésgyűjtemény) * Kniha pamětí (Emlékiratok könyve) * Konec jedné ságy (Egy családregény vége)
Kertész Imre:
* Kadiš za nenarozené dítě (Kaddis a meg nem született gyermekért) * Člověk bez osudu (Sorstalanság) * Fiasko (A kudarc) * Protokol (Jegyzőkönyv) - elbeszélés Kertész Imre / Esterházy Péter "Egy történet" művében * Likvidace (Felszámolás) * Někdo jiný. Kronika proměny (Valaki más. A változás krónikája) |
