A januártól márciusig tartó filmes díjszezonnak köszönhetően december hónapra koncentrálódik az éves filmtermés legjava, hogy minél frissebb emlékként éljenek a kitüntetésekről döntő bizottsági tagok fejében. Ugyan – részben a magyar mozikban rögzített, majd az internetre feltöltött kalózvideók miatt – sok alkotást csak hetekkel, akár hónapokkal később láthatnak a hazai filmrajongók, így is eljut hozzánk időben néhány olyan mű, amiért érdemes kifizetni a mozijegyet.

Exek és szeretők (Enough Said) – bemutató: 2013. december 5.

Bár a Magyar Filmcímadó Manufaktúra még mindig képes hasonló „fordításokkal” lerontani egy-egy alkotás megnézési faktorát, az Exek és szeretők alatt nem egy szexcentrikus, romantikus-komédiás tucatfilmre kell gondolni. A kiemelkedő kritikai visszhanggal fogadott filmben egy középkorú, elvált nő és egy középkorú, elvált férfi talál egymásra, csakhogy utóbbiról kiderül, hogy a nő egyik barátnőjének exférje.

A kiemelkedő kritikák szerint az életszerű humorral megtámogatott film azonban nem csak középkorú, elvált embereknek nyújt szórakozást. A Seinfeldből ismert Julia Louis-Dreyfus és az idén, 51 évesen elhunyt egykori Maffiózók-sztár, James Gandolfini között nagyon működik a kémia, utóbbi ráadásul sokak szerint posztumusz Oscar-díjat érdemlő alakítást nyújt a végtelenül jóindulatú mackós férfi szerepében.

Jégvarázs (Frozen) – bemutató: 2013. december 5.

Míg a kilencvenes évek közepétől fogva a Pixar stúdiónak köszönhette legdicsőbb filmjeit a Walt Disney animációs részlege, az elmúlt néhány évben fordult a kocka. Az addig csak elsöprő sikerekkel előhozakodó Pixar elkezdett közepes, vagy egyszer nézhető mesékkel jönni (Verdák 2; Merida, a bátor; Szörny egyetem), mialatt a sajátmárkás Walt Disney kritikai- és közönségkedvenceket (Aranyhaj és a nagy gubanc, Micimackó, Rontó Ralph) tett le az asztalra.

A Hókirálynő című Andersen-mesén alapuló Jégvarázsban egy félelmet nem ismerő lány, egy faragatlan hegyi ember és annak rénszarvasa állnak össze, hogy megkeressék a lány testvérét, a Hókirálynőt, aki az örök tél fogságába ejtette a királyságot. Igazi családi szórakozás, a gyerekeknek imponáló varázslatos képi világgal és vicces hóemberekkel, a felnőtteknek tanulságos mögöttes tartalommal.

A hobbit: Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug) – bemutató: 2013. december 12.

Andersen mellett egy másik nagy történetmesélő, J. R. R. Tolkien világába is újra belemerülhetünk, ha decemberben moziba látogatunk. Hollywood Tolkien-felelőse, Peter Jackson A gyűrűk ura könyvtrilógia megfilmesítése után úgy döntött, hogy az annak előzményeként szolgáló A hobbit című meseregényt is vászonra viszi. Az újabb epikus kísérletbe azonban beletört a bicskája – a mindössze háromszáz oldalas könyv három filmre szakítását nem nyelték le a kritikusok, a 2012-es első rész (Váratlan utazás) legalább annyi negatív visszajelzést kapott, mint pozitívat.

A pénztáraknál viszont szép summát hozott az első epizód, idén pedig érkezik a várva várt folytatás. A Smaug pusztaságában Zsákos Bilbó és a törpök folytatják kalandokban gazdag útjukat, hogy visszaszerezzék szülőföldüket a sárkánytól, Smaugtól. Közben pedig olyan nevű területeket járnak be, mint a Bakacsin-erdő vagy a Magányos Hegy. Ehhez képzeljünk még hozzá egy jó adag troll-, tünde- és koboldsereget, és helyben is vagyunk. Rajongóknak kötelező, de aki élőszereplős mesétől vár lélegzetelállító látványt, az is A hobbit középső epizódját válassza, ha moziba vágyik.

Philomena – Határtalan szeretet – bemutató: 2013. december 26.

Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok, A királynő) filmjében egy idős nő és egy sztorira éhes újságíró története bontakozik ki a szemünk előtt, mialatt a nő elhagyott gyermeke után kutatnak. Philomena ugyanis ír katolikusként esett teherbe fiatalkorában, ezért kolostorba kellett vonulnia, gyermekét pedig négyéves korában örökbe kényszerült adni. Csaknem ötven év telik el, mire egy karrierje mélypontján lévő újságíró felkeresi a nőt, hogy aztán nekiinduljanak a fiú hollétének felderítésére.

A fesztiválkedvenccé érett filmet a Guardian egyenesen „az idei év A király beszédének” titulálta, a 2011-es Oscar-díjas filmhez való hasonlítást valószínűleg a készítők sem veszik rossz néven. A történetben benne van a giccses szentimentalizmusra való hajlam, de Frears-nek sikerült egy minden korosztályt megérintő, emberien szívmelengető alkotást gyúrni belőle, amihez nagyban hozzájárult Judi Dench és Steve Coogan kitűnő játéka is.

A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street) – bemutató: 2013. december 26.

Leonardo DiCaprio nagyban köszönheti Martin Scorsese rendezőnek, hogy a szélesebb közönség sem csöpögős hősszerelmesként tekint már rá. Nem is engedik el egymás kezét a 2002-es New York bandái óta. A véget nem érő kapzsiságot bemutató, igaz történeten alapuló A Wall Street farkasa már az ötödik közös filmjük, kijelenthető hát, hogy Leo végérvényesen megörökölte Robert De Niro helyét a rendező legkedveltebb színésze poszton.

A filmben Jordan Belfort tőzsdeügynök élettörténetét követhetjük végig, amint beleveti magát az Amerikai Álomba. Miután egymást követik a sikeres üzletek, a nyolcvanas évek végére az egyik legnagyobb brókercég tulajdonosává válik, 26 éves korára már heti egymillió dollárt tehet zsebre – de természetesen neki ez sem elég. Társaival együtt saját határaikat feszegetik, azt sem tudják, mihez kezdjenek a megszámlálhatatlannak tűnő nyereséggel. A korrupció és a bűnözés útjain felérnek a csúcsra, de vajon onnan hová vezet az út?

47 Ronin – bemutató: 2013. december 26.

A magát lassan tiszteletbeli japánná kung-fuzó Keanu Reeves ezúttal szamurájkodik egyet, méghozzá egy részben Budapesten forgatott filmben. A 47 Ronin az egyik legősibb japán legendát veszi alapjául, amely szerint a számkivetett Kai csatlakozik 47 róninhoz (azaz úr nélküli szamurájhoz), hogy bosszút álljanak a kegyetlen sógunon (azaz katonai diktátoron), aki megölte mesterüket és kitiltotta földjéről a szamurájokat.

Nem kell megrettenni az egzotikusan szakbarbár megfogalmazásoktól, az egész egy teljesen hétköznapi morális történetet takar, a japánok rituálé-vonzalmába ágyazva. Ráadásul szemben egy cselekménycentrikus Kuroszava-filmmel, a 47 Ronint már csak a lenyűgöző látványvilága miatt is érdemes megtekinteni, még ha kissé ódzkodunk is az európai szemmel nézve egyformának tűnő szamurájfilmektől – a térhatásra fogékonyak akár 3D-ben is megcsodálhatják a fantasy-köntösbe csomagolt ősi Japánt.

Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty) – bemutató: 2013. december 26.

Úgy látszik, Ben Stiller az ötvenhez közeledve kezd beérni. Az agyatlan vígjátékokról és a közepes romantikus komédiákról ismert színészről még mindig kevesen tudják, hogy karrierje elejétől fogva hébehóba rendez is egy-egy filmet. Aztán vagy egy érdektelen, humortalan (A kábelbarát), vagy egy közepesen jó (Zoolander, a trendkívüli) alkotás kerül ki a keze alól, vagy éppen a kétezres évek egyik legjobb, legelismertebb vígjátéka (Trópusi vihar).

Most újra rendező-főszereplőként támad, méghozzá egy 1947-es film modernizált átiratával. A Walter Mitty titkos élete egy különös hangulatú túrára invitál minket, ahol valószínűleg nem az összetett sztori fog minket lenyűgözni, sokkal inkább a látvány, és a főszereplővel való azonosulás. A szürke hétköznapjait álmodozással töltő Walter állása veszélybe kerül, aminek hatására a való életben kell belevágnia egy világ körüli kalandba. Idén nincs télapós film, és egyik klasszikus karácsonyi történet megfilmesítésébe sem vágtak bele a producerek – talán jobban is jártunk egy ehhez hasonló életszerű, mégis csodálatos mozival.