(...) Az utazó idegen számára egy dolog bizonyosan nem érthető errefelé. Végső soron miért jó az, hogy lépten-nyomon új országhatárba botlik az ember, hasonló egyenruhájú, hasonlóan morc határőrök kérik el az útlevelét, szeszélyesen, hol intenek, hogy menjen, hol várakoztatják egy órát. Ugyanaz a nyelv. Minden valutát mindenhol elfogadnak (jó, a tengerparti sávban). Ugyanaz a kulturális keveredés. Mégis új országok. Naiv a kérdés. Persze, hogy az. Lezajlottak a balkáni háborúk, kinyilváníttatott, kik, kikkel nem hajlandók együtt élni. De mégis együtt élnek. És lépten-nyomon elkülönbözni óhajtanak. Jobbára külsődleges módon. Jugohulahop. (...)

Munkatársunk úti beszámolója a hvg.hu blogjában. Második rész!