Az Anya-Leányvállalat Irányelv megalkotásának elsődleges célja az volt, hogy az adott cégcsoportba tartozó, de különböző tagállamokban lévő társaságok bizonyos feltételek fennállása esetén ne fizessenek ugyanazon jövedelmük után kétszer is adót. Ennek megfelelően az anyavállalat országában mentesíteni kell az adóztatás alól azt az osztalékot, amelyet egy másik EU-tagállamban lévő leányvállalata fizet részére, mivel ebben a másik tagállamban lévő társaság már megfizette a jövedelemre eső adókat, mielőtt az adózott eredménye terhére osztalékot fizetne az anyavállalatának.

A szemfüles cégek azonban kihasználták az Anya-Leányvállalat Irányelvben, valamint az egyes tagállamok belső szabályaiban rejlő lehetőségeket és ellentmondásokat, amelynek eredményeként végül egyik tagállamban sem kellett adót fizetniük, ráadásul mindezzel sok esetben a törvényes kereteken belül tudtak hatalmas összegeket megtakarítani.

„Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk az adóelkerülés visszaszorítását célzó intézkedésekkel uniós szinten is. Az EU adópolitikai céljai közé tartozik az adózási akadályok lebontása és a határon átnyúló adózási kérdések, mint a kettős adóztatás elkerülésének kezelése és ezáltal egy jobb gazdasági környezetet létrehozása. Amikor azonban mindez adóelkerülő magatartásba csap át, akkor az EU döntéshozóinak nincs más lehetősége, mint bezárni ezeket a kiskapukat. A Bizottság által az Anya-Leányvállalat Irányelv módosítására benyújtott javaslata pedig egy ilyen jogi kiskapu bezárását célozza, amely biztosítaná az unión belüli tisztességes versenyt, valamint növelné az adott tagállamok államkasszáinak bevételeit is” – mondta Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.

Az Európai Bizottság javaslata értelmében egyrészt a tagállamoknak közös általános adóvisszaélést megakadályozó szabályokat kellene elfogadniuk. Ezekkel az új közös szabályokkal kiszűrhetőek lennének a mesterséges, pusztán csak adóelőnyök elérését célzó megállapodások és megoldások, valamint biztosítani lehetne, hogy az adózásra a tényleges gazdasági tartalom alapján kerüljön sor.

„A Bizottság módosító javaslatának másik fontos része olyan szabályozás bevezetése, amely bizonyos adótervezési megoldások tekintetében kizárná az Irányelv nyújtotta kedvezmények igénybevételét. Jelenleg ugyanis szép számmal terjedtek el olyan 'hibrid' eszközök, amelyek jellemzője, hogy az anyavállalat szintjén a befektetés tőkének minősül és mentesítik a leányvállalattól kapott osztalékot, míg a leányvállalat ország szabályai értelmében ugyanez a kifizetés kamatnak minősül és költségként elszámolható adóban. Egy ilyen eszköz segítségével eddig elkerülhető volt az adófizetés mind a két tagállamban, azaz kettős nem adóztatáshoz vezetett. A Bizottság javaslat ilyen esetekben a kettős nem adóztatást úgy küszöbölné ki, hogy amennyiben a leányvállalat levonásba helyezi az ilyen 'hibrid' kölcsönből eredő kifizetést, akkor az így kapott jövedelem az anyavállalat szintjén adóköteles lenne. A Bizottság javaslata szerint ennek 2014. december 31-ig meg kell valósulnia, azaz a tagállamoknak addig kell átültetniük a belső jogukba az új EU-s szabályokat” – mondta Békés Balázs.