- vallja Kaján Tibor (85 éves), a karikaturisták doyenje, aki munkatársunk, Dobszay János kérdéseire saját fegyverével, ceruzával válaszolt.
HVG: Megosztottan ünnepelte az ország az 56-os forradalom idei, kerek évfordulóját. Van elképzelése arról, miként alakultak volna a nevezetes történelmi eseményeink, - mondjuk egy március 15-e -, ha a ma politikusainak kellene ugyanott helytállniuk?
HVG: Amikor kinyit egy újságot, bekapcsolja a tévét, nyilván ön is nap mint nap szembesül a két nagy tábor vezérének személyes küzdelmével. Hogy látja a csörtéjüket? Felháborodik, vagy csak nevet az egészen?
HVG: Ha olyan karikaturista lenne, aki a Vörösmarty téren keresi a kenyerét, és egy nap leülne önnel szembe Magyarország, hogyan rajzolná meg a mai portréját? Mely vonását, vonásait emelné ki?
HVG: Budapestiként nyilván meglepődött, amikor a főváros utcáin nemrégiben új közlekedési táblák jelentek meg: traktorral behajtani tilos. Segítene elképzelni egy igazán EU-konform gazdatüntetést?
HVG: Ha már Brüsszelt "említette": az unió nemrég elfogadta a gazdasági megszorító intézkedéseket is magában foglaló magyar konvergenciaprogramot. Laikusként mit gondol, melyik út lehet az üdvözítő, amely elvezet például a közös valuta bevezetéséhez?
HVG: Nehéz évek elé nézünk - ebben legalább ma már mindenki egyetért. Milyen nemzeti szimbólumot tudna elképzelni ehhez az üzenethez?
HVG: Önt egy új műfaj, a karikatúranekrológ feltalálójának tartják. Ha mondjuk az idei Bartók-emlékévre gondol, mi jutna a zeneszerzőről az eszébe?
HVG: Úgy tartják, sokat szelídülne a belpolitika, ha a nők nagyobb teret kapnának a kormányzati és a parlamenti munkában. Van víziója arról, mi változna?
HVG: A közéleti vitákat hallgatva néha úgy fest, mintha minden, és mindennek az ellenkezője is igaz lenne: egyre nehezebb támpontokat találni. Azt legalább tisztán látja, hol a helye a karikatúrának a mai világban?
Kaján Tibor |
"Ilyen kaján emberekre nincs szükség" - vágta a budapesti Vörösmarty reáliskolában tanuló Kalász Tibor fejéhez egyik tanára, aligha tudva, intelmével egy későbbi művész-márkanév születéséhez járul hozzá. A képzőművészeti főiskolai tanulmányait a numerus clausus és egy munkaszolgálati kitérő miatt csak 1945-ben megkezdő "rajzoló filozófus" olyan mestereknél tanult, mint Kmetty János vagy Barcsay Jenő. Egyik alapítója volt a Ludas Matyinak. Dolgozott a Tükörnél, majd az Új Tükörnél, de az elmúlt hat évtizedben szinte minden jelentős lapban jelentek meg karikatúrái. A kizárólag fekete-fehér színekkel dolgozó - számos díjjal elismert művész - meditatív alkotásaiból több önálló tárlat, album is született. |