A vagyonosodási vizsgálatok jogszabályi háttere rendezett, a jogszabályok alkalmazásában van a hiba (erről már többször, például egy évvel ezelőtt is írt az Adózóna). Az adóhatóság jogszabályoknak ellentmondó módszertant dolgozott ki a vagyonosodási eljárásokra. Ez az adózó pénztárcája szempontjából vizsgálja a bevételeket és a kiadásokat. Valójában a bíróságoknak abban a „nem jogkérdés” -ben kellene dönteniük, hogy mi a különbség a pénzforgalmi szemlélet és a készpénzforgalmi szemlélet között. Erre akkor van szükség, ha a bírósági jogorvoslat során a felperes nem a becsült adóalaptól való eltérést támadja, hanem a becslés feltételeinek fennállását, illetve a becslés módszerét.

Az Alkotmánybíróság 498/B/2009. AB határozat indoklása leszögezi: „… az adóhatóság azon érveit, amellyel a becslés alkalmazását indokolta, az adózónak lehetősége van megtámadni egy, az ellenőrzést végző (és az annak alapján hozott határozatot megalkotó) szervtől elkülönülő, magasabb szintű fórum előtt”.

Jelenleg adóügyekben első fokon az APEH dönt, másodfokon az APEH dönt, majd a bíróságon többnyire volt APEH-jogász bíró dönt. Hogy hogyan, arra álljon itt illusztrációként egy két hete befejeződött ügy.

A véleménycikk folytatását olvassa el az Adózónán!