A tavalyi éves adatok ellenőrzése még folyamatban van, de az előzetes információ szerint a papírhulladékok elkülönített gyűjtése 22, a műanyagé 4 százalékkal nőtt – közölte a Mol hulladékkoncessziós leánya, a Mohu a G7-tel.

A fémek helyzete bonyolultabb, mert azt tavaly év végéig koncesszión kívül is le lehetett adni, de idén már növekedést látnak. Az üvegnél 50 százalék feletti növekedés várható, míg az elektromos és elektronikai hulladékoknál 16 százalék növekedést látnak – feltehetően a lakossági és vállalati adatok összesítésére utalnak, de nem tudni, hogy pontosan milyen időszakokra.

Mindenesetre a gyűjtési volumenek növekedése örvendetes, tavaly az indulás utáni első néhány hónapban felére esett a visszagyűjtött hulladék aránya.

A Mohu adatközlésével azért akadnak problémák, az biztos, hogy az illetékes energiaminisztérium visszadobta – a Mohu szerint csak pontosíttatta – a cég tavalyi beszámolóját.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) környezetvédelmi bizottságának júniusi ülésén a koncessziós rendszer volt a téma – írja a Szabad Európa. Szerették volna összeszedni az adatokat, de például hiába jogszabályi kötelezettség, a Mohu nem tett közzé adatokat az intézményi résztevékenységről. Ezért megnézték az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kimutatásait.

Az MGYOSZ tanulmánya szerint

a megismert és különböző forrásokból származó (NAV, OKIR, Mohu) adatok közötti ellentmondásokból szakmai következtetés csak egy vonható le, a teljes hiteltelenségük. […] Minden további elemzéshez az adatok felülvizsgálata, illetőleg jogszabályi változtatások meghozatala szükséges

– tették hozzá. A szervezet szerint nem kerülhető el – különösen a Mohu részéről – a kiugróan eltérő adatokat tartalmazó bevallások egyeztetése a kötelezettekkel, szükség esetén pontosítása.

A koncessziós rendszer indulásával párhuzamosan állt át Magyarország a körforgásos gazdaságra. Elindult a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR), ahol háttérbe szorult a termékdíj. Az EPR-nek az a lényege, hogy a gyártók előre kifizetik az új termékek hulladékkezelési díját.

Míg termékdíjból éves szinten 85 milliárd forint folyt be, addig EPR-díjból ennek a többszöröse, 240 milliárd – emlékeztet a Szabad Európa. A cégek az új rendszerben nem az államnak, hanem közvetlenül a Mohunak fizetnek; ez a körülbelül 240 milliárd forintos összeg áll éves szinten a Mohu rendelkezésére, hogy a korábbinál hatékonyabb hasznosítási arányokat érjen el. Ezzel indokolta ugyanis a kormány a koncesszió létjogosultságát: sokkal hatékonyabban tudja egy magáncég elvégezni az EU által elvárt hasznosítási arányok növelését.

Az MGYOSZ szerint egyébként felmerül a keresztfinanszírozás gyanúja a koncessziós rendszerben. Az, hogy az EPR-díj – vagyis egy új termék későbbi hulladékkezelésének költsége – ilyen magas Magyarországon, azt feltételezi, hogy a gyártókkal fizettetik meg a rezsicsökkentett kommunálisszemét-szállítás veszteségét.

Az uniós és a hazai jogszabályok szerint a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a gyártók által fizetett pénzügyi hozzájárulás díja nem haladhatja meg a hulladékkezelés költséghatékony összegét. Az MGYOSZ szerint miután a díjakat állami szerv állapította meg, és a koncessziós társaság a kedvezményezett, a túlzott mérték vélhetően tiltott állami támogatást eredményez. „Jelen formájában a választott megoldás adónak minősül” a tanulmány szerint.

A szervezet szerint felelősség terheli a koncesszort is, aki „számára profilidegen területre lépett, és felkészületlenül érte az általa vállalt feladat mértéke és nemzetgazdasági jelentősége”.