Az 1617-ben készült olajfestményt John Marciari, a San Diegó-i Múzeum európai művészetért felelős munkatársa fedezte fel. Beható vizsgálat után a szakember meg van győződve arról, hogy az alkotás IV. Fülöp király 1599 és 1660 között élt udvari festőjének korai műve. Véleményét más hozzáértők is osztják. Marciari szerint több mint egy évszázada ez a legjelentősebb Velázquez-lelet.

Végérvényes ítélethez még további szakértői véleményre van szükség, mindenekelőtt a madridi Prado munkatársainak - a Velázquez munkássága terén a legmagasabb "hatóságnak" tekintett embereknek - kell górcső alá venniük a képet. A Yale Egyetem pincéjében megtalált festmény erősen károsodott, épp most restaurálják. A mű több mint 80 éven át hevert az intézmény múzeumának pincéjében, a gondatlanság eredménye, hogy 25 centiméternyi vászon hiányzik belőle és néhány helyen a festékréteg is eltűnt. 

Diego Velázquez az európai művészettörténet legnagyobb mestereinek egyike. A sevillai származású barokk festő mindenekelőtt realisztikus portréi révén lett ismert, leghíresebb alkotásait a madridi Prado őrzi.