Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Lehet, hogy csak egy viccet vettek túl komolyan, amikor először felvetették az óraátállítás ötletét; volt, hogy másfél évig tartott a nyári időszámítás; megesett az is, hogy az óra állítgatása helyett a munkaidőt hozták korábbra. Összegyűjtöttünk néhány kevésbé ismert tényt az óraátállításról.
Az utolsó előtti óraátállítás jöhet most vasárnap hajnalban, legalábbis ha az a terv valósul meg, amellyel Jean-Claude Juncker idén előállt. Akik kicsit szkeptikusabban gondolkoznak a 28 kormány döntéshozatalának sebességéről, annyival írnák át Juncker tervét: adjanak időt 2021-ig, addig döntsék el a kormányok, nyári vagy téli időszámítást szeretnének. Most annyi biztos: most vasárnap éjjel 2:59 után újra 2:00 lesz.
Rómában inkább az óra hosszát állítgatták
Az ókori Rómában már 24 órából állt a nap, de egész másképp oldották meg az időbeosztást, mint mi: mindig annyira hosszú volt egy óra, hogy napkeltétől napnyugtáig 12 óra teljen el. Így aztán tél közepén egy nappali óra 45 percig tartott, egy éjszakai óra 75 percig. Nyáron aztán nappal 75 perces volt egy óra.
Viccnek indult az egész?
Az óraátállítást először a Journal de Paris egy 1784-ben megjelent névtelen olvasói levele vetette fel – hamar kiderült, hogy a szerző az Egyesült Államok akkori párizsi nagykövete, Benjamin Franklin volt. A történészek vitatkoznak arról, pontosan mi történt: sokak szerint Franklint, aki korának egyik legnagyobb feltalálója volt, annyira feltétel nélkül tisztelték, hogy nem vették észre, egyszerűen viccelt. Tény, hogy az óraátállítás mellett felvetette azt is, hogy adóztassák meg a sötétítőket, meg azt, hogy napkeltekor ébresszék harangjátékkal és ágyúkkal Párizs népét. Mindenesetre akár szatíra volt, akár nem (itt elolvashatják, és dönthetnek), az első érv az óraátállítás mellett még a XXI. századba is eljutott: így lehet spórolni a világításon, évi 64 millió font gyertyát. Akkor ebből még nem lett semmi.
Mielőtt óraátállítás volt, időzónák kellettek, ahhoz pedig vasút
Nyilván semmi értelme óraátállításról beszélni, ha nincs az országban egy egységes idő, vagy a nagyobb helyeken több fix időzóna. Sokan azt hiszik, hogy ezt az amerikai vasútépítés kényszerítette ki, de ez tévedés: a brit vasút már 1847-től a greenwichi időhöz állítva közlekedett, a XIX-XX. század fordulóján ehhez alkalmazkodott a világ legtöbb országa. Az amerikai vasutakon is rájöttek, hogy jó ötlet az egységes idő, csakhogy ezt úgy oldották meg, hogy minden társaság a saját központjának helyi idejét jelenítette meg az óráin – a nagy csomópontokon így aztán több időt használtak egyszerre.
A britek pedig azért használták a greenwichi időt, mert akkor már majdnem kétszáz éve az ottani Királyi Obszervatórium órájához igazították a tengerészek az óráikat. Erre nem a pontos idő ismerete miatt volt szükségük: indulás előtt beállították az órát greenwichi időre, majd útközben megnézték, hogy amikor ott delel a Nap, ahol épp járnak, mennyi az idő Greenwichben, és a különbségtől ki tudták számolni, melyik hosszúsági fokon vannak. (Így aztán nem csoda, hogy vagyonokat fizettek az órásoknak, akik olyan órát készítettek, amelyeknek az alkatrészei annyira jók voltak, hogy az óra több hónap tengeri utazását is kibírta, és pontosan mutatta, mennyi az idő otthon.)
