2024. január elsején hatályba léptek Magyarországon és az Európai Unió, valamint a világ számos egyéb országában a globális minimumadó OECD és EU által kidolgozott szabályrendszerét átültető törvények. Az új „nemzetközi” adónem azonban nem egyszerűen egy nagyvállalati különadó. Teljesen átalakíthatja a külföldi működőtőke-befektetésekért történő versengés eddigi kereteit.

Az egyedülállóan bonyolult szabályok kizárólag az évi 750 millió eurót meghaladó világszintű bevétellel rendelkező multinacionális cégcsoportokra vonatkoznak. Céljuk, hogy az érintett multinacionális vállalatcsoportok leányvállalatai legalább 15%-os jövedelemadót fizessenek különböző országokban elért jövedelmük után egy komplex, egységes számitás alapján.

Ezzel lényegében egy árnyék társaságiadó-rendszer jön létre a legnagyobb multinacionális vállalatok számára.

Ezen cégek egyes országokban tevékenykedő leányvállalatai továbbra is alanyai maradnak a helyi társasági adószabályoknak. Ha azonban az adott országban a helyi szabályok alapján fizetett adójuk nem éri el a globális minimumadó alternatív számítása alapján meghatározott jövedelem 15%-át, akkor a különbséget úgynevezett kiegészítő adó formájában kell megfizetniük az aluladóztatott leánycégeknek. Amennyiben az adott leányvállalat országa nem szedi be ezt a kiegészítő adót, akkor egy szintén bonyolult elosztási mechanizmus alapján más, a globális minimumadó szabályait szintén bevezető országok szedhetik be.

Globális minimumadó itthon: plusz terhet kapnak az érintett cégek, drágulhat néhány szolgáltatás

A magyar kormány 2022 végén azzal a feltétellel fejezte be a közös sarc ügyének gáncsolását, hogy az Európai Unió megadott nekünk egy könnyítést, melynek köszönhetően nem csökken az ország vonzereje a befektetést fontolgató multik szemében. A globális minimumadó azonban így is kellemetlen változásokat hoz a nálunk működő nemzetközi vállalatok életébe, ami akár áremelésekbe is torkollhat.

Az elosztási mechanizmus bizonyos rendelkezései majd csak 2025-től lépnek életbe. Onnantól kezdve kellene zárnia a rendszernek. Ezzel láthatóan ösztönözni akarják az adóparadicsomokat, illetve kvázi adóparadicsomként működő fejlett, illetve fejlődő országokat, hogy maguk szedjék be a 15%-os minimumadót. Ha ugyanis nem szedik be, akkor valaki más a nap végén úgyis megteszi helyettük.

Ahhoz, hogy megértsük a globális minimumadó jelentőségét a nemzetközi befektetések iránti verseny perspektívájából, érdemes röviden kitérni arra, hogyan jutott el a globális minimumadó koncepciója néhány év alatt a megvalósításig. Hiszen a korábbi hasonló kezdeményezések rendre a megálmodóik fiókjaiban maradtak, mint például az Európai Bizottság 2000-es évek közepén kidolgozott egységes társasági adóalap javaslata.

A rövid válasz az, hogy

az Egyesült Államok kormánya karolta fel az OECD-ben egy ideje már tárgyalt javaslatot és teljes gazdaságdiplomáciai arzenálját bevetve elérte, hogy a világ fejlett gazdaságait tömörítő OECD országok (és néhány nagyobb gazdasággal rendelkező fejlődő ország, mint Mexikó vagy Malajzia) elkötelezzék magukat a globális minimumadó bevezetése mellett.

A kérdés, hogy milyen megfontolások húzódtak meg az amerikai adminisztráció döntése mögött. Első látásra ugyanis ezzel a saját multinacionális cégeiket hozták nehéz helyzetbe, amelyek hagyományosan a feltörekvő gazdaságok közti „adóverseny” legnagyobb nyertesei voltak. A helyzet azonban ennél összetettebb.

Donald Trump adminisztrációja 2017-ben nagyszabású adóreformot fogadtatott el a Kongresszussal. A korábbi 35%-os társasági adókulcs 21%-ra csökkent, illetve kedvezményes adókulcsok vonatkoznak bizonyos exportból származó, illetve külföldön megszerzett jövedelmekre. A cél az volt, hogy a nagy amerikai cégcsoportokat arra ösztönözzék, hogy a külföldre kiszervezet tevekénységeket visszavigyenek az Egyesült Államokba. A Tesla például ne Távol-Keleten építsen újabb gyárakat, hanem Nevadában és Texasban. A törekvések részben sikerrel jártak, például ennek jele lehet, hogy a texasi Austinban 2022-ben adták át Elon Musk elektromos autógyártó cégének legújabb hazai gyárát, amely 20 ezer embert foglalkoztat majd, ha eléri teljes kapacitását.

