"A művész különböző korszakaiból származó harminc festmény, húsz rajz és tizenegy szobor révén mi birtokoljuk majd Giorgio de Chirico műveinek legnagyobb gyűjteményét" - mondta Fabrice Hergott, a MAM igazgatója. Az Eiffel-toronnyal szemben álló múzeum az 1888 és 1978 között élt képzőművész második feleségének, Isabella Pakszwernek köszönheti, hogy az alkotások végül az intézményhez kerülnek.

Az özvegy 1990-ben bekövetkezett halálakor úgy rendelkezett, férje munkásságának örököse a Giorgio e Isa de Chirico Alapítvány legyen, ugyanakkor kikötötte, hogy a művész rászállt alkotásainak ötöde egy jövőbeni párizsi alapítványhoz vagy magához a városhoz kerüljön, ha elhunyta után tíz évvel még nem állt fel ilyen szervezet. Di Chirico kötődött Párizshoz, 1911 és 1915 között a Montparnasse-on volt műterme.

A párizsi De Chirico központot azonban soha nem hívták életre, Párizs és Róma között pedig egyre romlott a viszony; a római alapítvány bejelentette, hogy igényt tart az alkotásokra. A vita jogi csatározásba torkollott, hosszú évekig egymásnak ellentmondó döntések születtek.

A párbeszédet végül a MAM 2009-es kiállítása indította újra: a Giorgio de Chirico késői munkáiból rendezett tárlat "rehabilitálta" a művész kevésbé jónak tartott munkáit, amelyek pályafutása végén születtek.