Ma már nemcsak az állami szektor, de a VOSZ-os magánegészségügyi cégek nagyobb része is komoly pénzügyi problémákkal küzd, hiába gondolja róluk a közvélemény, hogy nagy nyereséggel működnek, nyilatkozta a Portfolio.hu–nak Fábián Lajos Károly, a VOSZ Egészségügyi Tagozatának elnöke, a TritonLife alapító-társtulajdonosa.

Fábián felvázolta az okokat: bár a szektorukban sokféle vállalkozás működik, sokféle üzleti modellel, egy modell nem húzható rá mindenkire, de például egy jelentős méretű járó- és fekvőbeteg-szolgáltató esetében a nagyon leegyszerűsített pénzügyi modell a következőt jelenti:

• Bevétel 100 egység
• Szolgáltatás nyújtásának költségaránya (TMCR – total medical cost ratio) kb. 60-70 egység
• Háttér iroda, menedzsment, jog, HR, marketing, infrastruktúra költsége kb. 20 egység (ezt az angol SG&A-ként ismeri)
• Marad adózás előtt 10-20 egység
• A probléma szerinte ott keletkezik, ha valaki túl sokat kell, hogy fizessen a személyi állománynak, mert ez egyébként is messze a legnagyobb költséghely a szolgáltatói szektorban.

Fábián azt mondta, ma az orvosok elvárásai már sokszor a beteg által fizetett bevétel 50-70 százalékára is kiterjednének, ami a szolgáltatás nyújtásának költségét 60-70 egységről akár 90-95 egységre is feltornázhatja. Pedig a 60-70 egységben a szakdolgozók és minden egyéb materiális költség is benne lenne. Szerinte, ha csak az orvos kér ennyit, akkor a modell nem áll meg a lábán.

Ez a halál csókja, mert így nemhogy nyereség nem keletkezik, amiből a hiteleket lehetne finanszírozni, fejleszteni, de akár veszteségbe is fordulhat egy vállalkozás

– mondta a szakember. Arról is beszélt, hogy sok magánegészségügyi társaság luxus és túl drága ingatlanokba helyezi a magánellátóját.

A külföldi tapasztalata alapján ha egy egészségügyi vállalkozás ingatlan költsége eléri, vagy meghaladja az adott egység nettó árbevételének 8-10 százalékát, akkor a bérköltségproblémákkal kombinálva már egészen biztosan masszívan veszteséges az adott cég. A veszteséges működéshez persze az utóbbi 2-3 év brutális kumulatív inflációs hatása is hozzájárul, illetve az is, hogy a cégek többsége euróban fizeti beszerzéseit és ingatlan bérleti díjait, míg bevételeink forintban keletkeznek.

Fábián szerint az állami egészségügy problémáiból fakadó helyzeti előnyt nem tudja kihasználni a magánszektor, mert “ha egy faluban a lakosság 80 százaléka szegény, akkor előbb-utóbb a 20 százalék is érezni fogja a bőrén a problémát, hiszen ugyanúgy egy hajóban eveznek, mint ahogyan az állami és a magánegészségügy”.

Az orvosfizetésekről így fogalmazott: a jó szakemberek 30 évet tanulnak azért, hogy pályakezdők lehessenek a saját szakmájukban, és ezért aktív idejük alatt megérdemelnek egy az átlagostól, és a mai, megemelt állami bérektől is sokkal magasabb, ennek akár többszörösét kitevő jövedelmet, de

annak talán határt kellene szabni, hogy bizonyos kurrens operatív szakmákban valaki egyetlen 60-70 perces műtétért annyit követeljen, mint amennyi az állami rendszerben egy havi nettó bére lenne.”

Fábián úgy számol, ilyen műtétből akár évi 4-600-at is elvégez adott orvos. Szerinte így évi 500-600 millió forintot keres, de semmi sem indokol ilyen orvosi jövedelmeket. Szerinte ilyen bérek és díjak tőlünk nyugatra sincsenek, de még az USA-ban is ritkák. Fábián szerint ilyen jelenség leginkább a fekvőbeteg-ellátásban jellemző, de “azt is tudomásul kell venni, hogy akár a járóbeteg-ellátásban sem reális a szakorvosoknak az árbevétel 50-75 százalékát kitevő díj elvárása”.