Sietnünk kell, csak egy fél óránk lesz itt – nem ez az a mondat, amit az újságíró hallani akar egy banánfarm bejáratánál Ecuadorban. A siettetés hiábavalósága aztán hamar világossá válik, mikor negyed óra elteltével még mindig banáncserjék mellett zötykölődünk a gazdaság központja felé.

Az pedig már a földúton, kamiont kerülgetve is látszik: amennyire imponáló egy banáncserje a rajta lógó, érett korában akár 30-35 kilós banánfürttel, ezer hektár ebből egészen elképesztő látvány. A Sigüenza család által hatvan éve alapított cég ekkora területen termeli itt, a legnagyobb kikötővároshoz, Guayaquilhoz közeli Durán mellett a gyümölcsöt, amely mára a dél-amerikai ország egyik fő exportcikkévé vált, és amelyből a világon senki nem termel többet, de még így is fejfájást okoz a termelőknek.

Még úgy is imponáló a látvány, hogy a banánok zöldek – a végső érlelésük ott (vagy legalábbis annak a helynek a közelében) történik, ahol majd eladják. Például Magyarországon, amely úgy nagy fogyasztója az ecuadori banánnak, hogy közvetlenül ide nem szállítanak belőle. Ha azonban Dole vagy Chiquita feliratú gyümölcsöt veszünk, jó eséllyel az a kilencezer itteni farm egyikén, talán épp a Sigüenzánál érett.

Méghozzá – ez is már a buszról feltűnik – nejlonzacskóba csomagolva. Ahhoz már érdemes közelebb menni, hogy lássuk, ebbe lyukakat vágtak, hogy a gyümölcs ne rohadjon be, az egyes fürtök közé pedig polietilénhabot húztak, ami pedig már érés közben arra szolgál, hogy ne érjenek össze a gyümölcsök. „Ha foltosak, már nem veszik át” – mondja Pablo Purcallas igazgató, aki a farm közepén fogad minket a pár, nyitott falú épületből álló feldolgozónál.

A zacskózásnak prózaibb a magyarázata: a gyümölcsöket így próbálják megvédeni a rovarok ellen, ennek érdekében az anyagot be is permetezik rovarirtó szerrel.

Más kérdés, hogy a legnagyobb veszélyt a banánokra nem a rovarok, hanem egyes gombafertőzések jelentik – egy ilyen, a Panama-betegség néven ismert kórokozó a 20. század közepén alapjaiban írta át a banántermelést Dél-Amerikában, az addig domináns, Gros Michel fajta megtizedelése után vált egyeduralkodóvá a duráni farmon is termelt Cavendish klón. A TR4 néven is ismert fuzárium 2019-ben bukkant fel újra Dél-Amerikában, a problémát pedig fokozza a monokulturális termelés – vagyis, ha a gomba elterjed egy farmon, nincs, ami megmentse a teljes állományt.

Gyükeri Mercédesz

A Cavendish úgy vált egyeduralkodóvá, hogy valójában 300 fajta banánt termelnek Ecuadorban is, ráadásul a magtalan, önálló reprodukcióra képtelen fajta rendkívül sérülékenynek számít. Biobanán mindenesetre létezik, jelenleg az ecuadori banánok 9 százaléka ilyen, a Següenza – amely összesen hatezer hektáron termeszt banánt – a hagyományos eszközökkel igyekszik felvenni a versenyt a kórokozókkal szemben. A gombák terjedésének megakadályozására például a bejáratnál nekünk is ammóniumos folyadékba kell lépnünk, és előírják a kamionok fertőtlenítését is (igaz, ez nem itt történik, a kór megelőzése érdekében az országba is csak fertőtlenítést követően léphetnek be a járművek).

Nem nő banánfán

És hogy mindjárt eloszlassuk a Metró zenekar slágere óta mindenképpen berögzült tévedést: a banán nem fán nő, hanem cserjén, igaz, ezek akár 15 méteresre is megnőhetnek. Szüretkor levágják a termő szárat, az új emellett nő ki, rajta egy hatalmas virággal, erről 11-12 hét alatt érnek a kívánt minőségűre a gyümölcsök.

A fő termőterületnek számító, alacsony fekvésű partmenti régiókban az egyenlítői, viszonylag egyenletes, 30 fok körüli hőmérséklet segíti a termést. Mi az idén az El Nino miatt a szokásosnál tovább tartó párás-esős időszak vége felé érkezünk, de feltűnő, hogy a cserjék közé öntözőberendezést is telepítettek a talajba, ezzel azt biztosítják, hogy a termőföld folyamatosan nyirkos legyen.