Már a kezdésnél sem a legjobb időzónában voltunk
Az Osztrák-Magyar Monarchiában amikor kellett, Bécshez igazították az időt, 1890-ben viszont úgy döntöttek, hogy az egész országban a Greenwichtől eggyel keletebbre lévő időzóna lesz érvényben – ebben vagyunk azóta is. Ebben a zónában a 15. hosszúsági fokon, Bécstől kicsit nyugatra delel pontosan 60 perccel Greenwich előtt a Nap, míg az eggyel keletebbi középvonal, a 30. szélességi fok Kijev mellett halad el. Így aztán a Trianon előtti Magyarország nagyjából negyede közelebb volt a 30. szélességi fokhoz, mint a 15.-hez, 1920 óta viszont csak az ország néhány keleti falva van a „rossz” időzónában. Más kérdés, hogy ez senkinek nem tűnik fel: ma már egyáltalán nem számít, mikor delel a Nap, sokkal fontosabb az, hogy minél több időt töltsünk ébren világosban.
| Ha úgy számolnánk, mint |
- az ókori rómaiak: ezen a héten 51-52 perces óráink lennének napközben, 68-69 percesek éjszaka, így már sokkal jobban élveznénk a nyolc órás munkaidőt, mint a nyáron, amikor ugyanez 8-szor 75 percet jelentett volna. - a XVIII. századig: 60 percesek lennének az óráink, de akkor lenne dél, amikor valóban delel a Nap. Budapesten például ezen a héten 25-27 perccel később lenne dél, mint most, Sopronban ennél nagyjából tíz perccel később, Nyíregyházán tíz perccel korábban. - a XIX. században, 1890-ig: ahogy terjed a vasút, egy ország egy központi időt használ. Vagy a bécsi idő lenne az egész országban, vagy ha belevesszük a számításba, hogy felbomlott a Monarchia, a budapesti. - ahogy Juncker szeretné: vasárnap nem állítanánk át az órákat, jövő héten már fél 8 körül kelne a nap, de még majdnem este 6-ig világos volna. |
Az elsők között vezettük be
Az 1890-es évektől egyre többen vetették fel, hogy nyáron az energiatakarékosság miatt előre kellene állítani az órákat. Több városban vagy megyében voltak erre kísérletek, de a háború kellett ahhoz, hogy tömegesen vezessék be: elsőként 1916-ban Ausztria-Magyarországon és Németországban történt meg, hogy az egész országban egységesen átállították az órákat. Aztán kiderült, hogy a hosszú nyári nappalok nem csak a hadiiparnak, hanem a kereskedelemnek is jól jönnek, az 1980-as évek Amerikájában például nagy üzletláncok és gyorséttermek beszállítói pénzelték a tovább tartó nyári időszámításért dolgozó politikusokat.
Háromszor már eltörölték
Magyarországon először 1916-tól 1920-ig volt nyári időszámítás, majd a következő háborús spórolásban újra bevezették, sőt, 1941-től egészen 1949-ig élt a rendszer. 1954-től 1957-ig az esti termelésre hivatkozva újra át kellett állítani nyáron az órákat, utána pedig 1980-ban tértek ehhez vissza az elszabaduló energiaárak miatt.
Másfél évig is tartott már nyári időszámítás
Kezdetben teljesen rendszertelen volt, mikor kellett átállítani az órákat. 1917-ben például áprilistól júniusig, két évvel később már november végéig tartott a nyári időszámítás. Amikor 1941 áprilisában áttértünk a nyári időszámításra, legközelebb másfél évvel később, 1942 novemberében állították vissza az órát. 1954-1957 között május-június fordulójától szeptember végéig volt nyári idő. Az 1980-as újra bevezetés után egy évvel már ráálltak arra, hogy március utolsó vasárnapjától van nyári időszámítás, 1995-ig viszont nem október, hanem szeptember utolsó hétvégéjén álltunk vissza a téli időre.
Az amerikaiak soha nem voltak egyszerűek
Egy európai megérti az itteni óraátállítások rendszerét, legfeljebb megmagyarázni nem tudja, de a régi amerikai rendszer számunkra a teljes rémálom. Nem elég, hogy kezdetben a vasúttársaságok a saját idejüket használták, egészen 1966-ig minden város maga döntötte el, akar-e óraátállítást – ekkor történt meg, hogy az összenőtt Minneapolis-St.Paul metropolisz keleti és nyugati felén két külön idő volt.
Ma is Egyesült Államokban van az enklávék enklávéja: az egész ország használja a nyári időszámítást, kivéve Hawaii és Arizona. Arizonán belül viszont hiába nincs óraátállítás, a navaho indiánok területén átállítják az órákat – kivéve az ott élő hopi törzs földjein. Ennél azért tényleg azt is egyszerűbb nézni, mikor delel a Nap.
Pedig az Egyesült Államok hozta el az óraátállítások egyik legjobb alternatíváját is. 1922-ben Washington DC állami alkalmazottai nyáron ahelyett, hogy átállították volna az órákat, egyszerűen reggel 9 helyett 8-ra mentek be dolgozni, így máris egy órával tovább volt este világosban szabadidejük. Lehet, hogy ennyire egyszerű lenne a megoldás?