Ezt követően a Trump-kormányt váltó, 2021 januárjában felálló Biden-adminisztráció grandiózus gazdaságélénkítő programok megvalósítására tett ígéretet, amelyeket részben a társasági adókulcs 28%-ra történő visszaemeléséből tervezett finanszírozni. Ezzel egyidőben pedig napirendre vették a globális minimumadó ügyét a G7-es és G20-as csúcstalálkozókon. A belföldi adócsökkentésre fókuszáló korábbi republikánus kormányzat idején még fel sem merült a globális minimumadó támogatása, de a politikai váltás után a kezdeményezés gyorsan haladt a megvalósulás felé. Néhány nagy tőkeexportáló ország gyorsan az ötlet mellé állt (például Németország és Franciaország). Mások, jellemzően a nemzetközi adóversenyben élen járó kisebb országok (Svájc, Írország, Magyarország, Észtország) először ellenezték, de végül beálltak a sorba (utolsóként Magyarország 2021 decemberében, de addigra az Egyesült Államok felbontotta a két ország közti nemzetközi adóegyezményt, amely szinte precedens nélküli nyomásgyakorló lépés volt). Nem nehéz összefüggést találni a két cél között. A washingtoni kormány társasági adóemelésre készült, de közben teljes gazdaságdiplomáciai erejét bevetve lobbizott, hogy a világ többi részén is érdemben emelkedjen a legnagyobb cégek adóterhe. Ezzel az Egyesült Államok relatív befektetésvonzó képessége megmarad vagy még javul is.

A Biden-adminisztráció végül nem tudott elegendő kongresszusi támogatást szerezni a társasági adóemeléshez, illetve a globális minimumadó szabályainak hazai bevezetéséhez sem. A republikánusok egyértelműen ellenezték a törekvéseket, és a demokraták konzervatívabb szárnyát sem sikerült megnyerni. Viszont közben elfogadtatott egy hatalmas gazdaságélénkítő csomagot (The Inflation Reduction Act), amely többek között bőkezű adókedvezmenyeket biztosit bizonyos belföldi beruházásokhoz. Tehát a trumpi adóreformok es a bideni gazdaságélénkítés következtében néhány év alatt teljesen megváltozott az Egyesült Államokban a belföldi beruházások adókörnyezete. A világ vezető gazdasága lényegében megszűnt magas adóterhelésű ország lenni. Ez különösen igaz azon szövetségi államokra (például Texas), ahol alig vetnek ki állami adókat a központi szövetségi adókon felül.

Ezzel párhuzamosan a nyugati világ másik nagy gazdasági tömbje, az EU elkötelezte magát a globális minimumadó bevezetése mellett, amely miatt alapvetően emelkedhetnek majd az Európában beruházó cégek adóterhei. A globális minimumadó szabályainak eddig kevesebb nyilvánosságot kapó sajátossága, hogy lényegében ellehetetleníti, hogy a beruházásokért versenyző országok az eddigi módon támogassák adókedvezmenyekkel a beruházásokat. Ezért az olyan EU országok, mint Magyarország, kénytelenek teljesen újra gondolni a beruházások állami támogatásának rendszerét. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államokban soha nem látott mértékben válnak elérhetővé beruházási és fejlesztési adókedvezmenyek, miközben Európában a globális minimumadó miatt a hasonló kedvezmények átalakításra szorulnak, illetve részben kivezetik őket.

Egyelőre tehát úgy fest, hogy az Egyesült Államok újabb előnyre tesz szert globális versenyképesség szempontjából az EU-val szemben.

