Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Nemzeti Színház március 16-án mutatja be Shakespeare Hamletjét, Alföldi Róbert rendezésében és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével. A premier előtti legsűrűbb időszakban mindketten interjút adtak a hvg.hu-nak.
Egy Hamlet előadást soha nem lehet félvállról venni, ha pedig a sokat támadott Nemzeti Színházban, egy ellentmondásos érzelmeket kiváltó rendező víziójaként kerül színpadra, azok is nézők lesznek, akik a színházban nemcsak színházi teljesítményre kíváncsiak.
hvg.hu: Készülőben egy mindenkori támadási felület, a Hamlet: a dráma, amelyik ugyanakkor potenciális válasz, reakció és önvédelem. Miért pont most látta elérkezettnek az időt, hogy az aktualizálható üzenetek netovábbjához, Shakespeare darabjához nyúljon? Talán mert most, ma, itt kevesebbet már nem lehet mondani?
Alföldi Róbert: Minden nagy és igazán fontos darabbal kapcsolatban az ember időnként úgy érzi, hogy most: most muszáj megcsinálni. A Hamlettel ez még inkább így van. Olyan társadalmi pillanatokban, amikor finoman szólva zűrös az élet, ez a darab tud valamit sűríteni - egy lehetőséget adni, hogy pontosan beszéljünk a korról, amelyben élünk. Ezért a Hamlet. Ráadásul nagyon érdekes, hogy egy mai huszonéves hogyan keveredik bele abba, hogy neki tennie kéne valamit. Hogy tesz-e valamit, vagy nem, és hogy felfogja-e, hogy tennie kellene. Hogy a hatalom és a politika hogyan határozza meg, milyen mértékben dönthet és merre mehet tovább – miközben mégis megmarad neki a szabad választás joga.
hvg.hu: Ez egy aktuálpolitizáló előadás lesz?
A. R.: Nem, nem, nem – én nem „aktuálpolitizálok”, én politikus előadásokat szeretnék csinálni! Egy aktuálpolitikai előadásban az ember pártokról beszél. Én olyan darabot szeretnék csinálni, ami a társadalomról szól, és nem arról, hogy melyik párt éppen mit csinál.
hvg.hu: Annak ellenére, hogy a Nemzeti Színházzal kapcsolatban mindenkinek van véleménye.
A. R.: Nem fogok sem a Nemzeti Színházzal, sem a velem, sem a velünk történtekre reagálni – arra reagálni fogunk, hogy mi történik ma a magyar kultúrával. Számunkra nyilvánvalóan a társadalom kiemelten fontos szeglete a kultúra és azon belül a színház. Azon keresztül, ami számunkra ennyire fontos, pontosabban tudunk fogalmazni általános társadalmi jelenségekkel kapcsolatban.
hvg.hu: Lehet egy Hamlet előadás nem nagyon pesszimista?
A. R.: Az ember nem azért mutat szörnyűségeket a színpadon, mert feltétlenül ezt gondolja a világról, hanem pont, hogy szembesítsen azzal, ez is lehet a dolgoknak a vége. Meg azért, hogy ne az legyen a vége!
hvg.hu: Miért pont Szabó Kimmel Tamás kapta Hamlet szerepét? Számtalan tehetséges, fiatal színész van a társulatban. Nehéz volt választani?
A. R.: Valóban sok más színész is lehetett volna Hamlet. Tamásban van valami, ami esszenciálisan képviseli számomra, milyen 2012-ben fiatalnak lenni. Erősebben, jelértékűbben talán, mint bárki másban. És persze vannak bizonyos technikai követelmények, amelyek valakit alkalmassá tesznek a szerepre.
hvg.hu: Volt ennek az előadásnak előképe? A saját Hamlet rendezése például?
A. R.: Tizenvalahány éve rendeztem egy Hamletet, az nagyon más előadás volt. Nyilván jót tesz a darabnak, hogy az ember már hozzányúlt egyszer – sokkal mélyebbre juthat vele. De ez nem előkép.
hvg.hu: A nagy magyar Hamlet előadások sem azok?
A. R.: Nem valamihez képest csinálok előadásokat. Mindannyian a magunk mondanivalóját visszük színpadra.
hvg.hu: Ez a kilencedik Shakespeare-rendezése…
A. R.: Tényleg? Szerintem több, de nem számolom.
hvg.hu: Annak, hogy ennyiszer vette elő Shakespeare-t, van az ő kanonikus státuszán kívül az Ön számára is valami személyes oka?