Gyükeri Mercédesz

A cserjék közötti árkok már mást célt szolgálnak: ezeken keresztül szállítják el egy hosszú rúdra fűzve az érettnek nyilvánított fürtöket. Ahhoz nagyjából 8-10 ember kell, hogy a banán akár félkilós virágjából kifejlődjenek a kereskedelmi méretű, megfelelő állagú, még nem túl puha gyümölcsök. A feldolgozóban először ezeknek a virágzat részeinek maradványait csippentik le a banánok végéről, ezután vízzel tisztítják le az esetleges szennyeződéseket, illetve a növényvédőszerek maradványait.

Az igazi vizezés csak ez után jön: óriási, folyamatosan cserélődő vízzel ellátott medencékben folytatják a tisztítást, mellesleg három-négy, a boltokból ismert 5-6-os fürtökre szedik szét a cserjén termő „emeleteket”. A következő állomás permetezés: nem a gyümölcsöt, hanem a szár végét fújják be, hogy ne feketedjen meg idő előtt – a vevők ezt sem kedvelik – magyarázza Purcallas. Ezután kerül rá a márkát jelző matrica, és már megy is dobozokba, azok pedig a gépsor végére állított konténerekbe.

Gyükeri Mercédesz

Az egész folyamat az üzemben legfeljebb fél órán át tart, heti szinten pedig 200 ezer doboz hagyja el a farmot. Ez azonban csak a folyamat eleje: azt veszik figyelembe, hogy a vásárlókhoz akár 2-3 hét múlva ér majd el a termék, így a végsőérlelés csak az után történik, hogy hajóval beszállítják az európai célpontokra, és onnan az importőrök raktáraiba.

Farmról a Chiquitáig

A matrica és a márkázott doboz nem a termelőké: Ecuadorban különválik a termelés és az export, a nálunk is ismert, általában nagy nemzetközi cégek csupán felvásárlói a gyümölcsöknek. A felvásárlásnak is kötött a rendje: a termelőknek (értelemszerűen belföldön) fizetett árat jó harminc éve az ecuadori állam határozza meg. A hatósági árszint jelenleg 6,25 dollár dobozonként (a 18,14 kilós egység a banánkereskedelem jellemző mértékegysége). Egyes években ez kevés, néha elég – mondja Purcallas, aki azért hozzáteszi: ha nem is teljesen legálisan, de létezik spotpiac, becslése szerint a banán 30 százaléka itt talál vevőt.

Ez az év mindenesetre jónak ígérkezik, még a hatósági árral számolva is. Az elmúlt két évben előbb a szokatlanul hűvös idő, majd a növényvédő szerek megdrágulása csökkentette a hozamot, a háború pedig az exportkeresletet szűkítette, most viszont kivételesen jó termés ígérkezik, a fix ár pedig jó eséllyel fedezi a költségeket, például az 500-650 dollárért (171-222 ezer forintért) foglalkoztatott dolgozók fizetését.

Az exportőrök jövedelmezősége annál kockázatosabb: amíg az árfolyamnál nincs nagy mozgásterük, hiszen az ország fizetőeszköze a dollár (legfeljebb abban bízhatnak, hogy az erősödik az euróval szemben), a terméklánc végén álló kiskereskedők annál nagyobb fejfájást okoznak nekik – erről már a banánkereskedők és -exportőrök szövetségének vezetői beszélnek Guayaquilban. A lobbiszervezet különösen azt fájlalja, hogy miközben az Európai Unió (amely a teljes export 30 százalékát felvéve az ecuadori banán első számú piaca) szigorú előírások teljesítése esetén engedi csak a belépést 450 milliós piacára, a kereskedők pedig még az amúgy önkéntes vállalásokat is kötelezően elvárják tőlük, az ebből eredő plusz költségeket nem hajlandók figyelembe venni: „látjuk, hogy a szupermarketek bejáratánál a banánnal próbálják becsalogatni a vevőket, ehhez képest amíg az utóbbi öt évben még 15 eurót adtak egy doboz banánért, mára ez az összeg 11 euróra esett vissza” - mondja Richard Salazar, a szervezet igazgatója.

