Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Felsőörsön a hajdani úttörőtábor területén 2011 júniusától működik a Snétberger Zenei Tehetség Központ, ahol hatvan tizenkét és húsz év közötti diák tanul. Az első évfolyam végzősei ma este a Művészetek Palotájában mutatkoznak be.
Snétberger Ferenc gitárművész 1988 óta él Berlinben. Régi álma volt a szegénységben élő roma zenei tehetségek felfedezése és továbbképzése. A nevét viselő zenei központban tizenkét hetes képzést kapnak a diákok, aminek a zeneoktatás mellett éppúgy része a roma kultúrtörténet, az angol nyelvoktatás és a számítógépes ismeretek.
hvg.hu: Mészáros Zoltán, a központ igazgatója a külföldi fiataloknak munkalehetőséget biztosító Camp America rendszerből hoztott tapasztalai találkoztak az ön berlini roma-szinto (németországi cigányok - a szerk.) gitáriskolában szerzett tapasztalataival. A megvalósuláshoz mi biztosította az anyagi hátteret ?
Snétberger Ferenc: Nyolcvanöt százalékban a Norvég Finanszírozási Mechanizmus társadalmi felzárkózásra szánt 2,7 millió eurós pályázati támogatásából, tíz- tizenöt százalékban a Közigazgatási és Igazságügyi Miniszérium (KIM) adományából jött létre az intézmény. Jelenleg javarészt uniós forrásokból, az OSI (Open Society Institute), és a KIM Társadalmi Felzárkóztatásért Államtitkárság támogatásaiból és pályázati forrásokból működünk. A nyolcvan-nyolcvanöt millió forint éves működési költségből húszmillió forint még hiányzik.
hvg.hu: Nemzetközi viszonylatban mitől számít újszerűnek a központ?
S. F.: Nálunk a gyerekek nem csak órákat vesznek, hanem kollégiumi bentlakásos rendszerben együtt élnek és együtt muzsikálnak a hathetes nyári kurzuson és a három-három hetes iskolai szünetekben. Fantasztikus hangulat, közösségi szellem alakult ki közöttük. Hasonló kezdeményezés volt Dél-Amerikában harminc, negyven évvel ezelőtt, hogy egy idős zeneszerző utcagyerekekből toborzott egy fantasztikus szimfonikus zenekart.
hvg.hu: Minden felvételizőt személyesen hallgat meg. Mi alapján tud választani a sok száz jelentkező közül?
S. F.: Országos szinten zajlanak a meghallgatások a nagyobb városok zeneiskoláiban, ahová a különböző falvakból érkeznek a jelentkezők. Mivel elég nagy rutinnal rendelkezem, hamar meg tudom állapítani, hogy kiben van kellő tehetség és kitartás. Mikor az ajtón belépnek, már lehet látni a hozzáállásukat. Van, akinek ott helyben megmondom, hogy felvételt nyert. Mindenkiről készülnek három-négyperces videófelvételek, amiket utólag megnézek, hogy biztosra menjek. A tavalyi évfolyamon hatvanan végeztek háromszázötven jelentkező közül. Az idei meghallgatások alapján eddig harmincan nyertek felvételt, és az első évfolyamból további harmincan folytathatják idén a tanulmányaikat.
hvg.hu: Zenei téren mire terjed ki a képzés, illetve milyen hangszerekre mutatkozik a legnagyobb igény?
S. F.: A képzés a klasszikus zene és a dzsessz improvizáció között oszlik meg. A fő irány a dzsessz, de nagyon erős a klasszikus mezőny. Ahhoz képest, hogy alig egy éve kezdtünk, fantasztikus fejlődésen mentek keresztül a növendékek. Egy részük teljesen kezdőnek számít, autodidakták, akik a kottát sem ismerik. Mellettük vannak haladók, sőt olyanok is, akik már profi szinten zenélnek. A hangszerek megoszlása terén sok a gitáros, a zongorista, a hegedűs. Nagybőgősökből, dobosokból, fuvósokból viszont hiány mutatkozik.
hvg.hu: Komplex személyiségfejlesztő programot is kidolgoztak, aminek része a roma kultúra ismerete. Ilyen értelemben egyfajta kulturmissziót is magára vállal az iskola?
S. F.: Nekünk, romáknak van egy saját nyelvünk, amit sokan nem beszélnek, egy kulturánk, fantasztikus zenei örökségünk, amit nem szabad elhanyagolni. A gyerekek mindezt hozzák magukkal. Már amikor Berlinben tanítottam egy roma-szinto gitáriskolában, ezt a kulturális hátteret tekintettem a kiindulási pontnak. A tehetség ötven-hatvan százalékban fontos, a többi a szorgalmon és a képzésen múlik. Éppúgy be kell avatni a növendékeket a zene más területeibe is, a dzsesszbe, az improvizációba, a world musicba, és nem utolsó sorban a klasszikus zenébe. Sok diák számára ezek eddig ismeretlen területek voltak.
hvg.hu: Munka- és koncertlehetőségek terén mire jogosítja fel a diákokat a tizenkét hetes képzés végén kapott oklevél?