A. R.: Van. Szerintem nem volt a világ színháztörténetében még egy szerző, aki ennyire színházszerűen írt volna darabokat. Ennyire „színházi” drámaírót nem ismerek mást.
hvg.hu: Máshogy rendez, mint valaki, aki nem színész is egyben?
A. R.: Ki kell ábrándítanom: nem vizsgálom folyamatosan magamat! Ezek lényegtelen kérdések, nem segítenek abban, hogy jobban dolgozzak. Én mindig valamivel foglalkozom, de sosem saját magammal. Nem tudom, milyen lenne nem színészként rendezni.
hvg.hu: De itt van egy klasszikus, és Ön magát rakja bele…
A. R.: Van objektív Hamlet előadás? Mindenki magát rakja bele. Ki mást tudna belerakni, mint saját magát?
hvg.hu: A színészt tolja el odáig, hogy személyes anyagból dolgozzon – vagy ő is az önéből dolgozik?
A. R.: A kettő együtt működik. Én megmondom, mit csináljon. Az ő dolga meg az, hogy ezt oldja meg a saját élményanyagából. Értse meg, keresse meg azt a töltetet magában, amivel meg tudja csinálni.
hvg.hu: Shakespeare ad egy rutint?
A. R.: Semmi nem ad rutint. Nulláról kell felépíteni minden egyes darabot. Létre kell hozni nulláról egy világot.
hvg.hu: Nem biztos, hogy örül, de jártam a díszletben és azt láttam, teljesen átalakították a színházi teret. A nézők ülnek majd a színpadon. Ez egy erőteljes gesztus. Van benne sokkolási szándék is?
A. R.: Én soha nem sokkolok. És igen, nagyon remélem, hogy jelentősége lesz a gesztusnak.
hvg.hu: Így jóval kevesebb néző fér majd be.
A. R.: Kevesebb.
hvg.hu: Azért számítanak a Pestre felzarándokoló iskolabuszokra?
A. R.: Hozzánk nem iskolabuszok járnak, hozzánk emberek járnak. Zarándokoljanak az előadás miatt! Remélem, sokan jönnek majd.
hvg.hu: Érdekli a reakciójuk?
A. R.: Engem az érdekel, hogy jó előadásokat csináljak. Az, hogy bizonyos embereknek ezek beleférnek, vagy nem férnek bele az ízlésébe, az egy teljesen normális dolog.
hvg.hu: Kinek a véleményére ad? Van ön számára ideális közönség?
A. R.: Mindenkinek a véleményére adok, legfeljebb nem fogadom el. A barátaim véleményére hallgatok.
hvg.hu: Számít rá, hogy ezt a Hamletet más Hamlet-előadásokhoz mérik majd?
A. R.: Általában az emberek nem viszonyítanak vagy összehasonlítanak. Az emberek előadásokat jönnek nézni. Aki összehasonlít, az már azért jött, hogy összehasonlítson.
hvg.hu: Az érződik, hogy önnek ez egy fontos előadás. Lehet mondani, hogy mérföldkő?
A. R.: Azt majd az utókor eldönti. Nem lehet úgy dolgozni, hogy: na most mérföldkövet csinálunk.
hvg.hu: A darabbeli színházbezárás-motívum a Nemzetire vonatkozik?
A. R.: Nem, a kultúrára vonatkozik. Az önmagában szimbólum, ha egy színház be van zárva.
hvg.hu: Lesznek kiragadható részei az előadásnak?
A. R.: Ezzel nem lehet foglalkozni próbafolyamat közben.
hvg.hu: Mégis, reakció ez a Nemzeti körüli eseményekre.
A. R.: Művészileg igen. Ez a dolgom, ezért kapom a fizetésemet, művészileg reagálok a korra, amelyben élünk. De ez semmiképp sem egy személyes ügyre adott reakció. A darabbal foglalkozom, nem azzal, hogy mi lesz a hatása.
hvg.hu: Az eddigi rendezéseit ismerve: lesz hatása.
A. R.: Darabot rendezek, nem hatást. Hülyeségekre, butaságra, rosszindulatra nem reagálok. Arra se, ha valaki direkt nem akarja érteni, vagy az előadások létjogosultságát kétségbevonja. Egy művésznek a társadalomra kell reagálni – hogy elmondhassuk azt, amit gondolunk, hogy változtathassunk valamit.
William Shakespeare: Hamlet. Nemzeti Színház, bemutató: március 16.
Szabó Kimmel Tamással készült interjúnkat csütörtök délelőtt olvashatja a hvg.hu-n.
