A méregtelenítő lábfürdőről tudományosan
Felszabadítja-e a méreganyagokat félórás lábáztatás elektródás melegvízben? Függ-e a kezelés hatékonysága a készülék típusától, és milyen betegségre utalhat a lábfürdő színe? Ezekre a kérdésre kerestük a tudományos választ, hogy igazolhassuk a gép tesztelése során tapasztaltakat.
„A nátrium-klorid-oldatot grafit elektródok mellett elektrolizálva a katódon hidrogéngáz és nátrium-hidroxid keletkezik, az anódon klórgáz fejlődik. A készülékben nagy eséllyel az elektróda vas, amit a klórgáz megtámad, így vasklorid keletkezik, miközben lassan kopik az elektróda. Ez adja a fekete színű csapadékot.” – csupán egy a lehetséges tudományos magyarázatok közül, amelyet még Wagner Ödön, a Budapesti Műszaki Egyetem Szervetlen Kémia Tanszékének egyetemi docense is elfogadhatónak tart. Feltéve, ha valóban tartalmaz vasat az elektróda.
Ezt a gondolatmenetet folytatva könnyen belátható, hogy mire utal még a színelváltozás: a vas-klorid egy része biztosan reagál a keletkező nátrium-hidroxiddal, mellette újra konyhasó keletkezik, ami a vas-klorid oldatból barnásvörös színű csapadék alakjában választja le a vas-hidroxidot. Az, hogy mikor milyen árnyalatú lesz a víz, gyakorlatilag a véletlenen múlik, mivel az elektróda kopik, az elektrolízis folyamatosan csökken, a hozzáadott só mennyisége nem egyforma, a víz minősége pedig különbözik. A színárnyalatot legfeljebb az döntheti el, hogy mennyi szabad klór távozik buborékként a vízből, és mennyi reagál a vaselektróddal - érvel az olvasóval egyetértésben Wagner.
Ez nemcsak a hvg.hu által tesztelt és a Gazdasági Versenyhivatal által megbüntetett SPA lábfürdőre, hanem a közel ötvenféle, elektrolízis-elven működő, kereskedelmi forgalomban kapható készülékre is igaz lehet – erősítette meg feltételezésünket a szakember. A professzor nemcsak hogy hallott ilyen készülékről, de ismerősei közül is már többen használták, a méregtelenítő eszköznek tulajdonított pozitív hatásokkal kapcsolatban azonban továbbra is fenntartásai vannak.
Wagner Ödön meggyőződése, hogy a készülék működési elve – amely szerint az eljárás során a vízben felszabaduló negatív hidrogénionok a véráramon keresztül az emberi szervezetbe jutva méregteleníthetnek, a toxikus anyagok a lábvizet elszínezve a talp pólusain át távozhatnak – ugyanolyan értelmezhetetlen badarság, mint a gépet gyógyításra használók általános magyarázata: "…a gép a szervezet bioenergetikai mezőit egyensúlyozza ki, ami serkenti a méregtelenítési folyamatot."
Lehetséges magyarázatként "fordított iontoforézist" tud elképzelni (az eljárást a kozmetikában a hatónyagok bevitelére használják). Ezzel ugyanis valóban kijuttathatók bizonyos molekulák a szervezetből. Kérdés, hogy a szervezetben található "méreganyagok" kifejezés mit takar: töltéssel bíró ionokat (mondjuk szerves molekulához kötődő nehézfémionokat) vagy anélkülieket. A testünkre kapcsolt egyenárammal ugyanis csak a töltéssel bíró molekulákat lehet az elektródák irányába "mozgatni", s nem világos, a feltalálók hogyan oldották meg, hogy az ilyen, ám a szervezet számára fontos ionok ne ürüljenek ki a szervezetből.
© sxc.hu |
Tökéletesen badarságnak tartja azt is, hogy az egyes készülékek esetében egymástól teljesen eltérő magyarázatokat, működési elveket feltételeznek: "kivonja a méreganyagot a testből, megerősítve ezáltal az immunrendszert", "stabilizálja a vérnyomást, megfelelő szinten tartja a koleszterint", vagy épp "kiváló lehetőséget nyújt az égett és sérült bőrfelületek, herpeszek kezelésében". Az állításokban egyetlen közös elem van, mégpedig az, hogy minden tudományos alapot nélkülöznek.
