Svédországból jött az ötlet és a gazdája is: Fritzson-Bajdor Tünde itthon egy éve indította el a Swappis Ruhaforgót, amelynek neve (ejtsd: szvopisz) az angol swap (cserélni) igéből és a svéd loppis, vagyis bolhapiac szóból állt össze. A hazai elődjét az alapító Svédországban már közel 400 négyzetméteren sikerre vitte, olyannyira – meséli –, hogy a mai napig kap üzeneteket korábbi törzsvásárlóitól, milyen jó lenne, ha újranyitna.

Tünde még svéd férje révén 2005-ben költözött az idén világhírűvé vált 16 éves környezetvédő aktivista, Greta Thunberg hazájába, az uppsalai egyetemen végezte el a fenntartható fejlődés mesterképzést. Szakmai gyakorlatát is egy fenntartható divattal foglalkozó tanácsadó és oktatásszervező intézménynél töltötte, így magától értetődő volt, hogy ebbe az irányba indult el. Amikor 2017-ben családjával hazaköltözött, az is egyértelmű volt, hogy kereskedelmi modelljét meghonosítja itthon is.

Second hand Svédországban és itthon

Svédországban nagy kultúrája van a használt ruhának, az adományboltoknak és a bolhapiacoknak is, ahol a kommunikáció erős eleme a fenntarthatóság, és a svédek gyakran szerveznek ruhacseréket. A kint inkább a fiatalok körében népszerű „egyszer használatos” fast fashion ruhák kora kezd lejárni, világszerte egyre többen fordulnak el a pazarló divatfogyasztástól.

„Sok diák és kreatíviparban dolgozó is szereti az alternatívabb, vintage holmikat, mert különleges darabokra lelnek használtan, nem utolsósorban alacsonyabb áron – meséli. Ám amíg itthon sokáig a szegényebbeké volt a turkáló, kint – pénztárcavastagságtól függetlenül – egy tudatos réteg vásárol használt holmikat. A másodkézből származó darabok Magyarországon is már évek óta egyre sikkesebbnek számítanak. Itthon még tartja magát a turkáló elnevezés, pedig pejoratív: nem divatos és a tudatosságot sem adja vissza.

Angolszász területeken a magasabb státuszt jelző second hand, a preloved vagy a preowned kifejezést használják”

– mondja Tünde.

Ami még fontosabb különbség, hogy Svédországban helyben gyűjtik be a ruhákat, és számtalan programot és vállalkozást, applikációkat és online felületeket építenek erre, Magyarországon ezzel szemben a használt ruhák szinte egész piacát lefedik az olyan nagy szereplők, mint a Háda, a Humana vagy a Cream. Ráadásul itthon a ruhagyűjtésnek egyáltalán nincs kiépített rendszere és leginkább importból származó ruhák között válogathatunk a használtruha-kereskedésekben – ennek az ökológiai lábnyoma is klasszisokkal nagyobb, mintha hazai gyűjtésből származnának a ruhák.

Hogyan működik a Swappis?

A vállalkozás arra a dilemmára ad választ, hogy mit csináljunk a már nem hordott, de még jó állapotban lévő ruháinkkal, ha nem szeretnénk azokat a szemétbe dobni. És persze sokan viszont is látnák a ruhák árának egy részét – ha már egyszer megvették. Az elmúlt években Budapesten is egyre népszerűbbek a gardróbvásárok és közösségi ruhacserék, azonban nem mindenkinek van kedve egész nap ülni a standja mellett. Se szeri, se száma már a használt ruhák eladására szakosodott Facebook-csoportoknak vagy Instagram-profiloknak is, de nem biztos, hogy megéri a vesződést. A Swappisszal viszont egy füst alatt megválhatunk ezektől a ruháktól.

Annyi a dolgunk, hogy kiválogatjuk azokat a ruhadarabokat és kiegészítőket, amelyeket már nem hordunk, és bevisszük azokat a Swappis-raktárba a nyitvatartási idejükben. A darabokat átnézik és értéküknek megfelelően pontokat kapunk értünk, amelyeket akár azonnal be is válthatunk egy régi-új termék árának az 50 százalékáig, de át is ruházhatjuk azokat, és lejárati idejük sincsen. Míg ott jártunk, volt, aki több mint húszezer, de hetven-nyolcvanezer forint értékben is vitt be holmikat. Persze bárki betévedhet a Swappisba és válogathat az ott lévő darabok közül, viszont tagoknak minden féláron van. Bár így is 500 forinttól indulnak az árak, és a legdrágább holmik is 10 000 forintba kerülnek.

Mekkora üzlet a használt ruha?

