1. Jacek Yerka kortárs lengyel szürrealista festő megfestette a tökéletes olvasószobát. Képi világa a szokatlan szörnyetegektől a furcsa tájképekig terjed. Kifordított, megcsavart történeteket, valódi mese felnőtteknek (is).

2. Az építészetéről és festményeiről egyformán híres Hundertwasser világának leginkább vibráló színeiből tudunk töltekezni. Nála is fontos a mese, de itt minden tisztább és sokkal gyermekibb: távol maradnak a megszelídíthető szörnyetegek. Mindig arra törekedett, hogy közelebb vigye az embert a természethez, és felébressze az egyéni kreativitást.

3. Színes, gyermekded rajzok. Ez volt az amerikai James Rizzi védjegye, aki szegény utcaművészből a pop-art egyik jeles képviselőjévé avanzsált. A 3D-grafika egyik úttörőjeként tartják számon, de vidám bélyegtervei és házfalakra applikált firkaszerű rajzai is világhírűvé tették, sőt figurái visszaköszöntek egy Condor repülőgépen és Henry Maske boxoló köpenyén is. Egyesek csak "madarakat rajzolgató hóbortosként" tartják számon. Ha viszont így van, akkor nekünk kellenek a hozzá hasonló hóbortosok.

4. A vietnami Duy Huyn képei szinte költészetbe hajlanak a finomságukkal. Mindig éteri, szürreális, és álomszerű. A művész azután menekült a képek világába, hogy az USA-ba költözve nyelvi és kulturális nehézségei adódtak. Szívesen és gyakran dolgozik együtt zenészekkel és táncosokkal, az ebből születő motívumok pedig képein is visszaköszönnek.

5. És ha már a szürrealitás tűnik valóságunk legszimpatikusabb ellenpontjának, Salvador Dalí sem maradhat ki a listánkból, bár nála kétszer is meggondoljuk, melyik képébe merészkednénk be jószívvel. Dalí vallotta, hogy a szürrealista művészet és a tudomány együttes erővel képes lehet az irracionális meghódítására. Mi pedig folyékony órákkal küzdünk a világvégéig fennálló idővel.