Gyükeri Mercédesz

Egy doboz banán 18,14 kilogramm, vagyis a kilónkénti ár hatvan cent, mostani árfolyamon 225 forint – ehhez képest nálunk jelenleg a legolcsóbb banán kilónkénti ára bruttó 700 forint, áfa nélkül 510, és ehhez hasonló, 1,7-2,2 euró közötti kiskerárakat találhatunk az európai országok többségében is. Számításaik szerint, amíg a termelők és a farmokon dolgozók összesen az ár 20 százalékán osztoznak, a kiskereskedők 35 százalékos árréssel dolgoznak.

A szövetség szerint az európai fogyasztóknak meg kell érteniük, hogy ez velük szemben nem fair, azt is el kell fogadniuk, hogy ha környezetbarát szállítást, környezetbarát csomagolást és a farmon dolgozóknak megfelelő fizetést várnak el, akkor bizony a kedvenc gyümölcsükre is több pénzt kell szánniuk.

A Panama-betegségtől a banánháborúig

Az Ázsiából származó banánt a 20. század elején kezdték el exportálni Ecuadorban, a nagy áttörésre azonban 1948-ig kellett várni, amikor a kormányzat a vállalkozókat hitelprogramokkal és a szállítási infrastruktúra fejlesztésével segítette. Az ötvenes évekre Ecuador a világ legnagyobb banántermelőjévé vált, az országból került ki minden negyedik banán.

Az aranykornak ahogy említettük, egy gombafertőzés, a Panama-betegség néven is ismert TR4 kór vetett véget, amely megtizedelte a banánállományt. A fertőzésre azóta sincs ellenszer, a termelők fajtanemesítéssel igyekeznek rezisztens klónokat kifejleszteni. A kétezres évek óta egy másik gombafertőzés, a fekete Sigatoka is veszélyt jelent az állományra, amely elsősorban a Cavendish nevű fajtából áll, amely nem ellenállósága, inkább nagy hozama miatt népszerű.

Az ecuadori termelést az egyenlítői klímán túl az ország gazdaságpolitikája is segítette, olyan nagy nemzetközi cégek, mint a Chiquita vagy a Dole is szívesen vásárolta fel az itt termelt gyümölcsöket.  A kétezres évek elején ez az ösztönzés alacsony béreket is jelentett, mára azonban Ecuador kimondottan drága országnak számít a munkaerő szempontjából a régióban, ehhez a kötelező minimálbéren túl az ezredforduló óta fizetőeszközként használt USA dollár is hozzájárul. A legkisebb havi fizetés ma bruttó 450, nettó 420 dollár, átszámítva 143 ezer forint, ez nem sokkal kevesebb a magyarországi 154 ezer forintos nettó minimálbérnél.

Ecuador ma a világ banántermésének egyharmadát adja, ami csaknem 7 millió tonnát jelent, ezt 9000 – közte 8500 kis – termelő 193 ezer hektáron állítja elő, 275 ezer embernek adva munkát a 18 milliós országban. A banán az ország agrárbevételének 60 százalékát, agrárexportjának pedig 80 százalékát adja, ez 3,1 milliárd dollárt hozott 2022-ben az országnak.

Az ecuadori banánt 62 országba szállítják, ez uralja az európai piacot is, igaz, a viszony sosem volt felhőtlen: csaknem két évtizeden át dúlt a banánháborúként emlegetett jogvita, amelyet a dél-amerikai országok amiatt indítottak el a WTO-nál, mert másokhoz képest magasabb vámokat alkalmaztak exportőrjeik (jellemzően nagy nemzetközi cégek) esetében.

Gyükeri Mercédesz

Az OEC adatai szerint a legtöbb Magyarországon forgalmazott banán Szlovéniából és Szlovákiából érkezik Magyarországra, az ecuadori banán esetében fontos ugyanakkor a lengyelországi Citronex cég, amely saját érlelőiből szállítja ide a gyümölcsöt.

Érlelő Magyarországon is működik, a Nagybani piacon működő létesítményben mi is jártunk korábban:

A banán, amit eszünk: majomkaja vagy szupergyümölcs?

Nem eszi meg a foltos banánt? Rosszul teszi. Tudja, mik azok az apró barna pöttyök a sárga héjon? Nem, nem a túlérettség, uram bocsá' a romlás jelei, hanem a cukorfoltok. Ez azt jelenti, hogy a banán megérett, ilyenkor van a legjobb formában. És azt tudta, hogy a banán 5-10 perc alatt is meg tud fázni?