Az erotikus szórakoztatóipar csillaga Budapestre érkezett, hogy bemutassa új képességét. Sasha Grey, volt pornósztár könyvet írt, ami azonban több, mint egy szaftos olvasmány kielégítetlen pillanatokra. A hvg.hu találkozott a szerzővel.
A 18 éves korától a pornóiparban dolgozó lány 25 évesen papírra vetette azt, amihez élesben is remekül ért, nem hiába zsebelte be a pornóipar legnívósabb díjait a legjobb orális szexjelenetért, a legjobb anális szexjelenetért, és a legjobb csoportos szexjelenetért (18-ad magával) már húsz éves kora előtt. Sasha Grey, aki bár 2011-ben bejelentette, hogy végzett a pornózással, nem változtatta meg a művésznevét, ami összesen 271 felnőttfilm révén vált ismertté. Azóta modellként, zenészként, DJ-ként, színészként, most pedig íróként is kipróbálta magát. A Juliette társaság című könyvvel bejárja a világot.
Budapestre érkezve a hvg.hu kérdésére azt mondta, ez a vonal tetszik neki, bár már 16 éves kora óta ír forgatókönyveket, így igazán a filmkészítésben lelné örömét a jövőben. Ehhez azonban hiányzik a tőke, ezért ő sem csinálja másképp, mint mások: például Kickstarteren, az internetes pénzgyűjtő oldalon harácsol.
A sajtótájékoztatón fehér kalapban, lapos sarkú, makkos cipőben és zárt nyakú kis feketében jelent meg. Arcán vakolatszerű, tökéletes smink, az amerikaiakra jellemző kedvességgel reagál a hogy tetszik Budapest kérdésekre, és a sikamlós szerelmi vallomásokra. Vérprofi, és ezt saját bevallása szerint a pornónak köszönheti, amiből kérdésünkre az is kiderült, hogy több előnye, mint hátránya származott eddig, még ha meg is kellett tanulnia kezelni a fent említett sikamlós ajánlatokat, és az ítélkező pillantásokat. Azt is nyíltan elmondja, hogy a szakmája miatt be kellett áldoznia egy csomó mindent, és aktív három éve alatt például nem voltak szociális kapcsolatai, de a családi kötelékek is megsínylették választását.
Igen - akármennyire is kellemetlen ezt hallani az ördögűzőknek -, a pornóipar szabad választása volt, nem kényszerítették rá, és nem is volt része abúzusban a forgatások során, csak ha úgy akarta. És, hát igen, akarta. Az egyik ilyen élménye során, méghozzá az első alkalommal, amikor kamera elé állt, az ötven éves partnerét arra buzdította, hogy bokszoljon bele a hasába. Állítólag a férfi nem tette meg, de számos olyan szcenárióban vett részt a későbbiekben, ahol a fájdalom része az aktusnak, méghozzá úgy, hogy az élvezet immanens része.
Ha missziót kéne biggyesztenie a gúnyosan általában fentről, nyitott szájjal, felvont szemöldökkel készült profilképe alá (ahogy ezt a The Roots zenekar egyik klipjében önironikusan be is mutatta), lehetne az, hogy a nők is szeressék csinálni, méghozzá sokféleképpen. A pornóból például megtanulta kezelni 18 évesen biztonságos körülmények között, és ellenőrzött közegben a szexuális hajlamait, mazochista vágyait, ezért pedig máig hálás. Levetkőzhette gátlásait és szégyenérzetét fantáziái miatt, amivel a legtöbb nővé cseperedő lány partner és nyíltság híján nem tud mit kezdeni, és kénytelen elnyomni. Ami valós probléma, még ha nem is mindenki vágyik arra, hogy hasba rugdossák szex címén.
A provokatív kérdésünkre, miszerint mit gondol a tiszteletről, és hogy valóban jót tesz-e az emancipációnak, ha valaki pornózik, szemrebbenés nélkül válaszolt igennel, azzal együtt, hogy tisztában van vele, hogy a nők nehéz helyzetben vannak. "Los Angelesben élek, ahol még több elvárásnak kell megfelelnie a nőknek" – de az öt év megedzette, és végtelen egyszerűséggel tud már – minden jel szerint – vállat vonni az álszent ítélkezőkre. "Persze én is emberi lény vagyok, és nagyon boldog lennék,ha megértenék a döntéseimet, de közszereplőként, és a showbizniszben hozzá kell szokni, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinálok. A tisztelet számomra a kölcsönös megértést jelenti, és azt, hogy ne ítélkezzünk egymás felett."
A könyve, ami első látásra csak abban különbözik a Szürke ötven árnyalatától, hogy hamarabb a lényegre tér, arra világít rá, hogy vannak a nőknek vágyaik, és nem kell hozzá unott háziasszonynak lenni. És sokkal többször fordul elő a hálószobában az, amiről a nők szégyenlősen hallgatnak: milyen átélni azt, hogy a partner már nem úgy és annyiszor kívánja, mint a nő. Ehhez pedig nem szükséges öt, tíz, vagy huszonöt évi házasság.
A könyv főhőse, a filmszakos diáklány Catharine például azért szenved hiányt, mert pasija inkább a karrierépítéssel van elfoglalva, mint az ő formás popsijával. A másik karakter Anne, viszont nyíltan kiéli szexuális vágyait, és nem rest szavakba is önteni őket, ahogy a szerző fogalmaz: nincs szűrő az agya és a szája között. És bár azt gondolnánk, hogy Grey inkább Anne, mint Chatharine, tévedünk. Mindkettő. A Juliett társaság című könyvben úgy tudja a realitást keverni a fantáziavilággal, hogy az olvasó kénytelen felülvizsgálni saját szexualitását, és hogy valójában mennyire engedi át az irányítást a konvencióknak a testi igényei felett.
"A környezetünk, a média, és a szórakoztatóipar sztereotíp nemi szerepeket sulykol" - mondja Sasha Grey, aki azonban nem hajlandó ezeknek megfelelni, és ad egy újabb árnyalatot a szürkéhez.
Sasha Grey: Juliette társaság, Gabo, 336 oldal