Ugyan megígérte a kormány, hogy szembeszáll a zsugorflációval, vagy legalábbis pellengérre állítja a gyártókat, amelyek egy termék méretét úgy csökkentik, hogy közben az árát megtartják, a vásárlók most sem találják szemben magukat a boltban cédulák tömegével, amelyek arra figyelmeztetnének:

Vigyázat, a termék kisebb lett!”.

Persze léteznek ilyenek, de a boltokban perceken keresztül kell grasszálni a sorok között, hogy végre belefusson az ember egy vörös felkiáltójelbe. Elsősorban azért van olyan érzésünk, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, mert valójában egy több ezres termékpalettával rendelkező boltban elvész az a 10-20 termék, amely mellett ott díszeleg a papírka, hogy a szóban forgó árucikk összezsugorodott. Egyrészt. Másrészt viszont a gyártók és a kereskedők egyaránt igyekeznek alternatív megoldásokat keresni a büntető jelzés elkerülésére.

Nézzünk előbb egy olyan üzemet, amelyik a legteljesebb mértékben betartja a szabályt. A sárrétudvari Horváth Süti gyártója a Nébih zsugorodó termékeket tartalmazó oldalán egymaga 78 édességgel volt jelen. Nyilván nem arról van szó, hogy ennyire extrém dolgok történnek Sárrétudvariban, hanem egyszerűen arról: egy kis cégnek könnyebb csökkenteni termékei kiszerelését, de nem meri megkockáztatni a le nem jelentett termékenként járó egymillió forintos bírságot.

A Nébih egyébként három hónapig mutatja az adatokat, és jól látszik, hogy mostanában nem zsugorítanak olyan ütemben: május utolsó hetében még 635 tétel volt a listán, június 3-ra maradt ebből 211, ahogy a március legelején bejelentett tételek kiestek onnan. Június első hetének végére pedig további 121 tétel fog majd kihullani a március elején bejelentettek közül.

Mit tehetnek a gyártók?

Itt azonban nem feltétlenül arról van szó, hogy a cégek már nem jelentik fel magukat olyan lelkesedéssel, sokkal inkább arról: különféle módszereket találnak a bejelentés kreatív megkerülésére. A kormány például hagyott egy egészen könnyen kihasználható kiskaput: ha a zsugorodó termék eredeti méretű változatát fél éven keresztül továbbra is forgalmazzák, akkor nem kell feltüntetni az új árucikk mellett a zsugorodás tényét.

Még a rendelet élesedése előtt így mutattuk be az új szabályt és lehetséges hatásait:

Ennél már egy fokkal izgalmasabb megoldáshoz folyamodott egy konzervgyár, amely a skimpflationnek nevezett eszközhöz folyamodott. Erre igazán jó magyar fordítás még nincsen, egyszerűen azt jelenti, hogy a termék minőségét minimálisan lerontva új nevet és új arculatot adtak, természetesen mindezt a zsugorítással megfűszerezve. A korábbi nápolyi ketchup helyett most már olaszos ketchup van a boltokban, a különbség a kettő között nem is biztos, hogy elsőre észrevehető – kisebb a paradicsomtartalom, kevesebb a fűszer és került bele tartósítószer –, azonban éppen elegendő ahhoz, hogy más terméknek számítson hivatalosan, így ne kelljen jelezni, hogy egy adaggal kevesebb került az üvegbe.

Említésre méltó a Coca-Cola marketingötlete is: a „kevesebb néha több” mondást igazán komolyan véve a zsugorodást nem rejtegetni próbálják, inkább igyekeznek azt pozitív változásnak becsomagolni. Vadiúj, 300 milliliteres kiszerelésű üveges kólájukat ugyanis „ez még belefér” szlogennel próbálják eladni, arra utalva, ez még az ember zsebében is elfér.

A termékek méretének megváltoztatása azonban nem olyan egyszerű, mint azt hihetnénk – magyarázta a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója, Vörös Attila. Sok minden megköti a gyártó kezét, az egyik legfontosabb ezek közül az, ha olyan flakonba vagy konzervdobozba teszi az árut, amelyet ő maga is készen szerez be, ilyenkor hiába zsugorítaná, ha nem áll rendelkezésére a kívánt méret a piacon. Más termékeknél, mint a zacskóba töltött áruknál, ilyen problémákkal nem kell szembenézni, azonban ezeknél is újra kell tervezni az egész csomagolást és a grafikát. 

MTI / Szigetváry Zsolt

A cégeknek a gyártásnál azt is mérlegelniük kell, hogy a vásárló mennyit fogyaszt a termékből anélkül, hogy kidobná a maradékot. És az is fontos, hogy a legtöbben általában a polcokon látott árat figyelik, nem pedig a kilogramm szerinti egységárat. Emiatt természetesen a gyártónak szem előtt kell tartania azt a lélektani határt, amit a vevő hajlandó kifizetni a termékért.

És mit tehet a bolt?

Miután a gyártó keze közül kikerül a termék, az üzletláncok is bevethetik legkreatívabb ötleteiket arra, hogyan is lehetne a lehető legkisebb mértékben felhívni a vásárlók figyelmét arra, hogy egy termék kisebb lett az eredetinél. Persze a boltok is betartják a kötelességüket, de így is marad némi mozgásterük a tájékoztatás minőségével és feltűnőségével kapcsolatban. Körbenéztünk több budapesti üzletben, hogy megnézzük, mennyire élnek ezekkel a lehetőségekkel.

Az első hely, ahol lehet plakátot látni, maga a bejárat, már ott kötelesek tájékoztatni a vásárlókat, hogy odabent összezsugorodott termékekkel is találkozhatnak. A Sparnál, amit megnéztünk, a bejárat mellett A3-asnál is nagyobb méretű tájékoztatást láthattunk, amit az is észrevesz, aki nem akarja, addig a Lidl falára csupán egy A4-es papír jutott, ami mellett könnyedén elsétál a boltba betévedő vásárló. Igazán szerencsés helyzetben azonban a sok bejárattal rendelkező hipermarketek vannak, mint például a Tesco, amelyekben nem túl feltűnő a figyelmeztető tábla akkor sem, ha minden szabálynak eleget tesznek.

MTVA / Bizományosi: Róka László

A legfontosabb viszont az, hogy a termékek mellett ne legyen túl feltűnő a zsugorodásra figyelmünket felhívó cetli. Mivel a papírkák méretével és designjával nem variálhatnak a boltok, így azok elhelyezése jelenti a megoldást. A legegyszerűbb és egyben legkevésbé feltűnő közlés az, ha a cetliket beteszik az árcédulák közé, így az nem is nagyon tér el egy-egy akciót hirdető papírtól. Vannak üzletek, mint a Lidl, amelyek térben kiemelik a figyelemfelkeltő céduláikat, sőt, még be is vonják azokat, így még igényes is lesz a felhívás.