Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Valószínűleg nem eltűnt, hanem nem is létezett az az 1,9 milliárd euró, amellyel Európa egyik legnagyobb online fizetési szolgáltatója, a Wirecard nem tud elszámolni. De ez nem azt jelenti, hogy aki eddig megbízott a fintech cégekben, annak az egész rendszerben kellene csalódnia.
Nem mindennapi összeomlást produkál a Wirecard online fizetési szolgáltató. Azt már az elmúlt napokban is lehetett látni, hogy a német fintechcég nagy bajban van, mostanra azonban már ott tart a vállalat hivatalos kommunikációja is, hogy
valószínűleg nem is létezik az az 1,9 milliárd eurónyi készpénz, ami az eddigi jelentések szerint eltűnt.
Nem kis vállalatról van szó: a Wirecard egészen mostanáig Németország 30 legnagyobb tőzsdei cége közé tartozott. Azt már lehetett sejteni, hogy valami nincs rendben: májusig háromszor is elhalasztották az éves beszámoló közzétételét. Ezt azzal indokolták, hogy a könyvvizsgáló EY-nak még időre van szüksége az eredmények ellenőrzéséhez, de mindenkit megnyugtattak, hogy a könyvvizsgáló nem talált semmilyen problémát. Még februárban közzétették az előzetes számokat is, amely alapján 40 százalékkal 785 millió euróra nőtt a profit.
Aztán a múlt héten negyedik alkalommal is elhalasztották a beszámoló közzétételét, és kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb, mint ahogy addig gondolták. Az EY ugyanis közölte, hogy 1,9 milliárd eurót (azaz 657 milliárd forintnak megfelelő összeget) nem találnak a cég mérlegében. A Wirecard azt közölte, hogy a hiányzó pénzt vélhetően két ázsiai bankban tartják „válságmenedzsment” címszó alatt. Az EY auditorai azonban nem fogadták el az erről kibocsátott bizonylatokat. Mindkét bank tagadta, hogy üzleti kapcsolatban állna a Wirecarddal, egyikük, a BDO vezérigazgatója azt mondta, egy szélhámos dolgozó hamisított aláírásokat.
A botrány hatására a Wirecard elvesztette a tőzsdei értékének 80 százalékát, Markus Braun vezérigazgató lemondott, a Moody’s azonnal bóvliba vágta a céget, az igazgatótanács pedig feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen.
Június 19-én, pénteken lejárt a határidő, ameddig ha nem teszik közzé a beszámolót, a hitelezők felmondhatják a szerződéseiket – nagyjából kétmilliárd euróról van szó. Hétfőn pedig folytatódott a vesszőfutás, ekkor jelentették be, hogy az 1,9 milliárd euró nem egyszerűen eltűnt, hanem nem is létezik.
A Wirecard ügye arra mutatott rá, hogy a szabályozás és az ellenőrzés fontos
– mondta Pataki Gábor, a HVG Kriptopénz ABC című könyvének társszerzője, akit arról kérdeztünk, vajon rendszerszintű problémáról lehet-e szó, vagy egész egyszerűen mint minden új, nagy üzletet jelentő szektorban, itt is megjelenhet a jól működő cégek mellett egy-két szabálytalan, amelyeket aztán kirostálnak, amint kiderül a szabálytalanság. Azt hangsúlyozta: nem arról van szó, hogy alulszabályozott lenne a fintech szektor. A Wirecardé szerinte egyedi eset, de az EU-n belül jó a szabályozás. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen szolgáltatásokat kínáló céget alapítson, szigorú engedélyezési folyamaton kell végigmenni, és a működés alatt is egyértelmű, hogy milyen szabályokat kell betartani.
A kulcs 2019 óta a PDS2, azaz a Pénzforgalmi Szolgáltatásokról szóló módosított EU-irányelv. Az uniós döntéshozók ezzel az irányelvvel reagáltak arra, ahogyan a digitális megoldások terjednek a pénzhasználatnál – a legtöbben akkor találkozhatunk vele, amikor a bankok kétlépcsősre állítják át az azonosítást, és az online vásárlásnál is a nagyobb biztonság miatt építenek be hamarosan még egy lépcsőfokot az azonosításba. De a pénzvilág sok más szegmensét is szabályozza az irányelv, ez teszi például lehetővé, hogy ne csak bankok nyújthassanak pénzügyi szolgáltatást.
Az irányelv egyben szigorú szabályokat is meghatároz azoknak, akik ilyen szolgáltatásokkal foglalkoznának. Így jelenhettek meg a készpénzmentes fizetési szolgáltatásokat kínáló cégek is, amelyek közül nálunk a korábban nagy-britanniai központú, ma már litvániai Revolut és a TransferWise, illetve a luxemburgi PayPal vált mostanáig a legnépszerűbbé. Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank engedélyére van szükség a működéshez. A fintech cégeknek egyebek mellett nagy szavatoló tőkét kell lerakniuk, és bankoknál kell letéti számlát vezetniük ahhoz, hogy szabályosan működhessenek, ez nem kínál könnyű csalási lehetőséget.
Az innovatív digitális bankolási és hitelezési megoldásokat nyújtó fintech cégekre többségében a már meglévő bankrendszeri szabályozás alkalmazzák
– áll az MNB idén áprilisban kiadott Fintech és digitalizációs jelentésében. Vagyis az elv az: a piac új szereplőinek és a hagyományos bankoknak ugyanazokat a szabályokat kelljen betartaniuk, hogy a fintech cégek ügyfelei épp annyira biztonságban érezhessék a pénzüket, mint aki egy hagyományos banknál vezet számlát.
Korlátai azért így is vannak a biztonságnak. Az MNB idén arra figyelmeztetett: ha egy határon átnyúló fintech cégnél probléma van, kisebb a jegybank fogyasztóvédelmi mozgástere, mint a magyar szolgáltatókkal szemben. Ez nem azt jelenti, hogy az ügyfélnek esélye sincs, csak épp nem egyszerű utat kell bejárnia a panaszával. Jogvita esetén egy magyarországi ügyfél először közvetlenül a céghez fordulhat panaszával. Ha a társaság válasza nem megfelelő, 6 hónapon belül az annak székhelye szerinti vitarendezési fórumhoz fordulhat, de igénybe veheti az európai pénzügyi vitarendezési fórum, a FIN-Net eljárását is. Az MNB csak akkor hozhat ideiglenes intézkedést egy határon átnyúló fintech szolgáltatóval szemben, ha azonnali vészhelyzetet kell elhárítani, és ha a cég az ügyfeleik kollektív érdekét súlyosan sértve szegné meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényt.
