Négy és félmillió magánszemélynek volt 2007-ben olyan jövedelme, amelyről bevallást (munkáltatói elszámolást, hatósági adómegállapítást) kellett készíteni. A bevallások száma kiugróan magas volt. Ez elsősorban a jogszabályi változásnak köszönhető, amely szerint a munkáltatói adómegállapítás kötelező jellege megszűnt. Ezért a bevallások aránya 55 százalékról 79 százalékra nőtt. Túlzott következtetés lenne azt gondolni, hogy ennyi pénzből éltek az emberek, hiszen a magyar adórendszer sajátossága, hogy jelentős kiáramló jövedelmek kívül maradnak az adózás hatáskörén. Ilyen például a nyugdíj, a családi pótlék és a szociális segély is.

Ezzel együtt alacsonynak tűnik ez az összeg még akkor is, ha 6,3 százalékkal magasabb az előző (2006) évinél. Ennél szomorúbb az az adat, hogy csaknem minden harmadik magánszemély (1,43 millió fő) minimálbért vallott be. Ez nyilvánvalóan nem valós jövedelemközlés. Híven tükrözi azt a magyarországi gyakorlatot, hogy papíron minimálbér, a többi zsebbe. Valószínűleg egy-két százezer ember tényleg minimálbért keres, de egymilliónál több?! Ez aligha igaz. A teherviselő réteg az az egymillió százhatvankilencezer honfitársunk, akik évi 2 millió feletti jövedelmet vallottak be, s a személyi jövedelemadó tömegének négyötödét fizették. Ezen belül az adó tömegének 30 százalékát mindössze száznegyvenezren jegyzik! Az adat jól mutatja, hogy a progresszió sokkal magasabb, mint ahogy az szja adótáblából következne. A legfőbb ok az adójóváírás, amely a minimálbéresek esetén szinte teljes adómentességet biztosít. Kedvezőtlenebb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a személyi jövedelemadó mellett különadót is kell a nagyobb jövedelemrész után fizetni (89 ezer Ft/év).

A cikk folytatása az Adózónán olvasható!