Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem kell ahhoz Varga István, hogy a magyar nők ostoba háziállatként tűnjenek fel a nyilvánosságban. Delhusa Gjoni lejárt szavatosságú társkereső műsora ugyanezt üzeni. Vasárnaptól újabb nagy kábelszolgáltatók tették hozzáférhetővé az RTL II. műsorát.
Mi is ez? Eredetileg tizenhat (időben csökkenő létszámú) nő azért érkezett abszurd körülmények közé, abszurd feladatok végrehajtására, hogy egy abszurdra alakított figura, Delhusa Gjoni álbarátnője legyen. Már az eredeti koncepció sem számolt komolyan azzal, hogy itt valódi társkeresés történik, ahogy az előképek, Benkő „F*szharcos” Dániel és Alekosz hasonszőrű műsora sem. De itt konkrétan penész is ül a produkción, mivel még 2010 nyarán forgatták le, csak az egymást váltó tehetségkutatók és egyéb valóságshow-k miatt nem volt helye az RTL Klub képernyőjén.
Miért terjesztjük még a hírét is annak, amit egyébként szégyenkezve titkolni kéne?
Az RTL II-n futó I love Gjoni egyszerre alakítja és mutatja azt, hogy milyen ma Magyarország. Azért, mert miközben a valóban vállalhatatlan nőgyűlölő mondatokért még a pardonban enyhén szólva nem jeleskedő Fidesznek is vállalnia kellett a felelősséget, addig Delhusa Gjoni műsoráért senki nem fog bocsánatot kérni.
Valóban érdekes, releváns műsor egy riportfilm lett volna arról, hogy a két évig dobozban porosodó produkció szereplőivel mi történt az elmúlt két évben. Ki ment férjhez, ki hízott meg - még jobban -, ki bánta meg az egészet, és rettegett két évig, hogy a faluban majd kiközösítik, mikor meglátják, amint a középkorú asszony részegen himbálja a melleit a padlón.
A vezérfonal a közelebbről meg nem nevezett „spirituális” dolgokban hívő Delhusa Gjoni ezo-izé kisugárzása, és az ettől elaléló asszonyok csoportos szerelme lenne, de itt is több a porszem a gépezetben, mint a fogaskerék. Csak egy példa: ott tanakodik két nő Delhusa szobája előtt, hogy bemenjen-e egyikük üzekedni, majd döntő érvéként az merül fel, hogy „nem lehet, hogy valamit meditál, bazmeg?”. Őket még nem járta át a fény, na.
A fals önképre irányított Gjoni is állandóan beleütközik a valóságba: a dramaturgiailag fontos, a cselekményt előremozdító mondatokat úgy mondja fel, mint egy kisiskolás az Anyám tyúkját (hja, itt bosszulja meg magát, hogy tizenöt éve nem kellett új sláger szövegét megtanulni); amikor meg spontán kéne reagálni, akkor merev, mint az ácskapocs. Az interakciókban pedig a lányok egy része érdekes lucidum intervallumokat él meg: látni, ahogy kínlódnak az abszurd helyzetben, és inkább taszítja őket az albán trubadúr. Mintha hirtelen vágna beléjük, hogy „basszus, ennyit nem fizetnek ezért”. Mondjuk, amikor egy kiscsoportos randin a diszkó sarkában szerelmesen csőrözni kéne.
A csapat másik fele (jellemzően az idősebb, egyszerűbb, könnyebben befolyásolható asszonyok) hozzák a kötelezőt, készségesek és gátlástalanok, a „meg lett mondva, hogy ezt kell csinálni a tévében” olyan dolgokat hoz ki belőlük, amire hétköznap nyilván nem lennének hajlandók.
Illetve: van egy gyanúm. Az RTL ugyanis biztosra szokott menni. Ha egy műsorban villantás és szex kell, akkor megszervezi azt keményen. Már a Való Világ legelső szériájába is egy profi prostituáltat küldtek be (társkereső hölgynek álcázva) a rossz emlékű VV Okihoz, hadd röfögjön rajta a zsíros hajú, kövér fickó. Ez a húzás azóta is állandó biztosíték: szinte nincs olyan valóságshow, ahol ne derülne ki „véletlenül”, hogy némely szereplő egyébként pornós vagy prosti. Ilyen alapon Gjoni háremébe is beépíthettek egy-két profi szolgáltatót.
