A 620 oldalas kötetet a Rolling Stones gitárosa mondta tollba James Fox brit újságírónak; a maratoni interjú több évig készült - idézte fel Fencsik Tamás a könyv születését az MTI-nek. Az azóta bestsellerré vált kötet eredetije tavaly jelent meg Life címmel.  "Mesélt és közben gitározgatott, zenét hallgatott. Az újságíró lejegyezte az elmondottakat, majd miután elkészült a kézirattal, az egészet felolvasta Keith Richardsnak" - mondta a fordító. A "korrektúra" hasonló módon zajlott: a gitáros olykor-olykor kihúzatott részeket, mondván, a felolvasott mondatok nem voltak elég "dallamosak".

A fordító szerint Richards könyve nem tekinthető klasszikus önéletrajznak. "Noha szinte mindent elmesél az életéről, mégis inkább egy roppant élvezetes korrajz kerekedett ki a kötetből" - jegyezte meg, megemlítve, hogy az egyes epizódok szószátyársága ellenére különös részletek maradnak ki, például Richards első találkozása a heroinnal vagy első szexuális kapcsolata.

Fencsik Tamás a zenészt "dogmatikus fazonnak" nevezte, akinek mindenről és mindenkiről van véleménye, sokszor meglehetősen rosszindulatú. "Ott van például a Beach Boys Pet Sounds című albuma, amelyet a világon minden zeneértő, Paul McCartney-tól Eric Claptonig a huszadik század legfontosabb lemezének tart. Richards viszont csak annyit mond róla, hogy a lemez egyszerűen túl lett spilázva" - hangsúlyozta. Ugyanakkor óvatosságra intett a könyvet megelőző hírek kapcsán, amelyek szerint például a felelevenített botrányok, sztorik véglegesen elhidegítették egymástól Richardsot és Mick Jaggert.

"Jagger ennél sokkal okosabb pasas. Aligha hiszem, hogy megsértődött volna azon, amikor Richards a pénisze méretéről írt" - vélekedett. A fordító megjegyezte: a gitáros természetesen nem objektíven mutatja be a zenekar tagjait, de azért gyakran elismerően szól Jagger zenei kreativitásáról, a dobos Charlie Wattsot pedig egyenesen istennek titulálja. "Watts valószínűleg a világ egyik leggyatrább és legpontatlanabb dobosa, Richards viszont egy ágyhoz hasonlítja, amire bármikor ráfeküdhet" - mondta a fordító.

Bus András, aki a kötet második felét ültette át magyarra, arról beszélt, hogy az Élet szól azokhoz, akik a botrányokra, bulikra kíváncsiak, de nem maradnak olvasnivaló nélkül azok sem, akik inkább a zenei kulisszatitokról, a dalok születésének körülményeiről szeretnének többet tudni. "Hosszú részek szólnak a gitározásról, sokat magyaráz például a hangolási módokról" - idézte fel Bus András, majd hozzátette, hogy ahogy elhatalmasodott a zenészen drogfüggősége, úgy kerül egyre jobban előtérbe a partik világa.

Az Élet a 2000-es évek második feléig követi nyomon Richards életét, belekerült például 2006-os balesete, amikor egy fáról esett le, de arról is szó van, valóban elszívta-e apja hamvait vagy sem. "Mindenről beszél, a fia haláláról, a függőségéről, azt hiszem, az olvasónak nem lesz hiányérzete" - szögezte le Bus András. Megjegyezte, hogy a zenéről szóló fejezetekben is ügyesen "lavírozik": amikor egy-egy legendás lemez kerül szóba, a részletekbe menően ír a dalok keletkezéséről, a kevésbé maradandó albumokon viszont könnyedén átsiklik.