Enciklopédiák küzdelme az internettel
Lassan a világ legnagyobb enciklopédiakészítői is kénytelenek belátni: egyre kevésbé tehetik meg, hogy pénzt kérjenek az interneten elérhetővé tett tudásadatbázisért.
Halálugrásnak tűnhet a francia Larousse kiadó május közepi lépése, amellyel több mint 140 éves hagyományú enciklopédiájának tartalmát ingyenesen hozzáférhetővé tette a világhálón. Ráadásul az odalátogatók nemcsak olvasgathatják a 150 ezer szócikket, hanem - akárcsak a legnagyobb vetélytárs, a 2001 óta internetes kalákában szerkesztett Wikipedia oldalain - szabadon készíthetik el kiegészítéseiket vagy önálló szócikkeiket is. A nagy különbség - és sokak szerint emiatt lett a közösségi enciklopédia versenyképes alternatívája -, hogy honlapján a francia kiadó szigorúan elválasztja egymástól saját, referenciaként használható tudástárát a lelkes internetezők által hozzátoldott tartalomtól. Sőt minden alkalmi Larousse-szerkesztőtől elvárja, hogy névvel (igaz, ez lehet az interneten használt álnév is) vállalja munkáját, cserébe garantálja, hogy csak a szerző változtathatja meg saját szócikke szövegét.
Kérdés persze, mit adnak hozzá a vörös kerettel megjelölt Larousse-törzsanyaghoz (amelyben például Szent Istvánnak és Kádár Jánosnak egyaránt öt-öt sornyi ismertetés jut) az önjelölt szerkesztők lila színnel körbevett szócikkei. Filippo Brunelleschiről (1377-1446), a firenzei dóm kupolájának zseniális építészéről máris kétféle - szinte betűre azonos hosszúságú - verzió áll rendelkezésre, ám a hivatalos és a magánváltozat között legfeljebb megfogalmazásbeli különbségek vannak, tartalmiak alig. (A francia Wikipedia a témáról mindkettőnél bőségesebb ismertetést ad.) A Jehova tanúiról szóló szócikk ugyanakkor mindössze négysoros, több oldalon át tárgyalja viszont a kisegyházat a hozzá készült kiegészítés - amely a hozzászólók szerint igényes, de még bővítésre szorul.
Keresgélők. A tartalomért fizetni kell. © Marton Szilvia |
Csalódniuk kell viszont azoknak, akik az interneten ingyen keresik a patinás német nagylexikon, a Brockhaus tudástárát: az április 15-ére beharangozott premiert meghatározatlan időre elhalasztották. A tartalomért továbbra is fizetni kell, egy átlagos szócikkért alig egy eurót. Pedig februárban még úgy volt, hogy az 1812 óta megjelenő Brockhaus 2005-ös, 21. kiadása az utolsó lesz. A polcon kétméternyi helyet elfoglaló harminc kötetet húszezer embernek kellett volna megvennie 2670 euróért (mintegy 650 ezer forintért), hogy a vállalkozás ne legyen ráfizetéses, erre azonban hiába vártak. Az internetes ingyenlexikon késésének hátteréről Klaus Holoch, a kiadó szóvivője csak annyit mondott a HVG-nek, hogy miután februárban a német lapok aggódni kezdtek a nyomtatott lexikon jövőjéért, a kiadó több megfontolandó üzleti ajánlatot kapott, és ezekről egyelőre tárgyalnak. A díszes kötetek folyamának megszakadását sejtető februári bejelentés óta egyébként újból fellendült a kereslet, ugyanakkor az is kiszivárgott, hogy egyszer talán az online mellett is kinyomtatják a 22. kiadást.
Német nyelven ettől függetlenül már két - igaz, a Brockhausénál jóval kisebb presztízsű - tudástár is elérhető ingyenesen a neten. Az egyik, a szintén a mannheimi Brockhaus kiadásában megjelentetett (nyomtatva 24 zsebkönyv méretű kötetes) Meyers Lexikon már egy éve ingyenes a világhálón, és Holoch szerint havonta 20 millióan kattintanak rá, pedig a reklámkampányt még el sem kezdték. A másik a pár hónapja elérhetővé tett - kiadója által nyomtatott formában is nyereségesnek mondott -, mindössze egykötetes Bertelsmann Lexikon tartalma és a Der Spiegel hírmagazin teljes archívuma. Így pillanatnyilag ezek küzdenek a Wikipedia jelenleg már több mint 750 ezer szócikkes német változatával, amelyről több teszt - legutóbb a Stern című hetilap megbízásából egy kölni kutatóintézet által végzett felmérés - mutatta ki, hogy legalábbis egyenértékű, sok esetben pedig megbízhatóbb és aktuálisabb a tudományos szerkesztőségek nyomtatott sorozatainál.
