Egyetlen ornitológus véleményét sem hallottam, amely alátámasztotta volna a ketreces tartást ellenzők álláspontját

 – magyarázza Klazsik György ruzsai vállalkozó, hogy - a saját érdekein túl - miért bosszantották fel az üzletláncok nyilatkozatai, amelyekben azt helyezik kilátásba, hogy pár év múlva már csak az alternatív módon, vagy mélyalmon tartott tyúkok tojásait árulják majd.  

Klazsik nem számít régi motorosnak a "tojásos" szakmában, pár éve indult be a termelés az egykori ruzsai Tsz-majorban. Most, húsvét előtt oszlopokban állnak a bejáratnál a tojáshegyek, óránként fordulnak a szállítók. A tojás ára egyébként éppen lement, többek szerint a külföldi dömpingáru miatt. A közel ötvenezres baromfiállományt saját maguk nevelik, és ami a legnehezebb, a piacot is maguk térképezik fel, így értékesítenek.

A vállalkozó eredetileg biológia-testnevelés szakon szerzett tanári diplomát, de miután a 90-es évek közepén nem talált pedagógusként állást, úgy döntött, hogy vált, így Gödöllőn tanult környezetgazdálkodási agrármérnöknek.

Szlavkovits Rita

Kis kanyarokkal az agráriumba

„A gödöllői egyetemi évek alatt kétszer is voltam külföldön, egyszer diákmunkásként az Egyesült Államokban egy farmon, Ausztráliában pedig gyakorlaton voltam egy holland házaspár családi gazdaságában, majd két nagyüzemi zöldség farmon dolgoztam” – meséli Klazsik György, aki szerint ezek a tapasztalatok legfőképpen az önálló döntések meghozatalában, valamint a szervezettség szerepének megértésében segítettek neki. Miután 2001-ben megszerezte az agrárdiplomát is, rövid ideig hivatalokban dolgozott, így a vidékfejlesztési hivatalban, de a Közlekedési és Gazdasági Minisztériumban is megfordult.

Nem nagyon érintett meg az aktatologatás, el kellett döntenem, hogy most lelépek, vagy örök életemre papírmunkát fogok végezni

 – meséli, harminc év körüli fiatalemberként miért nem érezte kihívásnak az íróasztal melletti munkát,. Valamibe bele kellett vágni - fogalmazódott meg benne, és ekkor döntötték el egy barátjával, hogy pályázatíró céget alapítanak. Aztán nem sokkal később már úgy látták, jobb, ha nemcsak másoknak írják a pályázatokat, hanem maguk is elindítanak egy agrárvállalkozást. Ez tíz éve történt, mégis csak négy évvel ezelőtt indult be az üzem.

Szlavkovits Rita

Minden napra majdnem egy tojás

„Az első állományt vásároltuk, de most már magunk neveljük a jércéket” – magyarázza a 45 éves vállalkozó, hogy az első pillanattól az utolsóig követik, mi történik azzal az élelmiszerrel, ami végül a polcokra kerül. „Mi gyógyszereljük őket, saját recept alapján keverjük ki a takarmányt is, hogy a lehető legegészségesebbek legyenek a tyúkok” – folytatja, majd arról beszél, hogy a tojók négy hónaposan kerülnek a ketrecekbe, majd még egy hónapot kell arra várni, amíg minden napra tojnak egy tojást. Pontosabban 0,8–ra jön ki, ugyanis egy évre vetítve számolják, és száz madárra számolva az itteni ólakból napi 80-85 tojás jön ki. Egy tyúk 50 héten át tojik „gazdaságosan”, ezt követően, bár ugyanannyi takarmányt fal be, tojást egyre ritkábban rak, ilyenkor vágóhídra szállítják őket.

A vállalkozásnak, bár szigorúak az élelmiszertermelés körülményeit előíró jogszabályok, a közelmúltban pedig sújtotta az ágazatot a madárinfluenza és a Fipronil botrány is, mégis a megbízható munkaerő hiánya okozta eddig a legnagyobb fejfájást. „Úgy vették néhányan a kalapjukat, hogy egy szót sem szóltak. Később derült ki, jobb ajánlatot kaptak. Ilyenkor nehéz hirtelen pótolni a kieső embert” – idézi fel. Mára azonban talán már kialakult az állandó gárda, a két ólas telepen nyolcan dolgoznak.

Klazsikéknak az értékesítés is nagy falat, azt tapasztalják, hogy a minőségi termékek iránt nincs akkora kereslet, az emberek még mindig főként az olcsó terméket. Ennek dacára azt tervezik, hogy hosszabb távon duplájára, vagy akár négyszeresére is növelnék a termelést, de az áruházak belengette ketrecellenes nyilatkozatok miatt még kivárnak.

Szlavkovits Rita

Nem biztos, hogy a mélyalmos tartás egészségesebb

„Egészségesebben élnek a ketrecben a tyúkok, akkor most rossz nekik?” – teszi fel a kérdést Klazsik György. A magyar termelés nyolcvan százaléka egyébként is ketrecekből jön, és a vállalkozó nincs meggyőződve arról, hogy a mélyalmon tartott tyúkok tojta tojás higiénikusabb, egészségesebb volna. „Azt írják, hogy a ketrecben tartott tyúkok nem tudnak porfürdőzni, de a madarak azért porfürdőznek, mert tetvesek, nem azért, mert élvezik” – érvel a ketreces tartás mellett Klazsik. Az is kiderül, hogy egy csomó könyvet elolvasott, ami ezzel a témával kapcsolatos, aztán fejtegetni kezdi, hogy a házityúkban négy dzsungeltyúk DNS-ét is megtalálták, amelyek feltételezhetően a sötét erdő mélyén éltek. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ezek a madarak a sötétséghez szoktak. De felhozza azt is, hogy egyes szakemberek szerint sok madár éppen a stressztől pusztul el, amit az idegen tyúkokkal érintkezés idézhet elő, ez pedig a szabadtartásban fordulhat elő. (Az ellenérveket egyébként itt gyűjtötték össze.)

„Vannak terveink, akár Omega hárommal dúsított, vagy GMO mentes tojást is képesek volnánk „előállítani”, de egyfelől még nem látjuk a vevőket, akik hajlandók lennének ezt megfizetni, másfelől meg várjuk, hogy mi lesz a ketrecharc végkifejlete” – magyarázza a ruzsai vállalkozó, hogy mi befolyásolja a terveik alakulását. A termelést persze folytathatnák más körülmények között is, erre képesek lennének, de a százmilliókért beszerzett ketreceket ki kellene dobni a kukába. A környezetgazdálkodási mérnök szerint értelmetlenül.