„A 2004 és 2006 közötti első fejlesztési tervet sokan „próbaidőszaknak” tartották, hiszen akkor még csak tanultuk az EU-s források szakszerű és eredményes felhasználását. Sok jel mutat azonban arra, hogy az utolsó három és fél év is egyfajta kísérletként értelmezhető, így most – különösen a kormányváltás apropóján – érdemes lenne hatékonyabbá tenni a fejlesztési pénzek felhasználását.” – véli az EU-s projekt-tanácsadással foglalkozó Public Sector Consulting Kft. ügyvezető igazgatója, Varga Zsigmond. „Talán az egyik legfontosabb tanulság az, hogy nem lehet az a cél, hogy a pénz igazságos szétosztásával minden érdekcsoportot egy kicsit elégedetté tegyünk, sokkal inkább kellene fókuszálni a – nemzetgazdasági szempontból jelenleg kulcsfontosságú – vállalkozás-fejlesztésre, az érdemi munkahely-teremtésre, illetve az ezeket közvetetten, de mérhetően szolgáló tevékenységekre.” – tette hozzá a szakértő.

Az elmúlt hetekben többen is megfogalmazták, hogy a hazai EU-s támogatási rendszer rosszul működik, átalakításra szorul. Jogos kérdés a sok elhangzott kritika után, hogy mely projektek azok, amelyek képesek lennének az ország fejlődéséhez érdemben hozzájárulni és milyen módon lehetne a pénzeket hatékonyabban elkölteni. Az ÚMFT érdemi és jelentős átalakításával talán már elkéstünk – véli a szakértő – hiszen egy komolyabb intézményrendszeri korszerűsítés, szervezetek összevonása ideális esetben is évekig tart. De talán ahhoz még éppen idejében vagyunk, hogy a következő hétéves fejlesztési tervnek hatékonyabb és jobban működő intézményrendszerrel, valós, végrehajtható stratégiai elképzelésekkel vágjunk neki. Az ÚMFT stratégiai célkitűzései eddig gyakran nem voltak összhangban a kormányzat aktuális teveivel – így aztán nem lehet csodálkozni, hogy a fejlesztések eredményeit is komoly kritikák érik.

De mit lehetne tenni most, félidőben, az EU-s pénzek jobb elosztása érdekében?

A szakértő szerint néhány intézkedéssel rövidtávon is érdemi javulás érhető el:

1. Sokáig tart, de el kellene kezdeni a pályázati feltételek és eljárások, továbbá a pályázati intézmények működésének egységesítését. Ehhez kapcsolódóan elengedhetetlen, hogy az érdekek az összes intézménynél egységesek legyenek, sok probléma automatikusan megoldódna, ha az EU-s forráselosztás rendszerének érdemi irányítását kevesebb, de magas beosztású vezető végezné.
2. Egyszerűsíteni és gyorsítani kellene a pályázatbeadás és bírálat rendszerét, amely egyúttal a pályázatokat kezelő intézményrendszert is olcsóbbá tenné. Fel kell mérni, hogy mely pályázatoknál van értelme bonyolult bírálati rendszer fenntartásának, és hol kellene a jelentkezők között akár sorsolással, vagy beérkezési sorrendben, normatív módon elosztani a támogatásokat.
3. Szükséges és viszonylag könnyen megoldható volna az EU-s pályázatok eredményeit ellenőrző rendszer átalakítása. Jelenleg a pályázók közül sokan nem tudják, hogy érdemben milyen feltételek bekövetkezése esetén minősül sikeresnek, vagy sikertelennek egy EU-s projekt – ez utóbbinak a következménye a támogatás visszafizetésének kényszere.
4. Csak olyan állami intézménynek lenne szabad támogatást adni, amely bizonyítani tudja a projektek végrehajtásának képességét. A „kéz kezet mos” elv alapján eddig az állam gyakran elnézte a saját projektjeinek hiányosságait, eredménytelenségét.
5. A támogatások nagy részét kitevő, úgynevezett kiemelt projektek sikerének titka az lehet, ha azok előkészítését sokkal nagyobb körültekintéssel, és szakmai szinten végzik, valamint sikerül a különböző érdekcsoportokat távol tartani a tervezéstől. A potenciális projektgazda sokszor kifejezetten ellenérdekelt fél lehet a kiemelt projektek tervezésekor, hiszen sok projektnek az (is) a célja, hogy a támogatás felhasználásával a jelenleg rosszul működő állami intézmény megújuljon.

Nagy dilemma, hogy ha az ország nem képes magas minőségben és eredményesen végrehajtani bonyolult, összetett programokat, akkor esetleg egyáltalán ne is legyenek ilyenek. Vagy legyen kevesebb, hiszen azok szakszerű előkészítésére még talán futja energia.

A gyors eredményeket hozó beavatkozásokkal párhuzamosan kellene a jövőbeni rendszerek alapjait is lerakni, hiszen közös érdek, hogy a harmadik EU-s fejlesztési tervet már ne kelljen „kísérletinek” minősítenünk.