Zsiday elismeri, sosem értette, hogy mire fel ez a várakozás, amikor a hazai munkaerőpiac egyre szűkebb és a Nyugat elszívóereje folyamatosan igen magas. A legtöbb elemzés a termelékenység-növekedéstől elszakadó bérek fenntarthatatlanságára hivatkozva várta a bérnyomás csökkenését. Ám mivel a szerző szerint hazánk az unortodox közgazdaságtan Sarkcsillaga, sőt Szíriusza, ezért ő is elővezetett egy unortodox közgazdasági fejtegetést a magyar bérekkel kapcsolatban.

Azt írja, nagyon leegyszerűsítve (a bérek szempontjából) a magyar gazdaságban négy szektor van: az állami, a szolgáltató, az ipar pedig két részre oszlik: multik, és kkv-k.

Az állam alkalmazkodik a helyzethez, árelfogadó, nem tud nagyon mit tenni. A szolgáltatószektor egy ideig benyelte a magasabb béreket, de most már láthatóan elkezdte azt áthárítani. Ha kétszerannyi fizetést kell adni a borbélynak, akkor majd kétszerannyiba kerül a hajvágás, a kereslet meg valószínűleg nem annyira árrugalmas, hajat mindenképp kell vágatni. Ők tehát annyival fogják emelni az árakat, amennyivel mennek fel a bérek, és a sokkal olcsóbb indiai hajszobrász nem tud versenyezni a magyarral nyilvánvaló okokból (“non-tradable sector”). A szerző eslimeri, erős leegyszerűsítés, de szerintee a szolgáltatószektor számára a kialakult bérszínvonal adottság, amihez alkalmazkodnak az ágazat szereplői, és ugyanezt teszik a fogyasztók is.

A multik számára valójában még 20-30%-kal magasabb bérek mellett is nagyon olcsó a magyar munkaerő, még így is olcsóbb sokkal a németnél, de valószínűleg a csehnél is, úgyhogy ők egy kicsit szitkozódnak, majd megadják a fizetésemelést, belefér a profitabilitásba. Maradnak a “tradable” szektorban szereplő magyar kkv-k, amelyeknek viszont nem túl magas a nyereségrátája, ők azok, akiknek igazán nehézséget jelent a béremelkedés. Ők egyrészt elkezdtek gépesíteni (ez már látszik a beruházási adatokon), hogy kiváltsák a drága munkaerőt, másrészt számukra az euróban kifejezett bérek számítanak, a magyar jegybank pedig láthatóan csúszó árfolyamrendszert alkalmaz (a forint lassú leértékelése az euróhoz képest), ami némiképpen tompítja a forintban számolt erős béremelkedés hatását, így fogukat összeszorítva ők is bírják még egy ideig.

Összességében a szerző szerint az a helyzet, hogy a bérek, miután kimozdultak egy instabil egyensúlyi pontból, még tovább tudnak emelkedni, legalábbis addig, amíg komolyabb globális lassulás/recesszió nincsen (vagy haza nem küldik a magyar migránsokat, de ennek kicsi az esélye). Ha nem lesz ilyen 2-3 évig, akkor még addig simán lehet éves 10% béremelkedés. További részletek az Alapblog.hu-n.