Nem hisz ilyesfajta méregtelenítő módszerekben Kozma Zsuzsanna, a Sümegi Magánklinika, korábban a kistarcsai kórház belgyógyásza, aki azt nem tartja kizártnak, hogy ionáramlás történjen a testben. Az iontoforézis során használt, bőrön keresztül bevitt géllel és az elektromos áram segítségével például csökkenthető a fájdalom, de szerinte ugyanez a módszer nem alkalmas különféle anyagok eltávolítására a szervezetből. A bőr ugyanis szigetel, ezért nem, vagy csekély mértékben távozhatnak anyagok rajta keresztül.
Noha a vízen kívül sók, zsírban oldódó mérgező anyagok, koleszterin, karbamid (mely a szervezet nitrogén-anyagcseréjének a végterméke), valamint bizonyos nehézfémek, köztük ólom, higany távozhatnak a bőrön át, utóbbi kiválasztó szerepe a vesééhez képest elhanyagolható. Ezt jól mutatja, hogy a bőrön át kiválasztott karbamid mennyisége kevesebb, mint 1 százaléka a vesén át távozó mennyiségnek. Következésképpen nincs olyan, az orvoslásban alkalmazott eljárás, amely a bőrt mint kiválasztó, méregtelenítő szervet terápiás céllal használná – ismertette az általános orvosi álláspontot a SOTE (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) egyik belgyógyásza.
Hasonlóan szkeptikus a módszert illetően dr. Hegyi Gabriella, az MTA Tudományos Testület tagja, az Egészségügyi Minisztérium Komplementer Orvosi Tanácsi Testületének szakértője. A víz, mint mondta, disszociál elektromos áram hatására, vagyis kémiai reakcióba lép az elektródával, elektrolízis zajlik le. Az elektróda a vízben található, tehát az áram nem a testen keresztül folyik. A víz színe szerinte függ a benne lévő ionoktól, nyomelemektől és a bőrön található kémiai vegyszerek pH-értékétől( van-e vérző fekély, seb, pörk). A készülék, amelyből többet is bevizsgált a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége tagjaként, szerinte csupán a komfortérzetet növeli, tudományos hatása nem bizonyított: pont olyan, mint a gyapjúágynemű, amely nem a reumát és az ízületi fájdalmakat gyógyítja meg, hanem legfeljebb jobban alszik tőle az ember.
Nem véletlen, hogy a gyógyszerek kipróbálásánál ma már kettős vak kísérletek a kötelezőek, és még az eredményt értékelő orvos sem tudja, ki kapott valóban hatóanyagot és ki placébót. Egyesek szerint éppen így működik a lábáztató készülék.
Vagyis, mint kiderült a lábfürdős kezelés esetében semmilyen tanulmány nem ismert, amely azt bizonyítaná, hogy bármilyen káros anyag kiválasztódna a kezelés hatására a bőrön keresztül, illetve, hogy a kezelt személynek javulás állna be az egészségi állapotában. Sőt, az ionokat tartalmazó vízben, az elektródák segítségével elért színváltozás akkor is produkálható, ha a kísérleti összeállítás nem tartalmazza a beteg lábát.
Az orvostudományban – a hvg.hu által megkérdezett orvosok szerint kétfajta "méregtelenítési" eljárás érdemel említést: az egyik a vesepótló (dialízis) kezelés, melyet akkor alkalmaznak, ha a betegnél veseelégtelenség lép fel. Ha pedig a vesék nem tudják ellátni a feladatukat, az életben maradáshoz mesterségesen kell pótolni a vese feladatainak egy részét. A dialízis-kezelésnek vannak olyan változatai is, amelyet bizonyos méreganyagok eltávolítása céljából alkalmaznak mérgezések esetén. A másik, orvosilag alkalmazott eljárás az úgynevezett kelátképző anyagok használata, melyek a mérgekhez, például nehézfémekhez kapcsolódva megkötik, hatástalanítják őket.