Utóbbi már megkezdte azoknak az új beruházási ösztönzőknek a kidolgozását, amelyekkel felvehetik a versenyt az amerikaiakkal, de az EU lépéshátrányban van. Az összképet pedig tovább árnyalja, hogy a globális minimumadót is tartalmazó nemzetközi adóreform eredetileg két pilléren alapult, és maga a megvalósult minimumadó ebben a tekintetben „csak” a második pillér lett volna. Az első pillér ugyanis a legtöbb országban fizikai jelenlét és emiatt helyi adóztatás nélkül hatalmas profitokat termelő technológiai óriáscégek egyfajta minimumadója lett volna. Ennek keretében a nagy – tehát túlnyomórészt amerikai – technológiai cégek hipotetikus adóalapja lett volna elosztva azon országok között, ahonnan jövedelemre tesznek szert. A két pillér ebben a tekintetben ugyanazon csomag része lett volna. Leegyszerűsítve az Egyesült Államok beleegyezett volna a nagy technológiai cégeinek külföldön történő (korlátozott) megadóztatásába, miközben a világ többi része pedig a globális minimumadó bevezetésébe. Azonban miközben ez utóbbi az EU-ban és a világ számos egyéb országában az év elejével bevezetésre került, az első pillér, tehát a technológiai óriások világszintű megadóztatásának technikai részleteiről továbbra is csak végeláthatatlan viták folynak az OECD-n belül, jobbára szakértői szinten. Tehát miközben a globális minimumadó a hagyományos iparágakban (például gyártás) növeli az Egyesült Államok – és azon belül különösen a kevésbé fejlett szövetségi államok – befektetésvonzó képességét, a nagy amerikai technológiai óriások külföldön történő adóztatása megoldatlan maradt. Ha nagyon sarkosan akarunk fogalmazni, egyelőre kettő nulla az Egyesült Államok javára.

Furfangos adótanácsadók és kormányok máris feszegetik a globális minimumadó kiskapuit

A globális minimumadó a költségvetések helyzetén nem sokat javít, Kína és az USA kimaradása pedig amúgy is korlátozza a hatását.

A kérdés, hogy mit jelent ez Magyarország és a hozzá sok szempontból hasonló helyzetben lévő közép-európai országok számára. A térségre általánosan jellemző, hogy a helyi gazdaságok ugyan eltérő, de jelentős mértékben támaszkodnak külföldi multinacionális cégcsoportok beruházásaira. Azokat pedig részben alacsony adókörnyezettel, közvetlen támogatásokkal és adókedvezmenyekkel csábítják, nem ritkán egymással versengve. Magyarország ebben a tekintetben hagyományosan az élenjárók között van a régióban. Mint ismeretes Magyarország – a nemzetközi nyomás következtében – 2024. január 1-jével bevezette a globális minimumadó teljes szabályrendszerét, és elkezdte a beruházási támogatási rendszer átalakítását. A további országok közül néhányan éltek a részbeni bevezetés lehetőségével (például Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovákia), azaz a belföldi kiegészítő adót bevezetik, de a más országokban be nem szedett kiegészítő adó elosztási mechanizmusából egyelőre kimaradnak. Ezzel azt a „baráti” üzenetet közvetítik a befektetőknek, hogy a más országokban megtermelt profitjaikat nem adóztatják meg, akkor sem, ha ezzel potenciálisan adóbevételről mondanak le. Hasonlókepp cselekedett Svájc is, miközben az EU-n belüli adóparadicsomként túlélni próbáló Málta egyáltalán nem vezeti be egyelőre a minimumadót.

A következő hónapok, illetve évek jó eséllyel arról szólnak majd, hogy ezek a befektetésekért egymással versengő országok hogyan próbálják majd a korábbiakhoz képest szűkebb mozgástéren belül növelni a versenyképességüket, akár a globális minimumadó belföldi szabályainak finomhangolásával. Ebbe a játszmába pedig még beleszólhat az is, ha elkezd repedezni a globális minimumadó kapcsán amúgy is nehezen összeeszkábált nemzetközi konszenzus. Az uniós országok egy része továbbra is vonakodik, illetve már késésben van a szabályok bevezetésével (például Lengyelország). A novemberi amerikai választások kimentelétől függően pedig a világ vezető hatalma első számú támogatóból ellenzővé válhat, ami teljen új helyzetet teremthet.

A könyvvizsgálattal, üzleti, jogi, stratégiai, tranzakciós és adó tanácsadással foglalkozó EY Magyarország több mint 25 éve tart fent saját csoportot az amerikai anyavállalat New York-i főhadiszállásán. A szerző, Kocsis Richárd az EY budapesti irodájában kezdte karrierjét a nemzetközi adócsoportban, de több mint 5 éve az USA-ban dolgozik, 2023 júniusa óta az említett magyar és közép-kelet-európai csoport igazgatója New Yorkban.