Ahogy a pizza importálta Itáliát a világ legtávolabbi pontjaira, úgy tűnik, a magyarság jó hírét napjainkban a büfékocsik ablakán kiadott lángos terjeszti. Bogár Péterék nem akármilyen előkészítés után Ausztráliában tarolnak az új ízekkel.
A New York-i Wall Streetet – a tőzsde mellett – egy kisbusz tartja lázban, amelynek oldalán a Lángos Truck felirat olvasható, utasterében pedig forró olajban sül a legtöbbeknek balatoni élményeket idéző finomság. A jelenségről a New York Times is beszámolt, de videó is készült, amelyben Prepuk Zsolt mutatja be vállalkozását. Tavaly számoltunk be egy San Franciscó-i étteremről is, amely több összeállításban is az Egyesült Államok legmenőbb éttermei között szerepel, szakácsa pedig történetesen magyar, az étlap egyik különlegessége pedig itt is a lángos. Most pedig itt van Bogár Péter és párja története, akik Ausztráliában vágtak bele a bizniszbe, a Rare Flower nevű lángosos- és dödöllésautóval.
„Eddig senki nem üzemeltetett még magyar food truckot Ausztráliában, ezért gondoltuk, hogy mi kitöltjük ezt a piaci rést. A menüvel ugyan rizikót vállaltunk, de a magyar konyha iránti elkötelezettségünk erősebb volt félelmünknél. Egyszerű ételekkel indítottunk, amit bármikor lehet variálni: a lángos mellett készítettünk például paprikás csirkét wrapba göngyölve, ezen a héten pedig a vörösboros marhapörkölt is felkerül a táblára. Ha valami nem megy, akkor azt nem erőltetjük. Ám amíg el nem mentünk az első piacra, addig nem voltunk biztosak semmiben, kivéve abban, hogy nekünk ízlenek az ételeink” – mondja a vállalkozó.
A food truck nagyjából 30-35 ezer dolláros befektetést igényelt, ami a mostani árfolyamon úgy 7 millió forintnak felel meg. Ebben benne van az autó felépítése, a szükséges engedélyek beszerzése, a konyhai gépek és eszközök, valamint a marketing és a design költsége is. A sima fokhagymás lángos 8,5 ausztrál dollárba kerül, ami nagyjából 1700-1800 forintnak felel meg. De Bogár elmondása szerint ez az ottani ételárakat tekintve, még ha szigorúan csak a többi food truck árait nézzük, akkor is az olcsó kategóriába esik.
Hogy jut eszébe valakinek lángost sütni Perth-ben?
„Először turistaként utaztam Ausztráliába, ami annyira megfogott, hogy amikor hazatértem, elmentem egy letelepedésről szóló szemináriumra, ahol kiderült, hogy párommal, Erikával jók az esélyeink egy állandó vízumra, úgyhogy bele is vágtunk a procedúrába” – mesél a kezdetekről a lángossütő. Ő egyébként idegenforgalmi és szálloda szakon végzett, pincérként, bárpultosként dolgozott, majd International Business and Economics mester diplomával átnyergelt a pénzügyre, és könyvelőként helyezkedett el egy multinacionális cégnél. Erika az Idegenforgalmi Technikum elvégzése és pincérkedés után szintén a multi vonalra sodródott, egy pénzügyi cég értékesítési osztályán kötött ki.
2011 volt a fordulópont, amikor az ausztrál kiruccanás után az emigráció mellett döntöttek. A multis tapasztalat kifizetődött: a pénzügyi és számviteli háttérnek köszönhetően megkapták az állandó vízumukat, és mivel Ausztráliában hiányszakma a könyvelő, még állami szponzorálásban is részesültek.
Három éve robbant be a büfékocsizás |
Perthben és a környékén nagyjából 30 food truck jut kétmillió emberre, ebből 15-20 személy főállásban árulja a termékeit. A többi csak hétvégente, illetve fesztiválokon üzemel. Három éve még üres volt a piac, és még korántsem telített. Az elmúlt négy hónap alatt Bogárék több felkérést kaptak már magánrendezvények és fesztiválok szervezőitől is. A téli időszakban kevesebb a rendezvény, viszont a kedvező klímának köszönhetően nagyjából 9 hónapig, szeptembertől május végéig el van látva munkával a magyar pár. |
Idehaza felmondtak az állásukból, mindketten eladták, amijük volt, és utaztak a kontinens kevésbé népszerű nyugati részére, Perth-be, ahol az állami támogatást kapták. Ott a könyvelés helyett mindketten visszatértek a vendéglátáshoz, Erika pincérnőként és éttermi séfként, Péter pedig szállodai bankett csoportfőnökként, majd étteremmenedzserként dolgozott.