Ha bárki kételkedne a használt ruhában rejlő üzletben, az ne tegye: a szintén használt, csak éppen luxusholmikban utazó online kereskedő thredUp cég és a GlobalData legújabb kutatása alapján egy 24 milliárd dolláros üzletágról beszélhetünk, amely a szakértők szerint az elmúlt években meginduló dinamikus növekedés függvényében 2024-re megduplázódhat – ezzel nagyobb ágazattá válhat, mint a jelenleg élen járó fast fashion.

Egy másik online használt ruhákat kínáló cég, a Patatam idei felmérése szerint a brit nők szekrényében átlagosan 500 font értékű sosem hordott holmi található – ez összesen 13 milliárd font, ha a szigetország lakosságára levetítjük. A kutatók továbbá azt is hangsúlyozzák, hogy egy olyan szegmensről beszélünk, amely minden társadalmi, fogyasztói réteget megcéloz, és különösen a Z generáció tagjai (vagyis az 1995 és 2000 között születettek) lesznek lelkes használtruha-vásárlók.

„Az ötven év felettiek sokkal tudatosabbak, a szüleink generációja még nem volt ennyire túlfogyasztó, mint a mostani 20-40 évesek. A fiatalok, a »Greta-generáció« pedig már így nőtt fel, egyre kisebb koruktól természetes nekik a tudatosság és a felelős szemlélet” – mondja Tünde. A használt ruha vásárlása korántsem pénz, hanem tudatosság kérdése, ez a réteg itthon is egyre csak nő.

Van olyan 15 éves vásárlóm, aki elvből nem vesz új ruhát, mert tisztában van a divatipar környezetszennyező, kizsákmányoló voltával

– meséli.

A Swappis jelenleg a teljes munkaidőben dolgozó Tünde mellett még két embernek ad munkát, és az első pillanattól fogva profitot termel, már heti két nap csak a raktárrendezésé és az újonnan beérkező ruhák feldolgozásáé. „Itthon gyakorlatilag nulla befektetéssel kezdtem a Svédországból magammal hozott állványokkal, a vállfák egy részét is ingyen szereztem. Nyugtatömbbel indultam, a pénztárgép árát már a második havi bevételből finanszíroztam, és ezt a raktárat is úgy ajánlotta valaki jutányos áron. Mivel használt ruhákról beszélünk, nem is várják el az emberek a csilli-villi üzletbelsőt, sőt sokaknak tetszik ez az indusztriális és eklektikus, kicsit romkocsmákra emlékeztető belső” – meséli a hazai indulásról. Ráadásul különösebben nem is reklámozták a vállalkozást, meglepőnek tűnhet, de még a pesthidegkúti raktárba is betévednek az érdeklődők. Tünde a kereskedelmet is a mély vízbe ugorva tanulta meg, mára megszerette, hogy a tudatosság mellett némi humorral és kreativitással megspékelve kedvet is kell adnia az embereknek ezekhez a ruhákhoz.

Mit kínál a Swappis?

Úgy tartja a mondás, hogy ami valakinek szemét, az másnak kincs: ahogy beléptünk a 140 m²-es főhadiszállásra, meg is akadt a szemünk egy Gianfranco Ferré papucson, egy Max Mara táskán és egy Stella McCartney x adidas hátizsákon. De gondoljunk bátran egy korszakra, évtizedre vagy stílusra, biztosan találunk a sokszínű felhozatalban kedvünkre valót. Könnyen bukkanunk Ralph Lauren, Armani, Calvin Klein darabokra, Prada cipőre, Levi’s vagy akár Dolce & Gabbana farmerekre is.

Egyszer egy eredeti Louis Vuitton-táskára csaptak le 10 000 forintért. Na, akkor elgondolkodtam azon, hogy ezt túl olcsón adtuk el

– mondja Tünde nevetve. Viszont akármilyen márkás is egy ruhadarab vagy kiegészítő, az emberek nem fizetnének ki annyival magasabb árat: „használt dolgokat pont azért vesz az ember, mert jól akar járni. Ötezer forintnál drágábban már lassan kel el egy termék”. És Tünde nem is tartaná korrektnek, ha nagy differencia lenne a márkás termékek árai között, hiszen Magyarországon sok dizájnerholmi kering a másodlagos piacon, így lehet, hogy az eladója is már használtan (és jutányos áron) csapott le rá.

