Amikor a boltban a vadiúj lapostévé előtt mereng, jól tudhatja, hogy nem azért érzi drágának, mert a gonosz gyártó nyerészkedni akar rajta, hanem azért, mert önnek kevés a fizetése ahhoz, hogy ne érezze drágának. A tartós és a napi fogyasztási cikkek (és részben már az élelmiszerek is) csaknem ugyanannyiba kerülnek Bécsben, mint Budapesten – csak a fizetések nem zárkóztak fel a kintiekhez. Ezt már megszokhattuk, de vajon figyelembe veszi-e a magyar állam azt, hogy a saját polgárainak átlagfizetése nem osztrák szinten van, amikor meghatározza a közlekedési pótdíjakat?

Ezt a kérdést az után tettük fel, hogy egy olvasónk elmesélte a történetét. Véletlenül rossz autópálya-matricát vett egy kölcsönkért furgonra, és kétszer rá is hajtott az útra, amiért kétszer 14 ezer 875 forintra (azaz összesen 29 ezer 750 forintra) büntették. Részletfizetést kért, amit meg is kapott három hónapra, az első kettőt befizette, a harmadikkal azonban megcsúszott és rögtön kapott egy levelet, amelyből megtudta, hogy

még 100 ezer forinttal tartozik.

Ez úgy jött ki, hogy a késedelem miatt az eredeti pótdíj összege kétszer 59 ezer 500 forintra (összesen 119 ezer forintra) emelkedett, amiből két hónap alatt 20 ezret fizetett be – ezt levonták, a többit pedig kérték szépen befizetni a mellékelt sárga csekken.

Magyar fizetésekhez mérten már a 15 ezer forintos alappótdíj sem tűnik alacsonynak, a késedelmes befizetésnél tapasztalt négyszeres ugrásnál pedig sokan aránytalanságot kiálthatnak.

Fazekas István

Nézzük, hogyan járt volna olvasónk, ha Ausztriában esik meg vele ugyanez. Az autópálya-matrica legkisebb időtartamú verziója ott is 10 napos, és csaknem ugyanannyiba kerül, mint nálunk (ott 2750 forint, itt 2975 forint). A büntetés Ausztriában alapból 65 euró (20 ezer forint), vagyis a kétszeri szabályszegés miatt olvasónkat összesen 40 ezer forintra büntették volna. A késedelmes pótdíjfizetés első körben 15 eurós (4600 forintos) azonnali büntetést von maga után, a renitensen nem fizetőket pedig már keményen, 300 és 3000 euró között számlázzák. Ugyanez a 15 eurós szabály vonatkozik a részletfizetés kérésére is, tehát olvasónk valószínűleg 50 ezer forint (65+15+15 euró) alatt megúszhatta volna azt a kalandot, ami itt 120 ezerbe került – ha nem késik sokat a pótdíjjal.

Összességében tehát ugyanannyit költött volna matricára, a tévedése miatt kicsivel nagyobb büntetést róttak volna ki rá, a késedelme viszont lényegesen kisebb terhet okozott volna neki. Figyelembe véve a két ország közötti kereseti eltéréseket, ezek alapján úgy tűnik, hogy a magyar állam sokkal keményebben,

alapesetben is kétszer-háromszor jobban bünteti a szabályszegőit.

Természetesen a pótdíjazás a külföldiekre is érvényes, de feltételezhető, hogy a büntetések döntő részét a helyben dolgozók fizetik ki.

Az már csak hab a tortán, hogy Ausztriában egy éves autópálya-matrica ára átszámolva 26 ezer 700 forint, míg nálunk 42 ezer 980 (amit azonban az 5 ezer forintos megyei matricákkal enyhíthet, aki tud).

A büntetések összegét jogszabály rögzíti, a jelenleg érvényes pótdíjakat (a négyszeresre ugró késedelmes befizetési kötelezettség összegével) 2015 végén határozták meg. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ) Zrt. ezeknek csak végrehajtója, és ahogy azt a hvg.hu-nak Török Szabolcs, a NÚSZ kommunikációs vezetője magyarázta, a pótdíjfizetéssel való késedelemnél a 30 napos határidőt kell nézniük. Ha tehát valaki például három hónapra kap részletfizetési lehetőséget, és akár már a második részlettel megcsúszik, akkor kifutott a 30 napból, hiszen az az első felszólítástól indult. A pótdíj megnégyszereződése így azonnal életbe lép nála. A NÚSZ egyébként azt mondja, hogy erről tájékoztatja az érintetteket.

Fülöp Máté

A jogszabályok annyira kemények, hogy nem adnak lehetőséget a NÚSZ-nak a pótdíj akár részbeni elengedésére sem. A méltányossági kérelmeket tehát el lehet felejteni. A szabályok csak a pótdíj-maximalizálás intézményét ismerik, amikor az érintett azt kérheti, hogy összesen csak két pótdíjfizetési kötelezettséget kelljen kifizetnie. Ezt azonban 15 napon belül kérni kell, és csak akkor lehet élni vele, ha a jogosulatlan úthasználat és a felszólító levél kézhezvétele közötti időben kettőnél többször szegte meg az autós a szabályt (vagyis a példának vett olvasónknak éppen semmit sem ért ez a könnyítés, mert ő csak kétszer hajtott fel az autópályára).

Siklósi Máté fogyasztóvédelmi szakember a rendszert nem tartja fogyasztóbarátnak, de mivel a díjakat és pótdíjakat jogszabály állapítja meg, hatóság, békéltető testület vagy alacsonyabb bírósági szint nem,

csupán az Alkotmánybíróság mondhatná ki, hogy az tisztességtelen vagy aránytalan.

A szakember szerint az autópálya-pótdíjaknál azért is lóg ki a lóláb, mert a gazdasági élet számos területén a hasonló büntetéseket a jegybanki alapkamathoz szokták (valamilyen szorzóval) arányosítani, ezt azonban olyan alacsonyra vitték az elmúlt években, hogy sokkal kisebb összegeket eredményezne. Az állam tehát sokkal nagyobb erőt ad magának, mint általában a gazdasági szereplőknek, amikor a pótdíjazás szabályait megállapítja.

A lakossági autópálya matrica egyébként nem az, mint a fuvarozók által kötelezően használt HU-GO nevű útdíjfizetési rendszer, ahol a jogosulatlan úthasználat szankciója közigazgatási bírság, és nem a NÚSZ, hanem a rendőrség szabja ki.

Abban azonban egyezik a kettő, hogy a használói súlyosan aránytalannak érzik. Sőt, az Európai Unió Bírósága nemrég azt is kimondta, hogy a magyar szabályozás egyenesen ellentétes az uniós joggal, mert az úthasználati díj megfizetésének elmulasztását úgy bünteti, hogy nem veszi figyelembe a jogsértés súlyát, mivel a szabályok bármekkora megsértése esetén átalányösszegű bírság kiszabását írja elő (erről részletesebben korábbi cikkünkben olvashat).