2050-re a Földnek kilencmilliárd lakosa van. Megapoliszokban élünk, és kétszer annyi energiára van szükségünk, mint korábban. Ha még nem fejlődött addig a technológia, hogy visszafiatalítsuk magunkat vagy radikálisan kitoljuk az átlagéletkorunkat, már csak alig néhány baby boomer él közöttünk, őket pedig 70-es és 80-as éveiket taposó X-ek követik.

Az Y-ok (50–60 évesek) nagy része már unokáiban gyönyörködik, és a nyugdíj felé tart. Rengeteg Z (40– 50-esek) van vezető pozícióban, és reggelente óvodába, iskolába viszik a gyerekeiket. Az alfák nagy része pedig (30–40 közöttiek) családos ember, és túl van jó pár munkahelyen. Sőt, van legalább egy, de talán két új nemzedék is: a Z-k és az alfák gyerekei.

Mostanra egyértelmű a helyzet: elszúrtuk. Hiába a sok figyelmeztetés, tárgyalás, tanulmány, újságcikk és civil kezdeményezés, nem sikerült betartanunk a globális egyezményeket. 200 millió ember vált klímamigránssá, vagyis kényszerült az élhetetlenné váló körülmények miatt, a jobb élet reményében más régiók és országok felé venni az útját.

Milyen az élet más kontinenseken?

A klímaváltozás Afrikát sújtotta a leginkább, a szegénység, a politikai konfliktusok és az ökoszisztéma összeomlása miatt. Több százmillió ember szenved a szárazságtól, a víz- és élelemhiánytól. Ázsiában több száz millió ember számára nincs elég víz, világszinten pedig ötmilliárd ember gyötrődik vízhiánytól. A Kilimandzsáró hava már csak Hemingway novellájának címében szerepel, India és Kína pedig hatalmas, korábban megművelhető földterületeket veszített el. Sanghaj, Jakarta, Bangkok és Manila víz alá került. Az Amazonas esőerdői felének helyén száraz szavanna terül el. Latin-Amerika kávéültetvényeinek kiterjedése a tizedére csökkent, Brazília számos kukoricaültetvénye pedig már a múlté.

Az Egyesült Államok több száz városát elviselhetetlen hőség perzseli. Több államban olyan magasra felszökik a hőmérséklet, mintha lakói két állammal délebbre költöztek volna, a növényzet kiszáradása miatt pedig egyre több erdőtűz tombol. Több millió otthont öntött el a tengervíz és a belvíz: Miami 1,8 millió lakosa térdig jár a tengervízben a belvárosban.

A tenger betemette Rio de Janeiro híres Copacabana tengerpartját, a város belföldi reptérét és a 2016-os olimpia helyszínét is. Az egyiptomi Alexandria homokos partjai víz alá kerültek, nyolcmillió ember maradt otthon nélkül a városban és a Nílus deltájában is. Ázsiában öt emberből négy életminőségére drasztikus hatással van a klímaváltozás. Oszakában 5,2 millió ember, Hongkongban pedig 8,4 millió vált földönfutóvá. Sanghaj, ahol jelenleg 17,5 millióan élnek, teljesen víz alá került.

A sós tengervízzel való keveredés következtében Óceánia part menti édesvizeinek nagy része ihatatlanná vált. Az Antarktisz szintén hihetetlen változásokon ment keresztül. Egy X generációs életének 2019-ig tartó negyven éve alatt a jégtáblák tetemes része, egészen konkrétan a háromnegyede már elolvadt, a megmaradt jégtakaró mérete pedig egyre gyorsabban csökken. A tengerszint emelkedése miatt számos természeti és ember lakta terület radikálisan átalakult. A jégpáncél alól kiszabaduló olaj és gáztartalékokat is ki akarjuk termelni, ezért új olajfúró kutak tarkítják a felszínt. Jegesmedvét, gyűrűs fókát és rozmárt már nemigen látunk.

Európában harminc év múlva

Hogy milyen Európában élünk? Észak-Európáról már nem úgy beszélünk, mint ahol rendszeres az egy méter magas hó, és sétálgatni lehet a befagyott tavak és tengerek felszínén. Sokkal kevesebbet is kell fűteni, mint harminc évvel korábban. A hegyvidékesebb területeken rendszeresen kiáradnak a folyók a téli és tavaszi olvadások idején. Észak-Európa lett a kontinens éléskamrája. Akárcsak a vikingek korában, a földeken többféle terményt vetnek és aratnak, sűrűbbek az erdők, a vízerőművek pedig sok energiát szolgáltatnak. Ezek a területek kedvelt nyári pihenőhelyekké változtak. Ám Skandinávia is ki van téve a változékony és extrém időjárásnak; a téli viharok rettenetes károkat okoznak.