A Honda Civicet Food Truckre cserélték
Az ott eltöltött idő alatt látták, hogy a perth-i átlagember szereti éttermekben költeni a pénzét, és „őrületesen ki van éhezve az új ízekre". "Minél mélyebbre ástuk magunkat a vendéglátás bugyraiba, annál jobban átláttuk az összefüggéseket. Kiismertük, hogy milyenek a helyi vevők, miért járnak éttermekbe, mik a trendek” – meséli Bogár Péter. Először kisebb kávézóban gondolkodtunk, de sajnos a magas bérleti díjak miatt ehhez a verzióhoz nagyobb hitelt kellett volna felvennünk. Egyik este aztán egy brazil food trucknál vacsoráztunk, aminek a látványa szinte beleégett az agyunkba, és akkor kipattant a szikra.
Ezután még egy kemény évet lehúztak alkalmazottként, majd hazautaztak, hogy megkezdjék az előkészületeket: „a három hónapos látogatást nevezhetjük a szellemi felkészülés időszakának is, megírtuk az üzleti tervet, a recepteket és ötleteket gyűjtöttünk". A marketing és a design oroszlánrészét otthoni szakemberekre bízták, egyrészt mert őt ismerték, másrészt pedig így sokkal olcsóbban kijöttek, mintha egy ausztrál designert kellett volna megfizetniük.
Egy-másfél év alatt vissza is hozhatja a pénzt a kamion
Most, hogy már átnyergeltek a a büfékocsizásra, anyagilag egyelőre ugyanúgy jönnek ki, mint az első két évben, amikor még alkalmazottként dolgoztak, de, mint mondják, ez annyibban többet ad számunkra, hogy így olyan tevékenységbe fektetik az idejüket, pénzüket, amit szívből szeretnek csinálni. „Egyelőre nem panaszkodunk, annak ellenére, hogy az első négy hónapban több kiadásunk volt, mint bevételünk, mivel az induláshoz kellett a kocsi, egy vontató autó, és különböző engedélyek az önkormányzatoktól. A számokat nézve viszont nincs okunk aggodalomra, szép lassan átbillen a mérlegünk” – mondja Bogár Péter.
Kedvezőbb a klíma a vállalkozás számára, mint idehaza |
"Amit itt a vállalkozás után fizetek, az az áfa, ami egységesen 10 százalék minden eladott étel után, de természetesen ebből vissza is tudok igényelni. Ezen kívül fizetek még regisztrációs illetéket az autóm és a furgon után, valamint biztosítást, erre jönnek még az önkormányzati engedélyek és bérleti díjak" – számol be az ottani vállalkozói terhekről a Rare Flower tulajdonosa, amelyek számottevően elviselhetőbbek a magyar viszonyokhoz hasonlítva. |
"Úgy számoljuk, hogy ha a jelenlegi tempóban dolgozunk, akkor nagyjából egy-másfél éven belül visszahozza a kocsi a befektetett összeget. Ez heti 5 nap nyitva tartást jelent, amit az utcán árusitás mellett egy-két piaccal – fesztivállal vagy céges, illetve privát rendezvénnyel egészül ki" – írta kérdéseinkre Bogár. Egy fesztivál vagy piac alkalmával a Rare Flower átlagosan 100 adag ételt ad el 3-4 óra leforgása alatt. Ezeken a rendezvényeken garantált a magasabb vendégszám, így a bevétel is.
A megtérülés ideje főleg attól függ, megtalálják-e, illetve képesek-e felépíteni azokat az állandó utcai, illetve köztéri helyszíneket, ahol elég magas a vendégszám ahhoz, hogy profitot termeljenek. Ezt úgy próbálják elérni, hogy minden héten ugyanabban az időpontban bukkannak fel, illetve célirányos marketingtevékenységet végeznek az adott városrészben.
"Érdekes módon az első napunk óta népszerűbb a dödöllénk, mert hogy azt is lehet kapni – mint a lángosunk. Bár a lángos most nagyon beindult az utóbbi két hétben, a dödölle még mindig az első az eladási listánkon" – mondja Bogár, de találunk az étlapon nutellás-banános lángost is, amit szintén kedvelnek, de alapvetően sokkal több tradicionális fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost adnak el. Hamarosan pedig jön a lazacos és grillezett zöldséges lángos is.