De hat a pszichózis is. Minden egyes, a most tárgyalthoz hasonló műsor mintát is ad a következő szereplőknek, a közvéleménynek – és ez a fő gondom. Azt üzeni, illetve azt hazudja, hogy hétköznapi, civil embereknek ez is belefér. Alap, hogy szinte minden asszony készséggel csókolózik Gjonival szinte minden adásban – de legutóbb az is feladatuk volt, hogy járuljanak Delhusa elé, aki bekötött szemmel előbb végigszagolta, majd tokától-bokáig végigtapogatta, végül pedig megnyalogatta-rágcsálta őket, és egytől tízig pontozta az élményt. Hű szolgája, Fekete Pákó jegyezte fel az adatokat.
Nem Gjonit utálom, hanem azt a kereskedelmi tévés szemléletet, ami az embert darabárunak tekinti, és kedve szerint faragja, festi, darabolja. Delhusát is, az elődeit is. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem volt egyetlen ép lelkű ember sem, aki odament volna Benkő Dánielhez, amikor a korábbi kiváló lantművész először letolta a gatyáját a tévében, hogy elvigye olyan helyre, ahol felírják neki a megfelelő gyógyszereket. Nem értem, hogy immár hogyan képes egy második csatorna is Alekoszt a házi bohócaként alkalmazni, egy láthatóan mentális problémákkal küzdő embert ilyen módon kihasználni? Nem vele, hanem rajta röhögtök, emberek! 2012-ben még itt tartunk?
A féllábú, az autista, a vak, az ne kapjon a pofájába egy habos tortát? És tovább: hogyan lehet immár a sokadik műsorban ugyanezért, ugyanígy szerepeltetni Fekete Pákót, aki élő bizonyítéka annak, hogy a 21. századi Magyarországon a szoft rasszizmus bevett nézettségnövelő eszköz? És miért nem jön ki senki gálája attól, ahogy az ilyen műsorok a nőket kezelik? A te anyád, nővéred, lányod is viselni fogja a következményét, mert ezek a produkciók azt tanítják a nézőnek, hogy a nők kiszolgáltatott, ostoba, másodrendű élőlények, akik gombnyomásra pitiznek és dobják szét a lábukat!
Varga Istvánnak legalább körbe kellett mennie a Parlamentben, virágokat osztogatva a nőknek a bunkó mondatai miatt. Ha legközelebb bárki a kedves olvasók közül azon finnyogna, hogy a politika milyen borzalmasan durva dolog, és egészséges lelkű ember nem is foglalkozik vele, az gondoljon erre a műsorra, és még ezer másik társára. Azokra, melyek egyébként szakmailag igen magas nívót képviselnek, itt is az animáció, a vágás, az operatőri munka egyaránt világszínvonalú. Csak a tartalom, ugye, az hengergőzik a pocsolyában.
Nem véletlen a titoktartási szerződés az énekes tehetségkutatók selejtezőn kiejtett versenyzőivel sem: ki ne derüljön, hogy tőle direkt kérték, hogy azt a számot énekelje, direkt megalázni, kinevettetni akarták. Mindegy, hogy összetörve megy haza, mindegy, hogy egy ország nézi hülyének, mert gátlástalanul átverték (ha valamiért, már csak azért is várom a Voice indulását, mert ott nem lesznek ilyen szemétségek).
Delhusa a műsor végén mindig valami kínai piacos kinézetű, világító medállal ellátott nyakláncot akaszt a továbbjutó nők nyakába, ezzel a kérdéssel: elfogadod tőlem a fényt? Kedves Gjoni! Nem a te hibád, nem te tehetsz róla, de tudd: amit osztogatsz, az nem a fény, hanem épp a legsűrűbb sötétség.