De visznek be hozzá irhakabátokat, szőrmebundákat is, egyszer egy Náray-kosztümöt adott el Tünde úgy, hogy egy nő a lányának vette meg – hogy majd 5 év múlva belenő a különleges darabba. Hogy egyre több ruhát adnak be (sokan egy költözés miatt szinte a teljes, kifogástalan ruhatárukat otthagyják), a kínálat is egyre szélesebb és színesebb, továbbá folyamatosan selejtezik le a kevésbé érdekes ruhákat. Általában 1-3 hónapon belül új tulajdonosra találnak a darabok, ami nem, azok adományba mennek, vagy újrahasznosítás céljával adják le őket. Viszont ne gondoljuk, hogy csak használt holmikba futunk: rengeteg új, eredeti címkével ellátott ruhadarab is bekerül a Swappisba, és sok vásárló visszajelzése alapján jobb minőségűek is az itt található darabok, mint a többi, hazai használt ruha üzlet kínálatában.

Tudatos Vásárlók Közössége

A másodkézből származó ruhakereskedelem kapcsán elengedhetetlen a közösségépítés és a szemléletformálás is: „az emberek kíváncsiak és kérdeznek, nagyon jókat lehet a vásárlókkal beszélgetni akár a divatiparról, főleg, ha már »beszélik« a tudatosság nyelvét. Amikor a svéd Swappist elindítottam, akkor éreztem azt, hogy a vállalkozásom révén – mivel napi szinten találkozom, beszélgetek emberekkel, fogyasztókkal – jobban része vagyok a társadalomnak. Azonnali visszajelzést kapok, hallgatom a véleményüket, látom a hozzáállásukat, kicsit olyan, mint egy folyamatos piackutatás” – meséli.

Rengeteg törzsvásárlója van, a hazai Swappis-közösség már 1500 tagot számlál, akik közül sokan gyakori visszatérők. „A személyesség és a beszélgetések miatt jönnek vissza és imádnak bóklászni az újonnan beérkezett ruhák között, a kíváncsiság is hajtja őket, hogy mi jött be, amióta nem jártak nálam. Egyszerűen szükség van az emberi kontaktusra, akár arra is, hogy visszajelzést adj, hogy az adott ruha jól áll-e nekik. Igénylik azt, hogy egy ismerős arccal találkozzanak, és tudják, hogy ha jönnek, engem itt találnak.

Ez ugyanolyan, mint ahogy régen működött: megvolt, hogy kitől vetted a húst, a zöldséget, kihez jártál fodrászhoz

– mondja Tünde. Minden bevitt ruhadarab transzparensen ki is kerül, amitől még inkább magukénak érzik a vásárlók a Swappist, és amikor újból eljönnek, nevetve jegyzik meg, hogy felfedezték a saját holmijukat a sorok között vagy akár a közösségi média oldalunkon és észreveszik, hogy eladtuk-e már például a szoknyájukat.”

Merre tovább?

A növekedés szempontjából a Swappis a „lassú víz partot mos” elvét követi. Jelenleg a saját honlap mellett a közösségi média felületein találhatóak meg. „A stílustanácsadás is fontos, hogy megmutassuk, mit hogyan, mivel lehet hordani. Sokan jönnek el csak amiatt, mert megláttak egy felsőt az Instagram-oldalunkon. Ez is olyan, hogy mindenkinek az kell, ami a kirakatban van. Viszont szükség van az online jelenlétre, mert enélkül olyan, mintha egy dobozban lennél, elzárva a külvilágtól.” A még nagyobb láthatóság végett egy webshopon is dolgoznak, ahová a különlegesebb, exkluzívabb, vintage darabok kerülnek majd be, azonban Tünde nem hisz úgy az online kereskedelemben: „az eddigi tapasztalataim alapján a webshop is inkább az üzletbe tereli be az embereket. Egy ruhát fel kell próbálni, meg kell fogni az anyagot” – véli.

Egy frekventált helyen lévő, belvárosi üzlet nyitását a magasabb költségek miatt is egyelőre – nem tudja, hogy gyávaságból vagy kényelemből – még nem merte meglépni, a jelenlegi helyet pedig ilyen ütemben elég hamar ki fogják nőni. Egy lehetséges opció számára egy franchise-hálózat elindítása, hiszen legalább havonta egy ilyen irányú, komoly megkeresést kap az alapító. „Nagy falatnak és egyelőre álomszerűnek tűnik, hogy a Swappis nemzetközi lánccá nője ki magát – mondja Tünde. – De amiatt is, hogy a médiában egyre inkább helyet kap a fenntarthatóság, mindenki tudja már, mi az a klímaváltozás vagy ökolábnyom, és azt, hogy ő mit tehet ezek csökkentéséért.

Ha valaki csak a pénzt látja ebben, az nem lesz jó képviselője ennek az ügynek.”

Érdekli a gazdaság? Még több cikket talál Facebook-oldalunkon: