Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2004. május. 11. 16:10
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Kult
Orosz vallási fundamentalisták a művészet ellen
Az újonnan feléledő orosz keresztény fundamentalizmus fő célpontja a képzőművészet lett. Nem egy kortárs művészeti kiállítást zavartak meg demonstrációkkal, sőt műtárgyrombolással is az új purifikátorok, akik vallásgyalázónak tartják a művészet egy részét.
Nem csak a képzőművészet, de az irodalom és a zene egy része is az újsütetű keresztény fundamentalizmus célkeresztjébe került - számol be cikkében a Newsweek. Tavaly, egy moszkvi múzeum "Vigyázat: vallás!" című kortárs művészeti kiállítására rontottak be fundamentalista aktivisták és rongáltak meg műveket. Az esetnek különös az utóélete, ugyanis most, másfél évvel a történtek után a kiállítás szervezői és művészei állnak bíróság előtt és nem a vandálok. A vád ellenük vallási gyűlöletre uszítás, amelyet öt évgi terjedő börtönnel büntethetnek Oroszországban.
Az országban aggasztóan felerősödtek a kifejezés szabadságát megkurtító törekvések. Putyin és a Kreml attakját a szabad média ellen már ismerhetjük, most az új konzervatívok, a vallási fundamentalisták, és időnként az intézményes orosz ortodox egyház is támadja a szabad művészi kifejezést. A Newsweek példákat is hoz.
"Ezek a művészek rohadt, fertőzésterjesztő baktériumok és a társadalom szervezete csak védekezik ellenük" - védte meg a fent említett tárlat támadóit Tyihon Sevkunov atya, akit a lap szerint Putyin elnök szellemi hátországának tagjaként tartanak számon. Az intolerancia nem pusztán fővárosi és nem keresztény privilégium lett, a muszlim többségű Dagesztánban vallásos körök nyomására tiltották be Borisz Mojszejev énekes fellépését. Az énekes nyíltan vállalta homoszexualitását.
A tiltásban és megtorlásban az egyház politikai támogatókra is talál: a lap az Együtt Mozdulunk szélsőjobbos ifjúsági csoportot említi, mint olyan szervezetet, amely egyetért a művészi kifejezés nyilvános korlátozásával. Ez a csoport volt az, amely két éve Vlagyimir Szorokin regényéből, a Kék háj című könyből emelt halmokat egy moszkvai köztéren, és egy jelképes vécékagylóba vetette azokat. A könyvben Szorokin Sztálin és Hruscsov közötti szexuális viszonyról ír.
Maga Szorokin egyébként 2002-ben, amikor kis híján bíróság elé citiálták műve miatt, így nyilatkozott: "Nem vagyok pornográf szerző. Pornográf szerző az, aki azért kapja a pénzét, hogy olvasóinak erekciót okozzon. Engem az ilyesmi nem érdekel."
Egy ortodox parlamenti képviselő, Alexandr Huev a nacionalista Haza párt képviseletében olyan törvénytervezeten gondolkodik, amely a "hagyományos orosz vallások" elleni verbális tiszteletlenséget is büntetné. Érdekes: maga a képviselő a kommunizmus idején belső ellenzékinek számított, s most mintha elfelejtette volna, mit is jelent másként gondolkodónak lenni.
A Newsweek szerint az orosz liberálisok talán túl sokat vártak a kommunizmus összeomlásától. Mintha a társadalom nem volna még érett a (megelhet, olykor kemény) vélemények és kifejezésmódok elfogadására, kezelésére, s nem tudna különbséget tenni a direkt pornográfia és agresszió, valamint a művészetben megjelenő provokatív ábrázolásmódok között. A szovjet puritanizmus helyébe így egy új, vallási purizmus léphet, amely iránytűt adhat a tanácstalanok kezébe.
Ami azt illeti - tehetjük hozzá Budapestről - hasonló stációkon Kelet-Európa is átment-átmegy. Emlékezetes az osztrák művész, Hermann Nitsch budapesti botránya, kiállítását (hiába számít már avíttnak a Nitsch-féle akcionizmus) vallási és politikai körök is be akarták záratni. Folyóirat-címlapokra és kortárs versekre pedig néhány éve még dühödt parlamenti felszólalásokkal reagált egynémely magyarországi párt is.
