A Feketevíz nevű szegedi holtág valójában nem fekete, hanem rózsaszín. És büdös mivel ide csurgott évtizedeken át sok szegedi vállalat szennyvize, de még a városé is. A Dögtiszának is elnevezett holtág mellett élők többször is aláírásokat gyűjtöttek az elmúlt évtizedekben, hogy elérjék, szabadítsák meg az egykor még strandolásra is alkalmas holtág szakaszt a szennytől, de eddig nem jártak sikerrel, mert túl költséges volna a művelet. Most úgy tűnik, hogy milliárdok vannak a „pöcegödör” megtisztítására, ebbe szállt bele Mészáros testvérének frissen megvásárolt cége.

Ez utóbbi nem érdekli a helyieket, nem is tudnak róla, de attól tartanak, hogy csöbörből vödörbe kerülnek, vagyis hogy miközben kikotorják a bűzös masszát az ablakaik alatt levő vízből, addig a kiemelt szennyvíziszapot is a közelükben, egészen pontosan Gyálarét mellett terítik majd le. A helyszínen készített videónkban többen is elmondják, hogy miért akarnak végre megszabadulni a szennytől, és azt is, hogy miért tartanak a szennyvíziszap közeli elhelyezésétől.

Mi annak próbáltunk utánanézni, hogy valójában milyen szennyezés került a holtágba, és annak, hogy mikor állnak neki a munkának, hol fogják kezelni és végül lerakni a kezelt szennyvíziszapot. Igaz, ezt nem Szlovéniából, vagy Horvátországból szállítják ide, de 130-160 ezer köbméter szennyvíziszapról van szó, ami négy-ötszöröse annak a mennyiségnek, amelyet Székesfehérvárra szállítottak.

A rózsaszínű Feketevíz

A holtágnak ez a szakasza már a Feketevíz elnevezést is azért kapta, mert évtizedekkel ezelőtt éppen akkor feketére festette egy szennyezés. 1973-ban Gál Dániel, hidrobiológus kézzel írt jegyzeteiből az derül ki, hogy akkoriban a MÁV fűtőházának szennyvizéből került kátrány és olaj a vízbe, gyakorlatilag szennyvíztározóvá vált a szakasz. A nyolcvanas években átemelőt, csatornát is építettek ide, amivel a szennyvíztároló szerep ugyan megszűnt, de a kilencvenes évek elejéig még idefolyt a sertés- és baromfivágó, illetve galvanizáló üzemeknek, zöldségszárítónak, gumigyárnak a szennyvize, és itt kötött ki Szeged csurgalékvize is.

Akkoriban a szakértők szerint a Holt-Tisza vízgyűjtőjén található jelentősebb szennyező források a holtágat évente közel 620 ezer köbméter szennyvízzel terhelték, ami mintegy 215 tonna szerves anyagot jelentett. Ennek többsége a Feketepart vizébe jutott. Ezek a szennyező források megszűntek a kilencvenes évek közepén, de feltételezhetően nem tűntek el a szennyező anyagok.

Mostanra egyetlen szennyező forrás maradt, az agrártevékenységet folytató Floratom Kft. termálvize, amelynek jelenleg is – igaz, ideiglenes – vízjogi engedélye van. Arról pedig a vízügyi igazgató beszélt a korábbi lakossági fórumon, hogy a termálvíz elvezetését a holtág rehabilitációjára, illetve kármentesítésére fordított uniós pénzkeretből fogják elvezetni.

hvg.hu

Évtizedes küzdelem vége?

Ahogy írtuk, többnyire azzal utasították el a „Dögtisza”, vagy Feketevíz mellett élőket, hogy túl sokba kerülne a rehabilitáció. 2016-ban jött a jó hír, hogy 2,3 milliárd forint uniós pénzből indulhat a munka, ekkor mindenki boldog volt, környezetvédelmi hatástanulmány is készült, de aztán sokáig nem történt semmi. Egy éves hallgatás után jelentették be a térség képviselői, hogy menet közben kiderült, hogy súlyosabb a helyzet, mint gondolták, ezért dupla összegből nem vízügyi, hanem kármentesítési programot kell lebonyolítani, erről a hvg.hu is írt tavaly novemberben. Azóta megint csend van, a politikusok arra kérik a lakosokat, hogy várják ki, amíg a részletekről is be tudnak majd számolni.

