Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kínai parlament évente egyszeri ülése nemigen szokott meglepetéssel szolgálni. Annál nagyobbat szólt az ülésszak előtt két bűnügyi hír.
Kínában nem jó ómen, ha valakit közvetlenül a programhirdető parlamenti plénum előtt kapcsolnak le. Előbb letartóztatták az AnBang biztosítási gigavállalkozás vezetőjét, Vu Hsziao-hujt (Wu Xiaohui), nem mellesleg Teng Hsziao-ping unokájának férjét, a többi között a New York-i Waldorf Astoria tulajdonosát. Pár nap múltán pedig a CEFC szénhidrogén-monstrum főnökét vonták korrupciós eljárás alá.
Szürke eminenciások a szürke zónában
Utóbbi cég vezetője, Je Csien-ming (Ye Jianming) mindig a háttérből szolgálta a Népköztársaság (és saját) érdekeit. Eddig. Senki sem várta, hogy a szürke zónában sertepertélő üzletember bajba kerülhet. Márpedig állítólag maga a pártfőtitkár-elnök rendelte el a vizsgálatot. De ki az a titokzatos titán, akinek kezén kattant a bilincs? A „kísértet-vállalkozás” először akkor került reflektorfénybe, amikor 2014 nyarán a vállalkozáscsoport 98%-ban az alig egy esztendővel korábban létrehozott Shanghai Energy Fund beruházási kft. tulajdonosa lett. Ezzel berobbant a Forbes magazin Global 500 rangsorába. A világ félezer legjövedelmezőbb cégének listájára ekkor 23 új jelölt kerül föl, amelyek közül 7 kínai volt. A rejtelmes magánbirodalom, a CEFC China Energy 33,6 milliárd dollárra becsült bevételével menten a 349. helyre rukkolt elő.
2016-ra már a világlista 229. helyén tündökölt. 30 ezer foglalkoztatottjával ekkor már a 10 legbefolyásosabb és nemzetközi téren is legversenyképesebb vállalkozás közé sorolták. Gomblyukukban ott virított a hongkongi alapítású CEFC Alapítvány nevű nem-kormányzati szervezet logója, amelyet még az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsánál is rendkívüli konzultánsként tartanak számon. A főnököt még a Római Klub think tank is tiszteletbeli elnökévé ütötte.
A globális „pénzügyőrök” azonmód kutakodni kezdtek. Annyit rögvest megállapíthattak, hogy a sanghaji cég több szektorban is sikeres: a pénzügyektől és ingatlanágazattól az energetikán és a szállítmányozási infrastruktúrán át a raktározásig és szállodaiparig szárnyal. A CEFC két óriáskorporációban és kilenc másik társaságban is jelentős részvénypakettel rendelkezik, köztük a sencseni tőzsdén jegyzett Huaxing vegyipari vállalatban és három külföldi nyersanyag-kitermelő cégben.
A még mindig csak 40 éves vállalkozó magánéletéről a külföldi kutakodóknak alig valamit sikerült kideríteniük. Ami biztos(nak látszik), a délkelet-kínai Fucsien tartományból származik, ahol Je családja szerény körülmények között élt. A fiú viszont hamar meglelte magában az üzleti szellemet. Kezdetben fakitermelési ügyletekkel ügyeskedett, majd – rokonok-ismerősök-barátok-üzletfelek révén – szállodákba szállt be, később az ingatlankereskedelembe merült alá. Úgy hírlik, hamar nemcsak jó kapcsolati tőkére, hanem jelentősebb vagyonra is sikerült szert tennie. A Fortune kínai változatának annyit elárult, hogy első nagyobb üzleti dobása az volt, amikor szülőföldjén a privatizáció legelső hulláma hátán sikerült „magáévá tennie” egy állami dugattyúüzemet, majd még nagyobb szabású paraxilol (egyfajta könnyűolaj-származék) -üzletekbe fogott. A földolgozott kenőanyagok és egyéb olajtermékek értékesítése még zsírosabb falatnak bizonyult.
Úgy tartják, az energikus fiatalember szerencsecsillaga 1999-2002 között kezdett meredeken emelkedni, amikor szűkebb pátriája, Fucsien tartomány kormányzója egy hasonlóan nagyravágyó férfi lett. Az ambiciózus kádert Hszi Csin-pingnek hívják, ő ma a Kínai Népköztársaság elnöke. A két meredeken fölívelő pálya közös gyökereire utalva Je irodájának falán díszes keretben ott büszkélkedett Hszi akkori kalligráfiája. Ám kettejük kapcsolata most alighanem végleges törést szenvedett.
A jóképű, rendkívül fiatal, vékony és szálfa egyenes, feszes tartású üzletember – ennyi biztos róla! –, 2002-ben, alig 25-esztendősen alapította a CEFC China Milestonest, és (eddig szeplőtelen) tekintélyére jellemző, hogy azóta is mindmegannyiszor egyhangúlag újraválasztották az igazgatótanács élére.
