Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A fényáteresztő beton gyártásával, a fejlesztésekkel sem állt le Losonczi Áron, de dédapja egykori ültetvényén szőlőt is termeszt Csongrádon. A feltaláló bora már versenyeken is nyert, pedig még pincéje sincs, de tervezi, hogy az idén az is lesz.
Tizenöt évvel ezelőtt felkavarta a szakmát az egész világon Losonczi Áron, aki huszonnégy évesen „robbantott” találmányával, az áttetsző betonnal. Korán jött a siker, de a sokk sem maradt el. Losonczi még az üvegbeton hozta népszerűségben fürdőzött, amikor az üzleti élet sötét oldalát is kénytelen volt megismerni: éveken át küzdenie kellett, hogy a találmány szabadalmát visszaszerezze. A HVG öt évvel ezelőtt készített a feltalálóval interjút, akkor úgy tűnt, hogy Losonczi még nem döntötte el véglegesen, hogy merre veszi az irányt, a fővárosban rendezi be a főhadiszállását, vagy marad vidéken. Most kiderült, hogy marad, mert időközben „röghöz kötött” is lett.
Ha 15 éve Magyarországon marad, akkor nincs üvegbeton
Az éppen építészmérnöki diplomáját bezsákoló fiatal srác elnyert egy svédországi ösztöndíjat. Stockholmban semmi más dolga nem volt, csak a kutatás, minden támogatást megkapott, még a szabadalmi díját is finanszírozták. „Ha itthon maradtam volna, valószínűleg minden időmet a pénzkereséssel kellett volna töltenem” – idézi fel Losonczi, aki Svédország után hazament Csongrádra, ott készítették el annak idején a találmány nagy méretű prototípusát, ezt mutatták be Svédországban. A hírnevet ez a kiállítás hozta meg, ezért kapott számos nemzetközi és hazai díjat is.
Apró lépések
„A fővárosban legfeljebb egy rozsdanegyedben, vagy külső iparterületen lehetne a műhelyünk” – érvel a csongrádi működés mellett Losonczi Áron, aki azt is hozzáteszi, hogy itt kisebb a rezsi, gyorsabb az eszközbeszerzés. Az is kiderül, hogy nem mindig van folyamatos munka a cégnél, amelyet még 2004-ben alapított a találmány gyártására, jelenleg egy új projekt előkészítő fázisa folyik. A Litracon Kft.-nek egy alkalmazottja van, maga Losonczi, ő intéz szinte mindent, és irányítja a gyártást is.
Ha érkezik megrendelés, akkor összerántjuk a megszokott csapatot és megcsináljuk
– magyarázza Áron. Az elmúlt évben gyártottak például egy katari szállodának recepciós pultot, térelválasztó belső falat, itthon főként belsőépítészeti megrendeléseket kapnak, de emellett több utcabútor is készült Litraconból. Most egy győri munkára készülnek, ott egy keresztút stációihoz rendeltek meg tőlük betonlapokat, de Tatabányán egy totemoszlopot készítettek.
„Az idő engem igazolt” – állapítja meg Losonczi, utalva arra, hogy azok a külföldi cégek, amelyek tíz évvel ezelőtt meg akarták szerezni a találmány szabadalmi jogát, nagy szériagyártásra, sokszor hitelből rendezkedtek be, ám egy-két év alatt csődbe is mentek.
Arról nem is beszélve, hogy közben persze a pert is elveszítették: első körben 2009-ben döntött a bíróság Losonczi Áron javára, majd végül 2014-ben zárult le teljesen az ügy. Ekkor az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbezési Tanácsának müncheni ülésén helybenhagyták a Felszólalási Tanács korábban hozott döntését, ezzel az üvegbeton Losonczi Áronhoz köthető európai szabadalma maradt érvényben.
Tehát közel tíz év ment el a pereskedésre, öt évvel ezelőtt dőlhetett volna nyugodtan hátra a feltaláló, aki, talán éppen a viharos évek okán is, óvatos. „Elég költséges a gyártás, és a piac is hektikus” – mondja Losonczi, aki szerint a tömeggyártás szóba sem jöhet. Bár még a pereskedés közben kifejlesztett egy újabb, olcsóbb típust, a pixelbetont, még így sem olcsó mulatság. (A pixelbeton egy kevésbé költséges változata az üvegbetonnak, arra az eshetőségre dolgozta ki a csongrádi feltaláló, ha elbukná a szabadalmi pert.) Most így lényegében két terméket gyártanak a csongrádi üzemben (ha van megrendelés). Emellett, teljesen jogszerűen együttműködve, licencszerződést is kötöttek egy német céggel még évekkel ezelőtt, ez a Litracon másik bevételi forrása. Alapvetően egész életük végéig megélnének ebből, igaz, nem fényűzően.