S. F.: Sokakban az az elképzelés él, hogy idejönnek, Feri bácsi megfogja a kezüket, és aztán viszi őket a nagyvilágba. Ez nem így van, mindamellett, hogy sokaknak próbálok segíteni. Szeretném, ha azok, akik majdnem profi szintet értek el, visszajönnének majd tanítani. Fontos, hogy legyenek olyan tanárok, akik ezekkel a gyerekekkel foglalkoznak. Egy normál zeneiskola nincs úgy felkészülve ilyesmire, nem is veszik igazán észre a valódi tehetségeket. Másfelől ezeknek a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek komoly gondjaik vannak a mindennapi életben a mai Magyarországon. Gyakran azt látom, hogy szinte semmit sem változott a helyzet ahhoz képest, amikor én gyerek voltam Salgótarjánban. Sokan ma is rémes körülmények között élnek, nincs ablak a házakon, nincs kulcs a gitáron, harapófogóval stimmelik a gitárt. A legtöbb gyerek panaszkodik nekem: „Feri bácsi, nekünk semmink nincs, nem tudunk továbbtanulni."
hvg.hu: Elképzelhetőnek tartja, hogy a központ idővel átvállalhatja a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányi költségeit?
S. F.: Nagyon szeretnénk. Jelenleg is dolgoznak nálunk korrepetitorok, és további tanárokat is szerződtetnénk, akik segítenének a rosszul tanulók felzárkózásában. Ám ehhez rengeteg pénz kellene.
hvg.hu: Például az Európai Unió roma integrációra szánt állami támogatásából?
S. F.: Nem tudom. Balog Zoltán államtitkár úr részt vett az iskola megnyitóján. Igéretet kaptunk a támogatásra vonatkozóan. Remélem, hogy be is tartják.
hvg.hu: Milyen támogatást tapasztal a külföldi társintézmények részéről együttműködés, fellépések biztosítását illetően?
S. F.: Nagyon jó kapcsolatban vagyok a németországi Roma-szinto Unióval csakúgy, mint a berlini Zeneművészeti Egyetemmel vagy a budapesti Zenekakadémiával. Mindegyik intézmény kezdettől fogva figyelemmel kíséri az iskolánkat. Április elején négy növendékkel lépünk fel a berlini Külügyminisztériumban rendezett roma napon. Március végén workshopot tart nálunk a berlini Zeneművészeti Egyetem volt és jelenlegi professzora, David Friedman és Peter Weniger. Tervezünk egy együttműködést, cserekapcsolatot a két intézmény között. További nagy álmom egy kamarazenekar létrehozása a növendékeimmel. Szeretném bemutatni velük a Holokauszt ötvenedik évfordulójára írt darabomat, az In memory of my people-t, és egész Európát bejárni vele.
hvg.hu: Közvetlenül a rendszerváltás előtt mi késztette arra, hogy Berlinbe költözzön?
S. F.: Azért mentem el Magyarországról, mert mint minden zenésznek, úgy nekem is igényem volt új zenésztársakra, hogy új dolgokat találjak ki, hogy új inspirációkat találjak. Amikor először jártam Berlinben, elvarázsolt a multikulturális sokszínűsége.
| Tanítványok Snétbergerről |
A húszéves Palásti Gergő fagottos, már korában fellépett a mesterrel a novemberi Müpa-beli New Generation koncerten. Öccse, a tizenöt éves Máté Julián gitáros, míg húga, a tizenhét éves Zsófia hangszere a fuvola.
Milyen közegből jöttettek? Gergő: Gödrén lakunk, egy viszonylag kis faluban Baranya megyében. Édesapánk nyugdíjas, édesanyánk ápolónőként dolgozik. Van egy öcsénk is, Mihály, aki szintén a Snétberger Zenei Tehetség Központ növendéke, amúgy Pécsen tanul az egyetemen. Milyen céllal jöttetek ide? Zsófi: A fuvolatanárnőmtől tudtam meg, hogy indul ez a tábor. Pécsen vettünk részt a meghallgatáson. Mindannyian klasszikus zenét tanultunk. Örültünk, hogy itt a dzsesszbe is betekintést nyerhetünk. Jelenleg gimnáziumban tanulok, tiznegyedikes vagyok. Szeretnék átigazolni a zenei konzervatóriumba.  Utolsó vonások a koncert előtt - kattinson képeinkért! Fülöp Máté Mitől újszerű számotokra ez az iskola? |