Emellett volt két esztendeig a hadsereg külkapcsolatainak sanghaji szervezetében főtitkár-helyettes, ami nemzetközi kapcsolatainak szárnybontogatásához járult hozzá. Egyben magasabb rendű-rangú kínai katonák és káderek köreihez is közelebb került. Szingapúri kutakodók szerint Je utóbb a Zhuhai Zhenrong állami kereskedelmi cég egyik leányvállalatát vezette, amely iráni olaj importjára szakosodott.
Rejtelmes szigetek
Alapos megfigyelőknek nem kerülhette el a figyelmét, amikor Je Csien-ming 2015 szeptemberében az Országos Népi Gyűlés pekingi palotájában ott tündökölt Hszi Csin-ping elnök-pártfőtitkár oldalán, amikor Milos Zeman cseh államfőt látták vendégül. Igaz, előzőleg már Prágába (is) elkísérte a kínai nagyfőnököt. Talán az sem véletlen, hogy a hivatalos út „farvizén” a CEFC 1,5 milliárd dollárnyi cseh részvényt vásárolt. „Hálából” (?) a cseh elnök különtanácsadójává nevezte ki.
Talán így már kevésbé keltett meglepetést, amikor pár nappal Hszi elnök Trump „udvarában” tett látogatása előtt 2017 márciusában a lassan ismerős arcú kínai üzletember 100 millió dollárért bezsebelte a Cowen Group amerikai tőzsdecég részvényeinek 19,9 százalékát. A külföldi befektetések amerikai felügyelete, a CFIUS is érzékeny vizsgálódásnak vetette alá Je ügyleteit.
Mert a titokzatos titánnak időközben jelentős érdekeltségei támadtak Angolától és az Emírségektől Katarig, Kazahsztántól Grúzián át Oroszországig és Romániáig. Itt Fekete-tenger melléki olajföldolgozókra tenyerelt rá. Legfrissebb New York-i vizsgálódások szerint egy ott letartóztatott volt hongkongi belügyi titkár (kvázi miniszter) közbenjárásával és nem kevés csúszópénzzel Csádban és Ugandában is kavart – kitermelési jogok reményében.
Újabb szenzációként robbant, amikor a CEFC China Energy Corp tavaly ősszel több mint 9 milliárd dollárért 14,16 százalékig bevásárolta magát a Rosznyefty orosz olajóriásba. Tudvalévő, hogy ennek első embere az az Igor Szecsin, akit évtizedek óta Putyin elnök legbelső bizalmi köréhez sorolnak. Vagyis a két birodalom, a világ vezető hatalmi pozíciójára törő Kína és a régi dicsőségét szívesen restauráló Oroszország hivatalos hátszelével szövik hálóikat a stratégiai monstrumok. Ami tény: a módfölött tájékozott oroszok az üzletet még nem véglegesítették.
A Financial Times a sanghaji holding aktíváit már 160 milliárd jüanra (25 milliárd dollárra) taksálta. A CEFC a legnagyobb kínai magánvállalatnak nevezte magát a kőolaj- és földgáziparban. Olyannyira, hogy Je „végnapjaiban” már 50 ezer embert tartott alkalmazásban, bevételeit 40 milliárd dollár körülire becsülték, kényes konstrukcióihoz könnyűszerrel szerzett állami bankhiteleket. (A pekingi pénzügyminiszter parlamenti expozéjában a minap igyekezett megnyugtatni a kedélyeket a deficittel és a hitelezési bankbuborékkal kapcsolatban.)
A CEFC cégbirodalmat mindmáig rejtelmes szigetvilágként tartották számon. Tulajdonosi szerkezete is áttekinthetetlen volt. Sőt, a magánszemélyek és leányvállalatok kusza kereszttulajdonlása miatt a titkok ködébe veszett. A háttérben sertepertélő mágnásról – és kiérlelt kapcsolatrendszeréről – feltételezték, hogy cégbirodalma a világméretű kínai fejlesztési tervek megbízható eszköze. Most mindennek vége. Legalábbis Je úr üstökös pályájának. „Öntörvényű” magánbirodalmát – ez tán kevésbé meglepő – a sanghaji kormányzathoz tartozó Guosheng állami vállalatcsoport vonta ellenőrzése alá.
A közvéleménnyel pedig egyszersmind tudatosították, hogy még a legbefolyásosabb(nak vélt) háttéremberek sem mentesülhetnek a törvény, illetve a majdnem mindenhatóvá avanzsált vezér ítélete alól. A Nagy Fal mögött tán az lehet a stabil bizonyosság legnagyobb titka, ha senki sem érzi magát teljes biztonságban. Aggódjon mindenki, aki nem paríroz szívvel-lélekkel. Az újabb korrupciós lecsapásokkal Hszi elnök mintegy azt üzeni: ne a pártot használjátok meggazdagodásra, gyarapodjatok a párt érdekében!