„Most éppen az új házunkon dolgozunk, de annyira drága maga az építkezés, hogy a transzparensbeton részek beépítésével várunk még, majd meglátjuk, hogy marad-e rá keret. Üvegbeton lámpáink viszont biztosan lesznek, ezek a legújabb termékeink” – illusztrálja Losonczi, hogy valóban drága a termék, a legolcsóbb változatot négyzetméterenként kétszázezerből lehet kihozni.
Az „üvegbetonos” cég tehát működik, igaz, átmenetileg, csökkentett üzemmódban, de Losonczi Áron szerint a bevételek jó alapot adhatnak egész életükre. Az időközben családot is alapító fiatalember szerint „rá kell erősíteni”, de egyelőre sok idejét leköti az új családi ház építése, és a szőlő, ami a nyakába szakadt. Pont abban az évben, amikor végérvényesen eldőlt, hogy nála marad a szabadalom.
Ráéreztem a borászat ízére
„Pár évvel ezelőtt meghalt az édesapám, éppen szüret után, így kezdeni kellett valamit az éppen erjedő musttal” – ad egy nem éppen az elkötelezettséget mutató magyarázatot a borászkodásra Losonczi Áron, de rögtön hozzáteszi azt is, hogy azt gondolta, ha már csinálni kell, akkor csináljuk jól. Ez volt néhány évvel ezelőtt, és most úgy érzi, beleszeretett az évekkel ezelőtt nyakába zúdult feladatba.
„Szakítottam édesapám hagyományával, a hordós erjesztés és érlelés mellett pár éve reduktív technológiával készítjük a rozé és fehér borainkat, jelenleg a friss gyümölcsös ízekben gondolkodunk, de most vásároltunk éppen új területet, ahova kadarkát is szeretnénk telepíteni, ott már jöhet a hordó és a pince” – mesél terveiről Losonczi.
„Ez az év lehet a vízválasztó” – mondja Áron, aki már tervezi a borászatot, nem szégyelli kikérni tapasztalt borászok véleményét. Az üvegbeton feltalálója ezen a területen is az apróbb lépések híve, egyelőre rozé és fehér boraik vannak. „Karácsony óta lehet kapni egy helyi boltban, és néhány étteremben a borunkat, a kislányomról elnevezett Rózi Rozét, ezerkétszáz palackunk van, ez kezdetnek éppen jó” – osztja meg az üzletfilozófiáját Losonczi Áron.
„Nyertünk a borainkkal versenyeken, ahogy most legutóbb a Vajdaságban, Temerinben is elhoztunk egy aranyat és egy ezüstöt. Ez nagyon jó biztatást ad a jövőre nézve, most nagy kedvvel állunk bele” – magyarázza Losonczi. „Aztán majd meglátjuk, de azt semmiképpen nem tervezzük, hogy elmegyünk innen. Csongrád jó hely” – teszi hozzá a feltaláló.
„A bokrosi lány”
„A csongrádi Körös-toroknál nyáron olyan, mintha tengerparton lennénk, itt laktunk, az új házunk is itt épül a Művészteleppel szemben” – sorolja a kötődéseit a kisvároshoz. A nagyszülői háznál kezdődött a zenekaruk „pályafutása” is. Tizenhat éve zenélnek együtt heten, barátok, amolyan paródiának is mondható a repertoárjuk, saját, helyi „nyelvre” fordítják le a slágereket, olyanokkal szórakoztatják a nagyérdeműt, mint a „Bokrosi lány”, amely a Steppenwolf zenekar "Born to be wild" csongrádi változata, helyben szabályosan kultusza van a bandának.
„A kislányom, igaz, még csak kétéves, de majd később egyedül mehet iskolába, felpattanhat a bringára, hazatekerhet. A feleségem, Zsófi, itt dolgozik, egy konyhatechnikai cégnél marketinges, a vállalkozásunk ugyanúgy tud itt működni, sőt jobban, mintha a fővárosban lenne. Ha valami mégis hiányozna, elmegyünk érte. Fordítva, nehezebb volna, sőt, lehetetlen” – mondja Losonczi Áron, a világhírűvé lett üvegbeton feltalálója.