Annak ellenére, hogy Oroszországban folytatják purifikátori hadjáratukat a fundamentalisták - legújabban Oleg Janusevszkij provokatív Schwarzenegger-oltárát rongálták meg - az orosz kortárs művészet nem vonul deffenzívába. Az avantgardisták, majd a disszidens és szamizdat művészet mai szellemi örökösei kemények, élesek és - nem mellékesen - sikeresek a világon mindenütt. Az orosz kortárs művészet ma magasan jegyzett, csúcsművészei - a már veterán Ilja Kabakovtól az önveszélyes akciókat produkáló testművész Oleg Kulikig -igazi szupersztárok. Éppen kifejezésmódjuk szabadsága, magatartásuk következetessége miatt.
Az országban aggasztóan felerősödtek a kifejezés szabadságát megkurtító törekvések. Putyin és a Kreml attakját a szabad média ellen már ismerhetjük, most az új konzervatívok, a vallási fundamentalisták, és időnként az intézményes orosz ortodox egyház is támadja a szabad művészi kifejezést. A Newsweek példákat is hoz.
"Ezek a művészek rohadt, fertőzésterjesztő baktériumok és a társadalom szervezete csak védekezik ellenük" - védte meg a fent említett tárlat támadóit Tyihon Sevkunov atya, akit a lap szerint Putyin elnök szellemi hátországának tagjaként tartanak számon. Az intolerancia nem pusztán fővárosi és nem keresztény privilégium lett, a muszlim többségű Dagesztánban vallásos körök nyomására tiltották be Borisz Mojszejev énekes fellépését. Az énekes nyíltan vállalta homoszexualitását.
A tiltásban és megtorlásban az egyház politikai támogatókra is talál: a lap az Együtt Mozdulunk szélsőjobbos ifjúsági csoportot említi, mint olyan szervezetet, amely egyetért a művészi kifejezés nyilvános korlátozásával. Ez a csoport volt az, amely két éve Vlagyimir Szorokin regényéből, a Kék háj című könyből emelt halmokat egy moszkvai köztéren, és egy jelképes vécékagylóba vetette azokat. A könyvben Szorokin Sztálin és Hruscsov közötti szexuális viszonyról ír.
Maga Szorokin egyébként 2002-ben, amikor kis híján bíróság elé citiálták műve miatt, így nyilatkozott: "Nem vagyok pornográf szerző. Pornográf szerző az, aki azért kapja a pénzét, hogy olvasóinak erekciót okozzon. Engem az ilyesmi nem érdekel."
Egy ortodox parlamenti képviselő, Alexandr Huev a nacionalista Haza párt képviseletében olyan törvénytervezeten gondolkodik, amely a "hagyományos orosz vallások" elleni verbális tiszteletlenséget is büntetné. Érdekes: maga a képviselő a kommunizmus idején belső ellenzékinek számított, s most mintha elfelejtette volna, mit is jelent másként gondolkodónak lenni.
A Newsweek szerint az orosz liberálisok talán túl sokat vártak a kommunizmus összeomlásától. Mintha a társadalom nem volna még érett a (megelhet, olykor kemény) vélemények és kifejezésmódok elfogadására, kezelésére, s nem tudna különbséget tenni a direkt pornográfia és agresszió, valamint a művészetben megjelenő provokatív ábrázolásmódok között. A szovjet puritanizmus helyébe így egy új, vallási purizmus léphet, amely iránytűt adhat a tanácstalanok kezébe.
Ami azt illeti - tehetjük hozzá Budapestről - hasonló stációkon Kelet-Európa is átment-átmegy. Emlékezetes az osztrák művész, Hermann Nitsch budapesti botránya, kiállítását (hiába számít már avíttnak a Nitsch-féle akcionizmus) vallási és politikai körök is be akarták záratni. Folyóirat-címlapokra és kortárs versekre pedig néhány éve még dühödt parlamenti felszólalásokkal reagált egynémely magyarországi párt is.
Annak ellenére, hogy Oroszországban folytatják purifikátori hadjáratukat a fundamentalisták - legújabban Oleg Janusevszkij provokatív Schwarzenegger-oltárát rongálták meg - az orosz kortárs művészet nem vonul deffenzívába. Az avantgardisták, majd a disszidens és szamizdat művészet mai szellemi örökösei kemények, élesek és - nem mellékesen - sikeresek a világon mindenütt. Az orosz kortárs művészet ma magasan jegyzett, csúcsművészei - a már veterán Ilja Kabakovtól az önveszélyes akciókat produkáló testművész Oleg Kulikig -igazi szupersztárok. Éppen kifejezésmódjuk szabadsága, magatartásuk következetessége miatt.
