Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2006. augusztus. 13. 18:38
MTI
Utolsó frissítés: 2006. augusztus. 13. 18:21
Kult
Zavarodottság Günter Grass beismerése miatt
Zavarodottságot váltott ki német irodalmi körökben Günter Grass beismerése Waffen SS-tagságáról.
Megdöbbenést és zavarodottságot váltott ki a pályatársak körében vasárnap az irodalmi Nobel-díjas, világhírű német író, Günter Grass előző napi beismerése arról, hogy tizenhét évesen az egykori hírhedt náci párt fegyveres alakulatának, a Waffen SS-nek a tagja volt.
A 78 éves író, akinek Magyarországon is számos könyve jelent meg, de leginkább a XX. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásával, a Bádogdobbal azonosítják, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapnak adott interjújában beszélt - először - arról, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik páncélos hadosztályába, amely az akkori cseh- és morvaországi protektorátusban teljesített szolgálatot.
Első nyilatkozataikban a pályatársak többsége óvakodott attól, hogy megkérdőjelezze Grass életművét vagy legalábbis egyfajta erkölcsi ítéletet mondjon Németország legelismertebbnek számító írója fölött. Az állásfoglalásokban - valamint a sajtókommentárokban - ugyanakkor általános értetlenség tükröződött azzal kapcsolatban, hogy Günter Grass miért csak most, hatvanegy évvel a történtek után állt elő a beismeréssel. Ezt a zavarodottságot csak fokozta az a tény, hogy a baloldali szociáldemokrata írót kollégái is úgy tartották számon, mint aki a múlt, beleértve a náci háborús múlt feldolgozását mindig is elsődleges fontosságúnak tartotta, s aki előszeretettel mondott erkölcsi ítéletet a politika fölött.
Az írótársak közül Walter Kempowski azt hangoztatta, hogy a beismerés túl későn jött. Hasonlóan vélekedett egy másik pályatárs, Ralph Giordano, aki azonban hozzátette, hogy nézete szerint Grass belülről már régóta megtette azt, amivel most a nyilvánosság előtt is elszámolt. Számára - mint fogalmazott - Günter Grass egyáltalán nem veszítette el erkölcsi hitelességét.
Helmut Karasek irodalomkritikus szerint egy korábbi beismeréssel Grass az irodalmi Nobel-díjat kockáztathatta volna. Azt a díjat, amelyet szerinte Grass minden más német írónál jobban megérdemelt. Karasek a maga nemében "csekélységként" jellemezte azt a tényt, hogy a későbbi világhírű író tizenhét évesen néhány hónapig a Waffen SS tagja volt. A beismerés némileg azonban mégis új fényt vet Grass egész pályájára - fogalmazott Karasek.
Klaus Bölling publicista tartózkodott attól, hogy bármilyen erkölcsi ítéletet mondjon Grass felett. Úgy ítélte meg, hogy a beismerés szemernyit sem csökkenteti irodalmi nagyságát. Ugyanakkor feltette a kérdést: miként fordulhatott elő, hogy egy ilyen rendkívül értelmes ember - akire a németek oly büszkék - mostanáig várt azzal, hogy az évtizedekkel ezelőtt történteket a nyilvánosság elé tárja.
Élesebben fogalmazott Michael Wolffsohn történész, aki szerint Grass korábban több kedvező történelmi alkalmat is elmulasztott arra, hogy előálljon a beismeréssel. Makacs hallgatása - nézete szerint - mindenképp leértékeli az író erkölcsi, ha nem is irodalmári életművét. Megmaradnak Grass szavai, nem pedig értékei - fogalmazott a történész.
A hét végén egyetlen politikus sem szólalt meg Grass beismerésével kapcsolatban, így tartózkodott a véleménynyilvánítástól a volt kancellár, Gerhard Schröder is, akit szoros szálak fűztek az íróhoz, s viszonyukat a kölcsönös rokonszenv jellemezte.
A 78 éves író, akinek Magyarországon is számos könyve jelent meg, de leginkább a XX. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásával, a Bádogdobbal azonosítják, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapnak adott interjújában beszélt - először - arról, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik páncélos hadosztályába, amely az akkori cseh- és morvaországi protektorátusban teljesített szolgálatot.
Első nyilatkozataikban a pályatársak többsége óvakodott attól, hogy megkérdőjelezze Grass életművét vagy legalábbis egyfajta erkölcsi ítéletet mondjon Németország legelismertebbnek számító írója fölött. Az állásfoglalásokban - valamint a sajtókommentárokban - ugyanakkor általános értetlenség tükröződött azzal kapcsolatban, hogy Günter Grass miért csak most, hatvanegy évvel a történtek után állt elő a beismeréssel. Ezt a zavarodottságot csak fokozta az a tény, hogy a baloldali szociáldemokrata írót kollégái is úgy tartották számon, mint aki a múlt, beleértve a náci háborús múlt feldolgozását mindig is elsődleges fontosságúnak tartotta, s aki előszeretettel mondott erkölcsi ítéletet a politika fölött.
Az írótársak közül Walter Kempowski azt hangoztatta, hogy a beismerés túl későn jött. Hasonlóan vélekedett egy másik pályatárs, Ralph Giordano, aki azonban hozzátette, hogy nézete szerint Grass belülről már régóta megtette azt, amivel most a nyilvánosság előtt is elszámolt. Számára - mint fogalmazott - Günter Grass egyáltalán nem veszítette el erkölcsi hitelességét.
Helmut Karasek irodalomkritikus szerint egy korábbi beismeréssel Grass az irodalmi Nobel-díjat kockáztathatta volna. Azt a díjat, amelyet szerinte Grass minden más német írónál jobban megérdemelt. Karasek a maga nemében "csekélységként" jellemezte azt a tényt, hogy a későbbi világhírű író tizenhét évesen néhány hónapig a Waffen SS tagja volt. A beismerés némileg azonban mégis új fényt vet Grass egész pályájára - fogalmazott Karasek.
Klaus Bölling publicista tartózkodott attól, hogy bármilyen erkölcsi ítéletet mondjon Grass felett. Úgy ítélte meg, hogy a beismerés szemernyit sem csökkenteti irodalmi nagyságát. Ugyanakkor feltette a kérdést: miként fordulhatott elő, hogy egy ilyen rendkívül értelmes ember - akire a németek oly büszkék - mostanáig várt azzal, hogy az évtizedekkel ezelőtt történteket a nyilvánosság elé tárja.
Élesebben fogalmazott Michael Wolffsohn történész, aki szerint Grass korábban több kedvező történelmi alkalmat is elmulasztott arra, hogy előálljon a beismeréssel. Makacs hallgatása - nézete szerint - mindenképp leértékeli az író erkölcsi, ha nem is irodalmári életművét. Megmaradnak Grass szavai, nem pedig értékei - fogalmazott a történész.
A hét végén egyetlen politikus sem szólalt meg Grass beismerésével kapcsolatban, így tartózkodott a véleménynyilvánítástól a volt kancellár, Gerhard Schröder is, akit szoros szálak fűztek az íróhoz, s viszonyukat a kölcsönös rokonszenv jellemezte.
