A sör és a rágcsálnivalók forgalmazói számára a a 2006-os labdarúgó-világbajnokság volt az utolsó, ami érezhető konjunktúrát hozott. A VB idején a sör a hagyományosan kimutatható szezonalitást is meghaladó, kimagasló mennyiségben fogyott annak ellenére, hogy júniusban nem is volt az átlagnál jelentősen melegebb az időjárás. A rendezvény első hónapjában a sós snackek is jól teljesítettek.

A 2008-as labdarúgó EB már csupán a hónapnak megfelelő söreladást és annál valamivel erősebb snackforgalmat produkált, míg az olimpia hónapja a viszonylag magas átlaghőmérséklet ellenére már kifejezetten átlag alatt teljesített a sör forgalmát tekintve – feltehetően már az akkor már Magyarországon is küszöbön álló válság előjeleként. A 2010-es világbajnokság idejére sem állt helyre a piac, viszont a torna második felében, júliusban a megszokottnál jóval magasabb hőmérséklet kedvezett a söreladásoknak. “Összességében elmondható, hogy a jelentős sportesemények önmagukban nem elegendőek egyes termékkategóriák forgalmának felfuttatásához” – mondta Csillag Zoltán, a GfK Hungária Key Account Managere.

Bíztató fejlemény ugyanakkor a sörgyártók számára, hogy az elmúlt években jelentősen szélesedett a vásárló háztartások köre: a gyümölcsízesítésű változatok megjelenése, valamint a különleges, minőségi sörök melletti kampányok a korábban jellemző 70 százalék körüli értékről 80 százalék közelébe emelték a sört vásárló háztartások arányát. Az ízesített sörök vásárlóközönségének növekedése robbanásszerű: immár a háztartások bő egyharmadának kosarába került ilyen termék. Az új fogyasztók ugyan jellemzően ritkábban és egy alkalommal kevesebbet vásárolnak a kategóriából, mint a sör hagyományos nagyfogyasztói, azonban így is meg tudták állítani a kategória évek óta tartó lejtmenetét.

A sós rágcsálnivalók piacán kevesebb a jó hír. Bár a válság előtt a sportesemények még megnövelték a vásárolt mennyiségeket és még a 2010-es labdarúgó világbajnokság idején is szokatlanul magas volt a sós mogyoró és a napraforgómag forgalma, az elhúzódó válság nem kímélte a kategóriát. A 2012 májusáig terjedő 12 hónapos időszakot a megelőző periódussal összehasonlítva az látható, hogy értékben kisebb, mennyiségben viszont jelentősebb, kétszámjegyű mértékben csökkent a snackek forgalma. A vásárló háztartások köre nagyrészt megmaradt és az egy vásárlási alkalomra eső mennyiség is stabil. Ám míg korábban 12 hónap alatt átlagosan 19 alkalommal vásárolt a kategóriából egy család, addig már csak 16-szor. Az egyik legnagyobb vesztes a kategórián belül a chips volt: míg korábban tízből öt, az elmúlt 12 hónapban már csupán négy háztartás vásárolt a kategóriából, és az eladások mennyiségben és értékben is zuhantak.