Hazugság, lebukás, önalázás - mindegy, mibe kerül, a lényeg, hogy összejöjjön egy jó kis numera. A két mesterlövész című francia vígjáték kiindulópontja, hogy a férfiak szükségszerűen megcsalják nejüket. Hogy miért? Mert jár nekik. Mert macsók. Vagy a szereplőket idézve: „mert a férfiak állatok”. És az állatok sem hűségesek. Kivétel persze utóbbiaknál is akad, ahogy az egyik egyéjszakás kalandnak szánt lány bölcsen megjegyzi: a hód monogám. Na jó, de a férfiak farka nem lapos! Nagyjából hasonló, a film elején még üdítő, másfél óra után viszont már kicsit fárasztó humortöltetekkel támadnak az örök fiatalságra és friss husira áhítozó francia macsók. A vásznon.

A két mesterlövész hét rövidfilmből álló szkeccsfilm. Az egyes fejezetek különböző élethelyzetekben tárják fel a megcsalás történetét. Kacagtató, kínos és sablonos sztorikat, olykor a jó ízlés határán táncolva. Persze, Sacha Baron Cohen Brünója már megtette a magáét: nincsenek tabuk, akkor sem, ha a prűdnek nem nevezhető néző a legszívesebben elfordítaná a fejét. Amire nem a testi-lelki jóbarátok közös liezonját látva kerül sor. Ha már  fegyvertársak, miért ne élvezhetnék a testi örömöket négyesben? Ennél kellemetlenebb, amikor az éjszakai kalandját palástolni kívánó metroszexuális gentleman kidobja az ablakon az egyetlen bűnjelet - az esti duhajkodás bizonyítékát pofájában szorongató kutyát. Mindenki másképp csinálja.

Hét rendező, méghozzá hét férfi mesél frusztrációiról, vágyairól, képzelgéseiről és ki tudja, talán tapasztalatairól. Olykor vulgárisan, ami gyengíti, mi több kioltja az ütős poénok egy részét. (A film eredeti plakátját leszedették Franciaországban, mert sértette a közerkölcsöt.) 

A direktori gárdának a A némafilmes Michel Hazanavicius és az alakításáért Oscar-díjat nyert főszereplő, Jean Dujardin is oszlopos tagja. A két mesterlövész egyike - két epizódot kivéve minden jelenetben feltűnik - éppen Jean Dujardin. Akit A némafilmesben elvarázsolt a jólfésült Dujardin kisfiús bája, elesettsége, most másfajta vizuális élvezetre készüljön, a színész ugyanis örvendetesen - vagy kínosan - sok időt tölt hátsójának mutogatásával.

Ennek ellenére A két mesterlövész igazi „pasis film” - harcos feministáknak nem ajánlott - , a francia vígjátékok humorával, olykor kegyetlenül vulgárisan és ironikusan kifigurázva azokat a férfiakat, akik attól érzik magukat macsónak, ha minden nőt megkaphatnak. Ezzel együtt persze minden, a férfiak hűtlenségével kapcsolatos sztereotípiát ezerszeresére nagyít: a kalandra vágyó hím attól sem riad vissza, hogy egy unalmas hétvégi konferencián meghúzza - vagy legalábbis mindent megtegyen, hogy meghúzhassa - az anyja korabeli, láthatóan kiéhezett, de afférra egyáltalán nem vágyó donnát, ha már a csinos recepcióslány kicsúszott a karmai közül. Egy gyönyörű, fiatal egyetemista lány pedig - noha a közös érdeklődési kör kimerül az ágybeli foglalatosságnál - igazi státuszszimbólum, mindaz, amire egy biztos egzisztenciájú negyvenes férfi vágyhat - a családja mellett.

És ha ezek után még valaki azt hinné, hogy létezik tökéletes kapcsolat, több évtizedes sziklaszilárd házasság, amiből a férfi nem kacsingatott ki, téved. Ha pedig ráadásként kiderül: bizony a feleség is sumákolhat, megkapja, hogy rosszéletű. Miért? Mert a nők érzelmet is visznek egy testi kapcsolatba, a férfiak viszont el tudják különíteni fizikai szükségleteiket a nagybetűs szerelemtől. Ennyi talán elég is a leckéből, nem szeretnénk kiüríteni a két mesterlövész tarsolyát. Mert a csattanó még hátravan.

Rendező: Emmanuelle Bercot, Fred Cavayé, Alexandre Courtès, Jean Dujardin, Michel Hazanavicius, Eric Lartigau, Gilles Lellouche

Főszereplők: Jean Dujardin, Gilles Lellouche, Alexandra Lamy, Clara Ponsot