A Budapesten is megrendezett Startup Safary célja az volt, hogy kinyissa az ökoszisztémát alkotó cégek kapuit az érdeklődők előtt. A rendezvény két napja alatt láttunk befektetői nagy vadat akcióban, külföldi vadászterületre merészkedő cégeket, és az egész rendszer fenntartásán dolgozó lelkes szamaritánusokat is.
Elsőként a szektorban mostanában igen aktívvá váló Oszkó Péter nevével fémjelzett Power Angels angyalbefektetői formáció board-ülésére látogattunk, ahol azzal kecsegtették az érdeklődőket, hogy betekintést nyerhetnek abba a döntési folyamatba, ami egy-egy cég meghallgatása – és ízekre szedése – után rendesen zárt ajtók mögött történik, és ahol az érintett startupok – sok esetben túléléshez szükséges – befektetéséről születik ítélet.
Megérkezésünkkor már javában zajlott a meghallgatás a Taste Loffice-ban, ahol a félkörívben elhelyezett board asztalnál ültek a befektetők, előttük a tőkére éhes startup, mögöttük pedig a kíváncsiskodó hallgatóság. Egy vállalat szervezeti problémáink feltárására alkalmas szoftver, a CX-ray alapítója mutatkozott be, akinek 50 millió forintra lenne szüksége a teljesen automatizált, tehát tanácsadói segítség nélkül telepíthető és használható, a HR döntéshozók munkáját segítő szoftver piaci terjesztéséhez.
Az előadás után leginkább a cég bevételét és a termék pontos működését, további fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket firtatták az angyalbefektetők, akik egyébként közösen, konszenzusos döntés alapján döntenek, és a közösen összedobott, közel félmilliárdos tőkéből gazdálkodnak. Miután az előadó távozott, szépen átrágták a hallottakat, Balogh Péter – aki már egyébként befektetője a cégnek – abszolút hasznosnak tartotta a szoftvert, mert mint mondta, „nem a felső vezetők azok, akikre vigyázni kell, mint a hímes tojásra a cégben, mert ők már nem értenek semmihez, hanem azok a tehetségek, akik valójában a hátukon viszik a céget, de ahhoz először be kell azonosítani őket, és pont ezt segíti a CX-ray.”
A közönség előtt zajló board-ülésen ugyanakkor szkeptikus vélemények is elhangzottak, például az értékesítéssel kapcsolatban: hogyan lehet letolni a tanácsadócégek torkán, hogy nem értenek eléggé a munkájukhoz, ezért jobban tennék, ha fizetnének egy szoftverért. Ugyanis a cég b2b-modellben, a nagyvállalatok mellett tanácsadó ügynökségeket is célozna, de ennek sikerességében megoszlottak a vélemények, ahogy abban is, hogy a nagyobb piaci részesedés elérése céljából érdemes volna valamilyen tanácsadói szolgáltatást is nyújtani a szoftver mellé. Az angyalok végül is úgy látták, van lehetőség a cégben, ezért folytatják vele a tárgyalásokat, ami ugyanakkor nem egyenlő a befektetéssel, de nyilván reménykeltő.
A második bemutatkozó cég a meseolvasást forradalmasítani kívánó Bookr Kids volt, amely a Móra Kiadó közel száz meséjéből animált e-bookokat készített, úgy, hogy keresztezte azokat a hangoskönyvvel és különböző edukációs játékokkal. Az angyalokat leginkább az érdekelte, hogy hány felhasználója van az előfizetéses rendszerben működő szolgáltatásnak és milyen arányban hosszabbítják meg ezeket. A cég ugyanis ügyesen hozzáférést biztosít csak a mesékhez, tehát nem lehet őket letölteni, csak az alkalmazásba lépve olvasni, hallgatni, igaz havi 990 forintért így közel száz meséhez lehet hozzájutni.
A megoldás nagy előnye, hogy így azokat az illegális letöltéstől rettegő szerzőket is be lehetett vonni, akik eddig elzárkóztak attól, hogy műveik e-bookon is elérhetővé váljanak. A Bookr Kids olyannyira meggyőző volt, hogy rögtön odaadtuk volna minden pénzünket, hogy még több mesét digitalizáljanak, de a befektetők is le voltak nyűgözve a lelkes és meggyőző előadás után, már az is szóba került, hogy a tőkéért cserébe mekkora részesedést adnának a cégből, de ennek megválaszolását a cégalapító ügyesen elhárította, arra hivatkozva, hogy a szakmai mentoruk, Balogh Péter szerint – aki éppenséggel ott ült a befektetők között is – erre nem kell válaszolni. Ezek után nem volt kérdéses, hogy a board-ülés eredménye az volt, hogy beszállnak a Bookr Kids-be és következő alkalommal – akkor már zárt ajtók mögött – megegyeznek a befektetés és az azért járó részesedés mértékében.
A következő helyszínen már nem találkoztunk ennyi érdeklődővel, a fiatal lányokat nonprofit alapon programozásra tanító Skool alapítóit csak egy maroknyi érdeklődő hallgatta az Impact Hub Budapest közösségi irodában, ahol a hamisítatlan startup-légkört az ökuka papírkukái és a helyiség közepén álló, szintén papír alapanyagú csocsóasztal biztosította. A Skool tanfolyamjaival az oktatásból teljesen hiányzó programozás és az IT-szektorra jellemző nőhiány problematikájának megoldását tűzte zászlajára, méghozzá úgy, hogy azoknak díját azokkal a nagyvállalatokkal fizetteti ki, amik úgyis küszködnek a szakmai utánpótlás hiányával. De nemcsak pénzügyekben számítanak rájuk, hanem maguk az oktatók is a vállalatok alkalmazottai közül kerülnek ki, akiknek változatosság a napi rutint hátrahagyva azon dolgozni, hogy néhány év múlva már talán egy nő is beüljön a cég fejlesztői osztályára.
Végül részt vettünk egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol olyan cégek fejlesztői mesélték el saját élmények alapján egy szervezet növekedésével járó problémákat, mint a Prezi, a Ustream vagy a Risingstack. Mi sem mutatja jobban a tech startupok térnyerését, hogy a szakmai rövidítésekkel teletűzdelt, vidám hangulatban zajló, de laikusok számára teljességgel érthetetlen társalgást csillogó szemű közönség figyelte az Enbritely Károly körúti irodáját teljesen megtöltve.
A Startup Safary szervezői egyébként nemcsak a szakmai programokra élezték ki a műsort, volt itt reggeli jóga és okosgépes edzés is, pénteken pedig több más közt beharangozták a júniusi Brain Bar Budapest előadóit is.