Északnyugat-Európában, az alacsonyan fekvő tengerparti városok jelentős része víz alá került. A telek sokkal csapadékosabbak, ami miatt rendszeresebbek az áradások, és ezek Nagy-Britanniát sújtják leginkább. Gyakran érkeznek elborzasztó hírek Aberdeenből, Glasgow-ból és Newcastle-ből, de belga, holland, német és dán városok nevét is gyakran halljuk.

Egyre melegebbek az évszakok, az állat- és növényfajok pedig északabbra húzódtak. Mivel a friss víz elsősorban a hegyekből (Európa vízkészletének csaknem fele az Alpokból) érkezik, a hó hiánya és a gleccserek olvadása súlyos vízhiányhoz vezetett az egész földrészen. Kontinensünkön Dél-Európa a klímaváltozás legnagyobb vesztese. Fokozatosan kevesebb csapadék hullik, ellenben egyre melegebb van. A legnagyobb veszélyt a víz- és terményhiány jelenti. A hőhullámok és az erdőtüzek olyan gyakoriak, hogy már csak megvonjuk a vállunkat, ha azt halljuk, hogy megint lángol Szicília. A mediterrán régió többé nem nyári turistaparadicsom, sőt lakosai hosszú, tömött sorokban indulnak útnak észak felé.

Élet a megváltozott környezetben

Elöregedő társadalmunk legnépesebb nemzedékei az idősebbek: a baby boomer és az X generációk tagjai, akiket a hőség és az ingadozó hőmérséklet leginkább kikezd. A krónikus betegségben szenvedők sorát rendszeresen megtizedeli a hőguta, akárcsak a mezőgazdaságban és az építkezéseken dolgozókat. Csecsemőink és gyerekeink pedig sokszor a kiszáradás miatt kerülnek óriási veszélybe. Gyorsabban terjednek a fertőző betegségek, főleg a kártevők elszaporodása miatt, a levegő minősége pedig sokkal rosszabb lett. A városok számára, ahol az európaiak háromnegyede él, hatalmas kihívás a víz, az élelmiszer és az energiaellátás biztosítása.

A hőség a mezőgazdaságban, a turizmusban, az energiaellátásban, az iparban és a közlekedésben is óriási károkat okoz. A munkanélkülieknek, valamint a szegénységben és a társadalom peremén élőknek nincsenek megfelelő anyagi forrásaik, hogy megbirkózzanak a változásokkal, más régióba költözzenek, vagy ki tudják gazdálkodni az élelmiszerek emelkedő árára valót. Az extrém időjárási változások miatt rendszeresek az áramszünetek, amelyek megbénítják a háztartások, gyárak, kormányzati intézmények és kórházak működését, sőt a közlekedést is.

Az élhetetlen mindennapok miatt egyre több a mentális betegségben szenvedő, sokan küzdenek szorongásos betegségekkel és depresszióval. Az extrém hőmérséklet-ingadozások Kelet-Közép-Európát és környékét sújtják leginkább. Hol megfagyunk, hol csak a szobában pihegünk. Csökken a csapadékmennyiség, így nyáron gyakoribbak az aszályok, légkondicionáló nélkül alig tudunk létezni. A téli és tavaszi folyóáradások egyre gyakoribbak, főleg, ha sok eső esett télen. Hóra ritkán számíthatunk, a fehér karácsony már csak az idősebb generációk távoli gyerekkori emléke. Az aszályok miatt nem tudunk annyi terményt betakarítani, mint korábban, és egyre többször borulnak lángba az erdők.

Álmatlanul hánykolódva a forró nyári estéken olykor eszünkbe jut, hogy annak idején, 2019-ben senki sem gondolta, hogy nemcsak ijesztgetnek bennünket, hanem egyszer valóban olyan lesz, mintha az Egyenlítő környékére költöztünk volna. Néha, egy-egy gyengébb pillanatunkban pedig bevalljuk a gyerekeinknek, hogy nem ilyen jövőt képzeltünk el nekik. De szerencsére még nem 2050-et, hanem csak 2019-et írunk, és még nincs minden veszve. Van még bő tíz évünk megzabolázni a környezetünket.

A fenti cikk Nemes Orsolya Generációs mítoszok című könyvének szerkesztett részlete.

Miért érdemes a generációkat nem a múlt, hanem a jövő alapján definiálni? Mit tehetnek az egyes nemzedékek, hogy fenntartható világban éljünk? Nemes Orsolya generációkutató szerint a modern, innovatív, kreatív oktatási modellek segítségével leszünk képesek arra, hogy rugalmasan, adaptív módon reagáljunk a bizonytalanságokkal teli jövőre. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.