Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
"Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fejezni" – mondta Márai Sándor a festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista Zórád Ernőről, aki 100 éve, 1911. október 16-án született.
Zórád elszegényedett középnemesi családból származott, gyermekkorát a Felvidéken töltötte, a vesztes első világháború, Csehszlovákia létrejötte után telepítették őket át Budapestre. 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolán tanult, egy évfolyamra járt Michel Gyarmatival és Amerigo Tottal.
A lovas tüzérségnél töltött második világháborús katonaévek után kezdett lapoknak illusztrációkat készíteni. 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak.
A kényszerűség hozta kapcsolatba a képregénnyel, amelyet először utált és lenézett, de hamarosan felismerte, hogy ez az "alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja".
Első ilyen műve, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg, ez volt egyben az első magyar szóbuborékos képregény (korábban a műfaj rajongói csak aláírásos történetekkel találkozhattak).
Zórád a képregény egyik legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált. Számos műve jelent meg Cs. Horváth Tibor szövegeivel, kezdetben magazinokban, fekete-fehér folytatásos formában, a 70-80-as években pedig már teljes füzetekben, akvarellel színezett nagyalakú albumokban is.
Ő alkalmazta először a kollázs-technikát, a korhangulat érzékeltetésére metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. Rendkívüli grafikai tudásához széles körű műveltség párosult, így tudott hitelesen megrajzolni régmúlt korokat, személyeket, helyszíneket. Zórád nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.
1952-től számos diafilmet is készített, illusztrálta kedvenc írói, Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz műveit. Eredeti hivatását, a festészetet sem adta fel, műveiből többször rendeztek kiállítást Magyarországon és külföldön. Legismertebb képsorozatán az 1932-33-ban lebontott Tabánt örökítette meg évekkel a városrész felszámolása után, vázlatok alapján, emlékezetből (lásd fenti galériánkban).
Munkássága elismeréseként 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az I. kerületi önkormányzat a Budavár Díszpolgára kitüntető címet adományozta neki. 92 évesen, 2004. április 8-án hunyt el Budapesten.
