A hamarosan megjelenő "There Are Things I Want You To Know" about Stieg Larsson and Me ("Amiket szeretném, hogy tudj" Stieg Larssonról és rólam) című kötetből Gabrielsson készített kivonatot a Vanity Fair magazin számára, amely júliusi számában közölte az írást.

Larsson nem azzal ült neki az írásnak, hogy krimi lesz belőle, és a Millennium-trilógia egyik részéhez sem készített előzetesen vázlatot. Epizódokat írt, amelyek gyakorta nem álltak kapcsolatban egymással, így aztán később kellett összefésülnie azokat, hogy illeszkedjenek a történet menetébe - árulta el Gabrielsson.

Az írónő azt sem titkolta, hogy a trilógia főhősével, Lisbeth Salanderrel ellentétben Larsson nem volt számítógépzseni, és életében több időt töltött írógép, mint komputer előtt. Lisbeth-tel szemben a matematikában sem mutatott kiválóságot, ugyanakkor "olyan volt mint a szivacs, mindent magába szívott és sohasem jegyzetelt".

Larsson két év alatt kétezer oldalt írt. Egyforma erőbevetéssel dolgozott a brit antifasiszta Searchlight magazin, saját oknyomozó lapja, az Expo, valamint a TT svéd hírügynökség számára, amelynél húsz évet töltött. Eközben született a trilógia - mutatott rá Gabrielsson, hozzáfűzve, hogy szerinte a regény egyfajta menedék lett Larsson számára.

Az író ugyanis művészember lévén sohasem állt két lábbal a földön, örökké anyagi gondjai voltak. A TT-től megválva gyorsan "elolvadt" a végkielégítése, és az Expóba vetett reményei is elszálltak, így aztán csak írt és írt. "Olyan volt ez, mint egy terápia" - jegyezte meg élettársa, hangsúlyozva, hogy szerinte a mindennapi küzdelmek és "keresztes háborúk" nélkül a trilógia sohasem látott volna napvilágot.

A Millennium főhősei fiktív alakok, ugyanakkor néhány szereplő valóságos személy és saját nevén jelenik meg, mert ezen a módon akart előttük tisztelegni Larsson. Mikael Blomkvist oknyomozó újságíró, a regény vezéralakja azonban csak annyiban hajaz megalkotójára, hogy egyformán döntik magukba a kávét, cigarettáznak, megszállottként dolgoznak és megállíthatatlanul harcolnak azért, amiben hisznek. A hasonlóságnak azonban itt nagyjából vége is. Ezzel együtt Blomkvist nyilvánvalón azt a sztárújságírót testesíti meg, aki Larsson mindig is szeretett volna lenni. Ha Salandernek volt előképe, akkor az leginkább a svéd regényíró, Astrid Lindgren Harisnyás Pippije lehetett - fejtette ki Gabrielsson.

Az összefoglaló részletesen beszámol Larsson 2004 novemberében bekövetkezett halálának körülményeiről is. A szívrohamban elhunyt ötvenéves szerző akkor javítgatta a trilógia kefelevonatait, és már a Millennium negyedik kötetén dolgozott, ami befejezetlenül maradt hátra. Kollégái a halálhírtől letaglózva gyülekeztek a kórházban, ahova beszállították. Akkor ismerte fel, hogy mennyi barátja volt Larssonnak - idézte fel Gabrielsson.

Az írónő több mint három évtizeden át volt élete társa, de sohasem házasodtak össze, ezért jogi úton kell harcolnia az író hagyatékáért, ami Larsson családjára szállt.