A helyzetet bonyolítja, hogy az előző, még 2,3 milliárd forintos projekt tervei szerint a mederből kikotort 160 ezer köbméter szennyező anyagokat tartalmazó iszapot valahol el is kell helyezni, sőt kezelni is kell. Az idén tavasszal értesültek a lakosok arról, hogy a négy településrész közötti területen tervezték a szennyvíziszap lerakását, többek szerint közel a lakóövezethez. Ezeket a korábbi hatástanulmányban is megjelölt helyszíneket jártuk végig, köztük van holtág meder, ártéri erdő, rekultivált hulladékudvar is. Az új verzióról pedig az érintettek nem tudnak semmit, azt viszont igen, hogy a kitermelendő iszap nem lett jobb, és nem lett kevesebb az előző hatástanulmányokban feltártakénál.

Csend

A kampányban felindulást gerjesztő székesfehérvári eset sem tett jót a szegedi projektnek, nyilván emiatt is aggódnak a mocsoktól megszabadulni vágyók is. Az importiszap kezelésének hírére Egerszalók környékén is összefogtak kilenc település lakói, hogy 200 ezer tonna import szennyvíziszap lerakását, kezelését megakadályozzák. Valószínűleg ezek az esetek is közrejátszottak abban, hogy megkeresésünkre egyetlen szakértő sem reagált, akiktől a szennyvíziszap ártalmatlanításának, kezelésének technológiájáról érdeklődtünk volna. Az Index a fehérvári cég tulajdonosától kapott még információkat, ebből az derül ki, hogy nemcsak szép summát hoz az iszapkezelés, de a talaj javításában is felhasználható volna.

A szegedi holtág esetében az előző, a 2,3 milliárd forintos keret felhasználására kidolgozott hatástanulmányt a BioAqua Pro Kft. készítette el az Országos Vízügyi Főigazgatóság tulajdonában álló Víziterv Environ Kft. megbízásából. A honlapjukon ők csak annyit közöltek a projekttel kapcsolatban, hogy az átkerült a kármentesítő alapba. A Magyar Közlönyben tavaly novemberben jelent meg az átcsoportosításról szóló rendelet.

hvg.hu

Az idén októberben pedig a Közbeszerzési Értesítőből derült ki, hogy az egész projektre elkülönített négy milliárd forintos keretből 266 millió forintra az újabb projekt tényfeltárására és egy pilot program tesztelésére az Adept Enviro Kft.-vel kötöttek 12 hónapra szerződést. A cég május végén került Mészáros Lőrinc testvérének, Mészáros Jánosnak a tulajdonába, szeptemberben jegyezték be a szennyvíziszap kezelését is a tevékenységeik közé. A cég ügyvezetésével persze tapasztalt szakembert bíztak meg, de az helyi forrásaink szerint nem világos, hogy miért nem az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező BioAqua Pro Kft. folytatja a munkát, amely az elmúlt másfél-két évben már amúgy is beleásta az élő „pöcegödör” problémájába magát. Úgy tűnik, hogy ez utóbbiak most azzal vigasztalódhatnak, hogy 15 millió forintért kísérletezhetnek a szennyvíziszap energia- és nyersanyag tartalmának innovatív hasznosításán.

Az, hogy a szegedi projekt maradék négymilliárd forintját ki és hogyan fogja elkölteni, nem világos egyelőre. Addig is, a Szeged déli részén található négy településrész lakói marhatják egymást: a közvetlenül a Feketevíz partján élők a „takarítást” sürgetik, a gyálarétiek és a hattyasiak meg azért pánikolnak, hogy a grandiózus mennyiségű szennyiszapot az ő ablakaik alá szállítják. Ez utóbbiak már pertársaság alakítását is tervezik arra az esetre, ha a kertjeik végébe kerülne a „lerakat”, aminek a mennyiségéről a név nélkül nyilatkozó szakember is azt mondta, hogy az országban nincs annyi befogadó hely, ahol ez a hatalmas mennyiségű iszap elférne. A projektért lobbizó politikusok meg azzal fenyegetőznek, ha sokat kekeckednek a lakók, akkor elviszik a pénzt, és marad a pöcegödör.

Megkerestük az ügyben a legkompetensebb területileg illetékes vízügyi igazgatóságot, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy 2019 november elején a tényfeltárás részeként benyújtották a pilot tervet a hatósághoz, az engedélyezési eljárás jelenleg folyamatban van, a tényfeltárási záró dokumentáció leadásának határidejét november 4-ről az év végére módosították.