Német és francia társainál jóval óvatosabb a világ talán leghíresebb enciklopédiája, a 240 éve folyamatosan publikált angol nyelvű Britannica. A harminckötetes tudástár online változatát ugyanis még mindig évi mintegy 12 ezer forintnak megfelelő összegért kínálják, amit hétnapos ingyenes kipróbálás előzhet meg - feltéve, hogy a kíváncsi internetező megadja a bankszámlaszámát. Teljesen ingyenesen csupán a Britannica-szócikkek első hatvan-hetven szavát böngészhetik az érdeklődők. Könnyen lehet azonban, hogy mindez hamarosan megváltozik, mivel a cég egy hónapja bejelentette, netes enciklopédiáját teljes egészében hozzáférhetővé teszi "bloggerek, weboldal-üzemeltetők, online újságírók és bárki számára, aki rendszeresen publikál az interneten". Az érintettek (illetve akik annak érzik magukat) publikációik internetes címének elküldésével kérhetik e kedvezményt a kiadótól. Ha viszont megkapják, nemcsak böngészhetik, hanem saját honlapjukon közzé is tehetik a számukra fontos szócikkeket. Tudathasadásos állapotnak tartja e kísérletet egy blogíró, Michael Arrington, mondván: a cég le akarja fölözni az internetes hivatkozások növekedéséből származó hasznot anélkül, hogy lemondana a "bolondok" előfizetéséről. Ez utóbbiak tábora egyre csökken: egy minapi felmérés szerint a Wikipedia több mint kétszázszor nagyobb forgalmat generál, mint a Britannica szócikkei.
Gondosan tárolt tudás © sxc.hu |
Jóval szerényebb vállalkozás a tekintélyes Corriere della Sera milánói napilapé, amely a Rizzoli-Larousse kiadók közös olasz nyelvű enciklopédiáját tette fel ingyenesen a honlapjára tavaly. Ez mindössze 87 ezer szócikket tartalmaz, amelyek csak alapinformációkkal szolgálnak - Adyról két és fél, Bartókról öt sorban.
Az internetes hozzáférésben a leghagyományosabb álláspontot a spanyol és az orosz lexikonkiadók képviselik. A legnagyobb spanyol nyelvű enciklopédia, az 1905-től publikált, ma 117 kötetes - egykor a legjobbak között emlegetett - Enciclopedia Espasa-Calpe még pénzért sem kínál online verziót, akárcsak a francia Larousse bővített, átdolgozott spanyol változata. Az egyetlen komoly, de fizetős spanyol nyelvű internetes adattár a Britannica-klón Enciclopedia Britannica Salvat Online, ahol az anyacég filozófiája alapján lehet információhoz jutni. Nem csoda: a spanyol hiába az egyik legnagyobb világnyelv, a papírenciklopédiáknak konkurenciát teremtő spanyol Wikipedia - mintegy 360 ezer szócikkel - csupán a kilencedik, megelőzi még a portugál, a holland és a lengyel Wiki-változat is. És ezt még az sem ellensúlyozza, hogy a Trovator nevű keresőprogrammal tíz különféle spanyol nyelvű világhálós enciklopédiában böngészhetnek az érdeklődők.
Oroszországban csupán a tizedik köteténél tart a Nagy Orosz Enciklopédia (BRE), amelynek kiadására 2002. október 14-ei rendeletében maga Vlagyimir Putyin akkori államfő adott utasítást, és a szerkesztőbizottság vezetésével a tudományos akadémia elnökét, Jurij Oszipovot bízta meg. Az orosz tudományos elit közreműködésével készülő, harmincrészesre és mintegy százezer szócikkesre tervezett sorozat első könyve, az Oroszországról szóló 2004-ben került ki a nyomdából. Az idén még a 11. és a 12. kötetet adják ki, az utolsót a tervek szerint 2014-ben. Addig pedig nem foglalkoznak sem az elektronikus változattal, sem azzal a lehetőséggel, hogy az anyagot az interneten is hozzáférhetővé tegyék - tájékoztatták a HVG-t a BRE moszkvai kiadójánál, amely néhány évtizeddel korábban a szovjet időszak gigantikus lexikonját, a sztálinizmus és a kommunista ideológia által áthatott, a tényeket gyakran manipuláló Nagy Szovjet Enciklopédiát is megjelentette.
Ez utóbbi, amelynek kiadásáról 1925-ben határoztak az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt és a szovjet állam vezető szervei, három kiadást ért meg. Az első, 65 kötetes sorozat utolsó része 1947-ben jelent meg. A másodikat 1957-ben fejezték be, és a kiegészítő kötetében jórészt olyan szócikkek voltak - például a sztálini megtorlásokról - amelyek addig nem jelenhettek meg. Húsz esztendővel később, 1978-ban készült el a csupán harminckötetes, de ugyancsak mintegy százezer szócikket magában foglaló - néhány éve CD-ROM-on is piacra dobott - harmadik kiadás, amelyre az értékelések szerint a korábbinál már kisebb befolyással volt a politika, jóllehet megalkotásáról ugyancsak a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága határozott.
A 22. köteténél tartó Magyar Nagylexikon szerkesztői - mint a HVG érdeklődésére elmondták - még keresik az üzleti konstrukciót az internetes kiadásra, de mivel eladásaik sikeresen alakulnak, erre feltehetően csak középtávon fog sor kerülni. Hozzátették, a ma még meglehetősen szerény konkurenciát jelentő magyar Wikipédia sem sürgeti őket.